Out Elágazás

Döcögő gépezet

2018. szeptember 05. - Zero_L

Az utóbbi két meccs legnagyobb pozitívuma, hogy sikerült mindkét meccsen megszerezni a három pontot. Fejlődés apró, kicsi jeleit lehet érzékelni, de lassan illene megtalálni a legerősebb kezdőnket, mert ki tudja meddig lesz mindenki hadra fogható.

A cardiffi túra az idény elei sorsolás egyik legkönnyebb meccsének ígérkezett, de Trollséne kolléga Facebookon már időben felkészített mindenkit, hogy mi nem az a csapat vagyunk, akik a góltalan ellenfelüket csak úgy otthagyjanak az útszélén árvátlanul. Walesiek a hétvégén támadásban pontosan azt hozták, amit eddig az első három fordulóban. Az xG statjuk a három meccsen 0,9 és 1,1 között mozgott. A különbség az, hogy míg a betonvédelmükről méltán híres Bournemouth, Newcastle, Huddersfield trió ezt képes volt lehozni nulla kapott góllal, addig nekünk sikerült azonnal kettő beszopni. Még így is szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert ha a hazai csapat nem az éppen frissen feljutó, szinte alig erősödött gárda lett volna, akkor 3-4 kapott góllal kulloghattunk volna vissza Londonba.

Szezon eleje ide, „győzelmi széria” oda, én ki merem jelenteni, hogy mostantól Cech-t kezdetni komplett öngyilkossággal ér fel. Az első 10 percben simán kaphattunk volna róla 3 gólt, úgy hogy az ellenfél nem csinált semmit csak kijött egy egyszerű egész pályás letámadásra. Semmilyen szinten nem fér bele, hogy az ilyen egyértelmű kötelezőnek vélt három pontok egy olyan kapuson menjen el, akinek amúgy van rendes alternatívája a padon. Ne tegyünk úgy mintha Cech-nél ez csak pár rossz meccs lenne, esetleg a játékstílusunk változására adott lassú reakcióját látnánk. Tavaly egész évben végig moziztuk a hülyeségeit, amin meccsek mentek el, nekem személy szerint köszönöm, de ennyi elég volt.

Ha a válogatott szünet után nem Leno kezd a kapuban, az két dolgot jelent, vagy Emery iszonyatosan lassan reagálja le a teljesen egyértelmű problémákat (lsd még Torreira), túlságosan bízik alkalmatlan játékosokban (ismerős?) vagy a német kapus edzéseken olyan vállalhatatlan teljesítményt nyújt, ami még nem üti meg a Premier League szintjét. Mindenki döntse el maga melyik a jobb verzió…

A két rangadó után azt írtam a védelmünk valódi arcát majd ezek a „kötelező” meccsek mutatják meg. Igaz, hogy a nyolcból csak két meccsen vagyunk túl, viszont ez a két csapat a jelenlegi forma alapján a bajnokság utolsó öt csapatába tartozik, a védekezés semmivel sem tűnik biztatóbbnak gyengébb játékosok ellen, mint láttuk azt a két rangadón, sőt. Leginkább rendszerszinten vannak komoly problémák, amiket könnyebb orvosolni, kérdés ez meddig tart. Nem tudom például meddig kell nézni, hogy a felfutó szélső védőink mögötti területet nem biztosítjuk és azt, hogy Bellerinnek állandóan két támadóra kell figyelni védekezésben. De ezek csak a jéghegy csúcsa.

A hétvégi bajnokin az első kapott gólunk egyértelmű egyéni hibából származott, és abból is a legrosszabb fajtából. El lehet adni a labdát, nem ezzel van a probléma. Viszont idegenben, mikor az első félidőben inkább csak meddő mezőnyfölényben játszottunk, akkor a hosszabbítás utolsó percében egy gólos előnynél teljesen felesleges bármiféle rizikós passzt bevállalni a saját térfelünkön. Xhaka-tól ez olyan amatőr hiba volt, ami rámutat, hogy komoly gondok vannak az ő fejében is. Nehéz elhinni, hogy az ehhez hasonló totális brainfartokat bármilyen edző ki tudná nevelni belőle.

Nekem egyből a tavalyi Milan elleni EL párharcunk odavágója jutott eszembe. Akkor, az olaszok a félidő utolsó 30 másodpercben elvégezhettek egy bedobást, és ahelyett, hogy az egy gólos hátrányban elmentek volna szünetre, a megszerzett labdából rögtön jött az ellentámadásunk és a gól. 0-2 idegenben 45 perc játék után, kis túlzással ott vége is volt a párharcnak.

