Out Elágazás

Irány a déli part!

2018. november 24. - Zero_L

Visszatér a futball, de reméljük nem úgy, ahogy két hete abbahagytuk.

Lezajlott az év utolsó válogatott szünete, szerencsére senki sem sérült meg. Tulajdonképpen alig voltak, eltávon a keretből. A sérülések terén a legnagyobb probléma jelenleg Monreal további két hetes kiesése jelenti, lassan már két hónapja hadra foghatatlan a spanyol. Nem tudom milyen lehetőségeink lesznek a téli átigazolási piacon, de LB posztra nagyon sürgősen hozni kell valakit. Koscielny a következő héten játszat a PL2-ben, így az ő visszatérése már tényleg csak hetek kérdése. Azért hatalmas fejlődést ne várjunk a védekezésünkben a kapitány visszatérésével.

A két héttel ezelőtti Wolves meccset nem nagyon akarom taglalni, bőven elég volt egyszer átélni. Röviden tömören, borzalmasan szarul játszottunk és leginkább Lenonak köszönhetjük, hogy egyáltalán volt bármi esélyünk a hajrában kiegyenlíteni.

Mondaná az ember, hogy talán végre egy vereség kicsit helyrerázná mind a játékosokat, mind az edzőket, de igazából a legutóbbi bajnokit nyugodtan vehetjük annak. Egyébként meg, Emery nem ül tétlenül a partvonal mellett, reménykedve hátha majd egyszer csak a semmiből minden a helyére kerül. Meg kell adni a baszk mesternek, hogy próbálkozik rendesen, más felállásokkal, formációkkal, személyekkel akár meccsközben is és nem rest már a félidőben változtatni a láthatóan pocsék és sehova sem vezető játékunkon. Lassan a támadófelállások összes permutációját végigzongorázzuk és baromira nem látni melyik lesz az ideális, ami tavasszal kupákat hozhatna a csapat számára. A szezonban egy nagyon fontos kérdésre választ kell találni, mégpedig arra, hogy ezzel a játékosállománnyal képesek vagyunk-e minőségi futballt játszani, mert ha nem akkor nyáron bizony el kell köszönni egy-pár kezdő játékostól. Addig muszáj lesz kísérletezni, márpedig a bajnoki sorsolás most megadja a lehetőséget, hogy Emery elképzeléseit jó, rivális csapatok ellen tesztelhesse.

NLD és az Old Traffordra való látogatásunk előtt vasárnap a Bournemouth csapatához megyünk vendégségbe. Eddie Howe csapatáról az utóbbi években mindig meg lehetett állapítani, hogy kreatív, szemnek is tetszetős néhol naiv futballt játszik, viszont a védelmük botrányosan rossz, a liga egyik legrosszabb egységébe tartoztak. Ez idén annyira változott, hogy a védelem feljavult és ha nem is lettek ligaelit egység, a közepes szintet megütik, így simán pályázhatnak a best of the rest címre(szerencsével akár európai kupaszerelésre) az év végén, ami a klub történetének legjobb szezonját jelentené.

Lehet találgatni melyik-melyik

A támadó oldalon nincs változás, hozzák az eddig megszokott szintet, talán a helyzeteik minőségét nézve kicsit alul is teljesítenek gólszerzésben. Ebben az egységben egyértelműen Callum Wilsont kell kiemelni, aki a Bournemouth bajnoki góljai majdnem felében komoly részvevő volt (6 gól+4 gólpassz). Ligaátlagot tekintve nem lőnek sokkal többet kapura, viszont azok minősége messze túlszárnyalja a többi csapatét.

Eredményeiket tekintve, eddig hozzák a kötelező győzelmeket, bár becsúszott egy kínos 4-0-s vereség az önmagához képest ritka gyenge szezont futó Burnley ellen. Viszont csak két nagy csapattal játszottak akiket azért sikerült megizzasztaniuk. A szezon elején a még játékát kereső Chelsea ellen kaptak ki 2-0-ra, de úgy hogy ez messze nem volt egy sima meccs, legutóbb a MU ellen otthon az első félidőben akár le is zárhatták volna a meccsüket, de összességében a döntetlent minimum megérdemelték volna.

Nehéz meccsnek nézünk elébe, a most következő három bajnokin ha nem is véglegesen, de eldőlhet, hogy mennyire lesz realitás a BL-spot elérése. Szép-szép ez tizenhat meccses veretlenségi sorozat és a #veretlennovember, csak sajnos a döntetlenekkel nem megyünk sokra.

comments powered by Disqus