Out Elágazás

Szezonértékelő

2019. július 09. - Zero_L

 

Nagyon kevés olyan dolog történt a modernkori Arsenal első Arsene Wenger mentes szezonjában, aminek komolyan lehetett örülni. Ezt az idényt nem lehet másként értékelni, mint egy óriási kudarcnak. Természetesen most is el lehetne sütni a szokásos (bugyuta) közhelyeket, hogy tulajdonképpen előreléptünk, hisz az Európa Ligában döntőztünk és a bajnokságban az utolsó pillanatokig versenyben voltunk a BL főtábláért. Viszont aki nem csak felületesen követte végig ezt az utóbbi 10 hónapot, pontosan tudja hisz láthatta, az eredmények nagyon sokszor palástolták a hiányosságainkat. Már az őszi, huszonkét meccses veretlenségi sorozat ellenére is komoly gondok voltak a játék szinte összes elemével. Egész szezonban nem volt semmi előre mutató fejlődési ív, kis túlzással az augusztusi és májusi játékunk között semmi eltérés nem mutatkozott meg. Nemcsak hogy fejlődni nem sikerült, még bizonyos statisztikákban a korábbi évek negatív mutatóit is sikerült alul múlni. A 7amkickoff oldalon található egy nagyon jó poszt, ahol a fontosabb statisztikai mutatókat mérik össze a korábbi szezonokkal. Innen fogok szemezgetni pár igen látványos és sokat mondó adatot.

 

Védelem:

Természetesen a legfontosabbal kell kezdeni. Ez volt Emery elsőszámú feladata, tegye rendbe a védekezést. Ez nem csak, hogy nem sikerült neki még képes volt a tavalyi történelmileg is a legborzasztóbb teljesítményt tovább rontania. Mindezt úgy, hogy a tavalyi kerethez kapott a nyáron egy minőségi védekező középpályást, egy rotációban használható belső védőt és egy messze nem világklasszis, de elég jó kapust, aki már az első hónapokban egyértelműsítette, kezdő szerepe megkérdőjelezhetetlen. Ennek ellenére minden egyes statisztikai mutatóban rosszabb számokat produkált ez a csapat mint tavaly vagy bármikor a Premier League történelme során.

Minden statisztikai mutatóban borzalmasan szerepelt a védelmünk. Több lövést, több „nagy helyzetet” és ebből egyenesen következik, hogy a valaha volt legtöbb xG-t engedélyezte egy bajnoki szezon során. És ha ezeket a statisztikai adatokat hozzámérjük a bajnokságban szereplő csapatok mutatói mellé, csak után lesz igazán kínos és elkeserítő a teljesítmény.

 

 

Egy igen fontos tényező még, hogy góljaink majdnem 40%(!!!)-át egyéni hibákból kaptuk.

Ezt lehet úgy is nézni, már azzal előrelépést érhetünk el, hogy az egyéni hibákat drasztikusan visszaszorítjuk (lsd két éve ez a szám csak 25% volt), viszont ez egyértelműen edzői felelősség (mert a teljes védelmet nem tudjuk kicserélni egy nyár alatt). Az ellenben elég nehéz feltételezni, hogy amit Emeryéknek egy év alatt nem sikerült leoktatni az edzéseken és mentálisan helyretenni a srácokat, az egy varázsütésre hirtelen 1,5 év után elkezdene működni. Sajnos ez az utóbbi (véleményem szerint igen realista) szemlélet komolyan rá fogja nyomni a bélyegét a jövő évi szurkolói attitűdre, nihilre. Nehéz lesz bármi pozitívumba kapaszkodni, hisz Emery (és csapatai) eddig sem a hatalmas pálfordulásairól lettek hírhedtek.

Persze, kifogásként meg lehet jegyezni, hogy a védelem egész évben a sérülések miatt sosem volt a lehető legerősebb. Idény elején Koscielny hiányzott, mire visszatért a francia, Holding és Bellerin is kidőlt egész évre. A gyengébb teljesítményre ez akár mentség is lehetne, de a történelmi mélypontra aligha.

A keret menedzselése:

Itt is csak sorolni lehet a problémákat, haladjunk kronológiai sorrendben. A szezon első felében rendszeresen rossz kezdőkkel álltunk fel, amiket Emery megpróbált korrigálni már rögtön a félidőkben és a huszonkét meccses veretlenségi sorozatban sikerült is menteni a menthetőt, de később már kifogytunk a mákültetvényekből, illetve már olyan hátrányba kerültünk amit lehetetlen volt visszahozni. Ezek a lépések nem szóltak másról, minthogy Emery teljesen rossz kezdőstratégiát választott, így az első félidők rendszerint mentek a levesbe. Az idő előrehaladtával ebben sem volt fejlődés, sőőt. A szezon hajrájára sem sikerült maximálisan kiismernie sem a játékosait, sem a Premier League-t és ellenfeleinket. A bajnoki hajrát is teljesen félremenedzselte a baszk edző, a leglátványosabban ez akkor jelentkezett mikor otthon egy nevetséges, már a közelmúltban csúnyán megbukott taktikával és formációval fogadtuk otthon a Crystal Palace-t, tartalékolva a hétközi Wolves elleni igen nehéznek ígérkező idegenbeli túrára. Ha Emery felvállalja a hétközi atom bunkert a farkasoknál, esetleg beáldozza azt, akkor két meccsből minimum három pontot elhozunk, ehelyett üres kézzel távoztunk mindkét találkozóról. Meg lehet nézni mennyin is múlott a BL hely elérése… A nemzetközi porondon is megfigyelhető volt ez a tendencia, csak az oda-visszavágós rendszernek köszönhetően belefért két idegenbeli „ezmégismiafaszomvolt” meccs a BATE és a Rennes ellen, amit így vagy úgy de sikerült javítani hazai környezetben. A hazai és idegenbeli mérkőzéseken mutatott kétarcúság egész évben jellemző volt a csapatra.