Ha a tavalyi Milan szintje a kitűzött a cél, akkor remek úton haladunk.

Természetesen az ilyen nyögvenyelős meccsek kötelező tartozéka a teljesen fogalmatlan angol bíró. Taylor jó szokásához híven megint össze-vissza fújta a sípot és ilyenkor törvényszerű, hogy befúj egy teljesen kamu szabálytalanságot, amiből végül gól születik. A bírói tévedés ellenére, azért érdemes megnézni, hogyan sikerült ezt a bizonyos pontrúgást levédekezni.

A tizenhatos területét emberfölényben, nyolc az öt ellen védekezünk.

Az alapelképzelés jó, hogy az ellenfél támadóinak egy részét kizárjuk a lesre állítással, viszont az elosztás nagyon nincs rendben. Fent öten védekeznek le kettő, lent meg megszűnik a létszámfölény hisz három ember jut háromra. Külön kiemelném Özil testtartását. Ez az a póz, amiből biztos nem érsz majd vissza a betett labdára.

Ezt a képet kitenném az öltözőbe a tavalyi Atletico Madrid ellen „csodavédekezés” mellé… Teljes agyfasz. Létszámban többen vagyunk, mégis egy az egy elleni párharcra redukáljuk a védekezésünket. Először elvesztünk egy fejpárbajt, ez sajnos benne van, de nézzük meg a többieket:

  • Belső hármas (Xhaka-Mustafi-Sokratis) mégis ki a jó faszomon védekezik, illetve ha területet védenek, akkor mi faszomnak állnak egy négyzetméteren hárman?
  • Hosszú oldalon hárman várják a befejelt labdát, és ki védekezik rajtuk? Az egy szem Bellerin a maga 178 centijével. A spanyolon kívül senkinek fing fogalma nincs az öt támadóból három mégis merre helyezkedik a szabadrúgás elvégzését követően, mert MINDENKI HÁTAT FORDÍT NEKIK.
  • Hosszú oldalon Özil védekező hatékonyságának köszönhetően teljesen üresen bóklászik az ellenfél egyik támadója
  • Monreal is lekésik az emberéről (Guendouzi bent szintén nem áll az embere mellett), így az ellenfél tisztán fejelhet, jutalma egy kapufáról bepattanó gól. Tulajdonképpen bármelyik csapattárshoz érkezik a befejelt labda, hasonló vagy nagyobb helyzetbe kerül az ellenfél.

Ez csak egy jelenet, lemerném fogadni, hogy még lehetne 3-4 ilyet kiemelni a mérkőzésből, de nekem már ez az egy is túl sok fejfájást okozott… Nagyon sok munka lesz a védelemmel, viszont biztos sokat tudna dobni az egységen, ha lenne egy kimondott vezér közöttük vagy a középpályás visszarendeződés is meg lenne szervezve, esetleg lenne egy kimondott védekező középpályásunk, oh wait…

Bár még mindig nagyon az elején járunk, hogy Emery munkásságáról bármilyen következtetést hosszútávra le lehessen vonni, a kapus poszt után a középpálya személyi cseréi(illetve azok elmaradása) egy komoly támpontot adhatnak, mégis mire számíthatunk. Torreira erősségei úgy kellenek ebbe a csapatba, mint egy falat kenyér. Ezzel szemben csak percekre, esetleg egy félidőre kap csak lehetőséget. Teljesen érthetetlen az ő padoztatása, főleg azért mert amikor megkapja a lehetőséget rendszeresen élni tud vele. És most már arról sem lehet beszélni, hogy gyenge csapatok ellen belefér egy klasszikus vkp kihagyása. NEM, ezzel a szedett-vedett védelemmel baromira nem fér bele.

Az egész ősznek arról kéne szólnia, hogy megtaláljuk Torreira ideális partnerét/partnereit a középpályán, de másfél hónap után még mindig ott tartunk, hogy csak az origót keressük. Én személy szerint a Ramsey-Torreira párost szívesen megnézném, hogyan muzsikál, előttük irányító poszton Özillel és akkor a támadósorban is kezdhetne az Aubameyang-Lacazette-Mkhitaryan trió. Innen a fotelből, úgy hogy nem látom mi zajlik az edzésen, nekem ez lenne az ideális kezdő tizenegyem.

