Out Elágazás

Hell of a game

2018. december 05. - Zero_L

Nincs sok időnk ünnepelni a NLD-n mutatott domináns teljesítményt, mert ma már újabb hatalmas rangadót játszunk.

Pár mondatban azért emlékezzünk meg a hétvégi meccsről. A taktikai elemzést megint meghagynám az ehhez sokkal jobban értőknek, Peet ismét összefoglalta ezt nekünk. Én elsősorban a védekezésünket emelném ki. Bár volt két csúnya egyéni hiba (az egyik Leno, másik Bellerin követte el), összességében elmondhatjuk, hogy a védekezésünk a szezon során most volt a legjobb, ha figyelembe vesszük az ellenfél támadópotenciálját. Egy kapus hiba és egy ordas nagy kamu tizi voltak azok, amikből a Sp*rs veszélyeztetni tudott. Ez a háromvédős rendszer kifejezetten jól, hatékonyan teljesít, főleg azért mert  így Kolasinac védelmi hiányosságait ellensúlyozni tudjuk. Túl vagyunk Leno első komoly kapushibáján. Úgy gondolom, nyolc meccsenként belefér nála egy hasonló brainfart, bár nagyon nem jött jókor főleg egy ilyen fontos rangadón. Pozitívum, hogy utána nem esett össze, a meccs későbbi részében egyáltalán nem látszott rajta ez a hiba, az eddig megszokott magabiztossággal védet, így remélhetőleg ez a későbbiekben nem lesz rá kihatással.

Emeryt ismét ki kell emelni, mert megint fantasztikusan nyúlt bele a meccsbe. Iwobi és Mkhitaryan nem játszottak kifejezetten rosszul, mégis már a félidőben kettős cserére szánta el magát a baszk mester. A csere után egy újabb variációs lehetőséget láthattunk Emerytől, hogyan lehet kihasználni ezt az orr nehéz keretet. Hatalmas húzás volt, hogy Aubameyang és Lacazette belső tömörülés helyett kicsit a szélekre helyezkedett és Ramsey 10-es posztról, de nem irányító szerepet felvállalva a két csatár közötti üres területeket támadta, második félidőben szinte az összes komolyabb helyzetünket ennek köszönhettük. Üdvözítő volt látni, hogy visszatért a one-two punchunk is, ráadásul most végre egy rangadón sikerült bemutatni.

Ma a Machester piros felén lépünk pályára, ahol megpróbáljuk eggyel növelni a veretlenségi sorozatunkat. És ha ez a két szó szembejön, hogy Old Trafford és unbeaten run, akkor gondolom mindenkinek Rooney szánalmas szimulálása ugrik be. A hétvégén megszerzett három pont birtokában mondhatnánk, hogy teher nélkül mehetünk északra, de ez a mérkőzés is egy újabb komoly értékmérője lesz az új korszaknak. Bármennyire is üdvözítő volt látni, amit vasárnap a srácok a pályára kitettek, azért azt már a korábbi években is láthattuk, hogy hazai környezetben olykor-olykor dominálni tudunk egy nevesebb ellenfelet. Viszont idegenben nem hogy dominálni nem tudunk, hanem még győzni is nagyon ritkán sikerül. Az Emery-féle új rezsim, akkor tudná kitenni az eddig is kifejezetten imponáló változások mellé azt a bizonyos felkiáltó jelet, ha 2006(WTF?!?!?!) után végre idegenbeli bajnokin is el tudnánk verni a Unitedet.

Márpedig ez a MU iszonyatosan szar. Sajnos ez minket eddig sem érdekelt különösebben, hisz Ferguson leköszönése után hatalmas mélyrepülésben vannak a befektetett pénzösszeg és eredményesség relációjában. Ráadásul Mourinho személyében most még a világ legnagyobb szaralakja ül a padjukon. Szóval minden adott lenne, hogy végre valahára elhozzuk onnan a három pontot.

Érdemes ránézni az utóbbi kicsit kevesebb, mint másfél évben hogyan alakult a Manchester támadása és védekezése:

Tavaly a God mode-ban játszó de Gea nagyon sokszor húzta ki őket a szarból (ezt sikerült a saját bőrünkön is megtapasztalni) és számomra máig érthetetlen módon sikerült második helyre hozni őket a tavalyi bajnokságban. Idén a spanyol kapus messze nem hozza ezt a teljesítményt, most Mourinho seggét a hihetetlen, mákos(?), a játék képéből egyáltalán nem következő fordítások és pontmentések mentik meg a kirúgástól. Emlékezzünk csak vissza a Newcastle elleni 0-2-ről való fordításra, Chelsea, Juventus vagy legutóbb a Young Boys elleni meccsekre. Bármennyire erős is a második félidőnk, a Manchester is képes néha megmagyarázhatatlan feltámadásokra.

Fun fact: több gólt rúgtunk a második félidőkben, mint a United az egész bajnokságban

Nálunk komoly(?) hiányzó lesz Xhaka, aki az öt sárga lapja miatt eltiltását fogja tölteni. Az ő helyére egyértelműen Guendouzit várom a kezdőbe, bár korábban kampányoltam a Torreira-Ramsey páros kipróbálásán, egy ilyen fontos mérkőzésen inkább hanyagolnám. Az alaptaktika szerintem Monreal visszatéréséig, aki már teljes értékű edzésmunkát végez, maradni fog a három belső védős felállás. A kérdés megint csak a támadó harmadban keresendő. Nagyon jól muzsikált ez az Aubameyang-Lacazette-Ramsey hármas viszont annak is van értelme, ha Emery szeretne minőségi támadókat hagyni a padon. #first_half_is_overrated

Mourinhotól nem sok újdonságra lehet majd számítani, vélhetően szépen átadja a kezdeményezés lehetőségét és rajtunk, játékosainkon fog múlni ezzel mit kezdenek. Az esetleges felállt fal elleni támadásoknál azért hiányozhat a hátproblémák miatt a meccset vélhetően ismét kihagyni kényszerülő Özil. Még akkor is ha ez a jelen portugál busz már csak nyomokban tartalmazza a 2000-s évekbeli modell jellemzőit.

A pesszimisták úgy is hozzáállhatnak a mérkőzéshez, hogy ha kikapunk, akkor legalább ennek a hivatásos portugál bontómunkásnak még egy jó ideig élvezhetjük tevékenységét Manchesterben. Én azért maradok azon az állásponton, hogy minden áron de győzzünk, ha érdemtelenül az sem baj, sőőőt az csak még édesebbé tenné a három pont megszerzését.

 

comments powered by Disqus