Out Elágazás

Egy újabb strigula?

2018. szeptember 22. - Zero_L

Csütörtökön lejátszottuk a sokadik „hát ez még mindig elég karcsú, de csak nyertünk” meccsünket, vasárnap viszont már legalább nem egy alsóházi csapat ellen bizonyíthatnak a fiúk.

Az Európa Liga startján hoztuk a kötelezőt, de ahogy írtam is a meccs alatt ez a korábbi években tapasztalható „dobjunk fel 11 random embert majd megoldják” metódustól nagyon azért nem állt távol. A mértkőzésről nagyon nincs mit elemezni, mert félóráig részünkről keményen ment a fingreszelés, ami a kezdőt elnézve igen komoly kritika. Aztán nyilván, ahogy ez lenni szokott (általában mi is ezt csináljuk, amikor nem mi vagyunk a nagyhalak), ki nem kényszerített hibák sokasága miatt a papíron gyengébbik fél szépen megverte saját magát.

Én valamilyen szinten megértem azokat az érveket, hogy például a gaboninak a kicsit döcögős szezon kezdet miatt kellenek az önbizalom növelő gólok. De most őszintén, a mai profi világban valaki komolyan erőt tud meríteni egy olyan csapat ellen szerzett találatokból, akiknek a szintje alatt már csak a fél komoly balkáni együttesek és a Mennyei csapatai helyezkednek el? Tartok tőle, Emery a kelleténél kicsit komolyabban veszi az Európa Ligát és ez majd a bajnoki meccseken fog meglátszódni.

Vasárnap fogadjuk az Everton csapatát és a mérkőzés egyetlen kérdése, vissza üt-e a csütörtökön a kelleténél erősebb kezdő. A részünkről nem várok komoly változást a kezdő tizenegyben, maximum elől lehet minimális változtatás. Már felhagytam azzal a reménnyel, hogy Emery hirtelen megvilágosodjon és végre a legerősebb csapattal kezdjünk egy meccset. Most már inkább csak azt várom mégis mi lesz az a momentum, esemény, ami észhez téríti, hogy illene mással, másokkal is megpróbálkozni. Egy óriási nagy potya gól, egy (kínos) vereség vagy a szokásos sérülés? Személyi változtatások hiánya mellett, még mindig iszonyatosan rossz nézni Özil és Ramsey játékát, mintha a játékosok zavarnák egymást, vagy még keresnék az ideális helyüket ebben a rendszerben. Általában a második félidőre sikerül feljavulniuk, utána viszont a következő meccs elején megint jön a teljes elszürkülés. Jó lenne legalább ebben látni a változást, ha már személyi cserék valamiért elmaradnak.

A bajnoki visszakapaszkodás első viszonylag nehéz mérkőzése lesz a vasárnapi, amit még mindig illene behúzni, mert az igazi erőfelmérő majd a jövő hétvégi, meglepetés rajtot produkáló Watford elleni összecsapás lesz.

Az Everton bár már játszott a tabella elejébe tartozó csapatokkal, de a top6 klub valamelyikével még nem. A vendégekkel kapcsolatos legfontosabb hír, hogy visszakapják a piros lapja miatt három mérkőzést kihagyó Richarlisont. A brazil támadót a nyáron vették meg Marco Silva volt csapatától, a Watfordtól potom 35 millió fontért, ami bónuszokkal felmehet akár 50(!!!) millióig is. Ezt az összeget már a szezon elején elkezdte törleszteni, mivel az első két meccsén a csapat által szerzett összes gólban benne volt, három gólt rúgott és adott egy gólpasszt is, aztán a harmadik meccsen jött az ominózus kiállítás. Látva, hogy csütörtökön még egy ukrán középcsapat is simán vág nekünk kettőt, én nem sok jóra számítok az amúgy is néha önmaguk paródiáját bemutató belső védőinktől. Cech-ről már ne is beszéljünk, Silva előszeretettel alkalmazza a letámadást, így a Benny Hill theme song jó eséllyel megint elő fog kerülni. Keret erősségét nézve hétvégi ellenfelünk egyértelműen pályázhat a „best of the rest” címre és mivel a nyáron Fat Sam helyett is sikerült komoly erősítést találniuk, ezért badarság lenne a tavaly februári 5-1-ből kiindulni.

 

Ahogy még a következő öt bajnoki, ez is a kötelező kategóriába esik, én most mégis valamiért azt érzem meglepetés fog születni vasárnap. Azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy egyetlen pontot sem tudunk otthon tartani.

comments powered by Disqus