Másik komoly probléma, hogy még mindig nem találjuk Özil pontos helyét, szerepét. Védekezésbe nem segít kellő hatékonysággal, így tartósan a szélre nem lehet kitenni, támadásban meg egyszerűen nem volt játékban az első félidőben. A második játékrészre azért sikerült változtatni ezen és többet jött vissza mélységből elindítani a támadásokat. Ennek köszönhetően végre pofás támadásaink is voltak, nem mellesleg a második gólunkat is hasonló szituációból szereztük (Ezt Peet alaposan kielemezte).

 

Azért voltak pozitívumok is. Első sorban a csatáraink végre képességeikhez mérten játszottak és tulajdonképpen az ő klasszis megoldásaiknak köszönhettük, hogy a magunknak nehézzé tett mérkőzésből végül győztesként sikerült kikeveredni. Bár kisebbségben vagyok a véleményemmel, hogy Aubameyangot nem sűrűn játszatnám középen, az talán most már mindenkinek világossá vált, hogy a két méregdrága csatárunkat egyszerre kell játszatni. Lehet egyenként, főleg a gaboni veszít ezzel kicsit a hatékonyságából, viszont a csapat összessége sokkal többet profitál belőle mintha külön játszatnánk őket. Jó a kémia köztük ezt a vak is látja, előszeretettel keresik egymást is a pályán, erre építeni kell, fejleszteni a szezon során. Akár Iwobit akár Mkhitaryant tesszük bármelyikük helyére azzal csak a csapat húzóerejét (=támadósor) gyengítenénk. Remélem Emery is belátja, hiba lenne ezt a bromance-t felbontani és inkább köréjük építjük az egész támadójátékunkat.

 

Ha a két rangadó alkalmával meg lehetett szólni a csatárainkat a teljesítményük, helyzetkihasználásuk miatt, akkor most kijár nekik rendesen a dicséretből. Aubameyang gólja egy szép támadás végén született meg, de mégis a befejezést emelném ki. A gaboninak nehezen indult a szezon, de ez az önbizalmát szerencsére nem tépázta meg és bár ilyen távolságról általában kevésbé hatékonyak a lövések, mégsem bonyolította túl egy extra passzal. Én ezt szeretném többet látni, amikor van egy kis területük akkor igen is vállalják el a lövéseket még ha 18-20 méterről is kell vállalkozni. A korábbi 5 évhez képest a mostani csatáraink elég képzettek technikailag, hogy elvárható legyen, az ilyen esetek többségéből gólt szerezzenek. Lacazette egész meccsen jól játszott, már az első félidőben is kis szerencsével gólt szerezhetett volna, a második félidőben már az előkészítésben is jeleskedett, a gólja meg magáért beszél. A győztes találat megmutatta, miért adtunk ki érte tavaly annyi pénzt. Lyonban is rendszeresen képes volt klasszis gólok szerzésére, és bár nem várható el tőle, hogy minden meccsen rúgjon egy hatalmasat a léc alá, a konzisztens jó játékot idén mindenképpen várom tőle (már ha marad a kezdőben).

Lehet kicsit negatív hangvételűre sikeredett a poszt, de véletlenül se akartam, hogy ezt a meccset letudjuk egy „elkerülhető gól + egy bírói csalás tartotta meccsben az ellenfelet” mellébeszéléssel. Ahogy a szezon bevezetőben írtam, teljesen rendben vannak, hogy a játékosok hibáznak. Emery is különböző dolgokat tesztelt az elmúlt négy meccsen. Viszont az elfogadhatatlan, ha a nyilvánvaló hiányosságokat nem orvosoljuk, hanem változatlanul nézzük tovább, hátha magától megoldódnak. Ez a hétvégi mérkőzés egy intő példa volt, hogy nagyon vékony jégen táncolunk. Tudjuk jól, a védekezésünk és a támadójátékunk dinamikája nem fog egyik pillanatról a másikra gyökeresen megváltozni, viszont a személyi változtatásoknak most jött el az ideje.

A héten válogatott szünet miatt lehet áldozatokat bemutatni a sérülésmentesség oltárán, aztán másfél hét múlva St James’s Parkban megnézhetjük sikerült-e bármi tanulságot leszűrnie Emerynek az első négy bajnokiból.

comments powered by Disqus