Térjünk is rá a leglátványosabb, legmeghatározóbb döntésére Emerynek, ami túlzás nélkül nagyban befolyásolta ez az egész csalódást keltő szezonunkat. Ez pedig Özil és Ramsey (nem) játszatása. Míg a walesi az első két hónapban kezdő volt utána két hónapban csak csere volt és utána sem kapott túl sok kezdő szerepet, addig a német irányítót egyszerűen nem vitte el idegenbeli meccsekre Emery. November eleje óta Özil három azaz HÁROM idegenbeli angol bajnokin kezdett. Tehát még egyszer: HÁRMON! Nevetséges és egyszerűen felfoghatatlan, hogyan mondhatja egy edző a klub legjobban kereső játékosára, hogy egy Bournemouth elleni idegenbeli mérkőzésen nem lehet bevetni, „taktikai” okok miatt. Akkor teszem fel az adekvát kérdés: Mi a faszomnak van egyáltalán a keretben?

És akkor most megtenném a kis sidenote-omat Ramsey szituációjával kapcsolatban:

Nem tudom osztani a szurkolók azon megnyilvánulását, hogy most krokodilkönnyeket hullajtsunk a walesi távozása miatt. Igen, Ramsey egy nagyon jó játékos, aki idén kulcsszerepet vállalt abból a kevés sikerből, amit arattunk és igen idén bebizonyította, hogy nemcsak szerethető, egyéni karakter hanem vérprofi futballista is. Távozása ellenére is beleadott 100%-ot minden egyes mérkőzésbe, akár kezdőként szerepelt akár csak a második félidőben kapott 20 percet. Viszont be kellene látni, hogy nem lehet rá számítani maximum csak a fél szezon erejéig, egyszerűen nem bírja a sorozatos terhelést anélkül, hogy ne jönne egy pár hetes, hónapos kihagyás vagy a mi orvosaink képtelenek rendesen kezelni őt. (Persze, egy percig se legyen kérdés Torinóban folyamatosan fogja hozni a 90 perces meccseket) Az utóbbi három szezonban átlagosan 1400 percet játszott a bajnokságban, ez iszonyatosan kevés, nézzünk meg egy Hazard-t, akinél ez a szám majdnem a duplája. Idén is a legfontosabb pillanatokban dőlt ki a walesi, pedig messze nem volt agyonjátszatva. Szóval egy ilyen típusú játékosnak odaadni a 220k/heti fizetést(vagy még többet) ugyan olyan nagy hülyeség lett volna, mint azok a döntések, amiket korábban hoztunk és ami miatt sajnos most Ramsey-n kell példát statuálni. Baromira nem érdemli meg, mint játékos, mint ember, mint a Wengerbabyk egyik legjobbika. Iszonyatosan sajnálom, sokkal nagyobb semmirekellőket kéne kisöpörni a csapatból, de sajnos (még?) nem lehet. Kár lett volna a közelmúlt hibáit egy újabb hibával orvosolni. Nekünk muszáj ezt a keserű pirulát lenyelni, remélhetőleg egy pénzügyileg jobban menedzselt jövő érdekében, ő meg végre egy BL címért reálisan hajtó csapat oszlopos tagja lehet.

Ettől függetlenül a vezetésnek bizony a jókurvaanyját, amiért engedték, hogy idáig fajuljanak a dolgok, mind a csapattal mind Ramsey-vel kapcsolatban.

Vissza Emery döntésére, én még abban az elképzelésben is láttam volna rációt, hogy a csapatnak nincs szüksége erre a két játékosra. Viszont, ezt csak úgy lehet fontolóra venni, ha az embernek van alternatívája két ilyen szintű futballista kihagyására. De a példa jól mutatta Emerynek nem volt ilyen, vagy ha volt is, az csúfos kudarcot vallott. Nem látunk a színfalak mögé, de az edző ilyesfajta húzása nem tűnik másnak, mint egyszerű faszméregetésről az öltözőn belül. Ezt a gyanút az is táplálja, hogy Párizsból pont az öltöző elvesztése miatt is kellett repülnie. Özil és Ramsey nélkül teljesen ötlettelen, statikus játékot játszottunk, ami konkrétan abból állt, hogy a két csatárunk semmiből (értsd csekély eredménnyel kecsegtető helyzetekből) kellett gólt rúgniuk illetve csak a közös kémiájukon múlott egy-egy akció sikeres befejezése.

 

Játék képe, támadójáték:

Végül el is érkeztünk a számomra legfájdalmasabb részhez. Ez pedig az, hogy unalmas, szar, ötlettelen és nézhetetlen játékot sikerült hétről hétre letenni az asztalra. De most őszintén hány olyan gólt tud bárki is felidézni, amire azt mondja az ember, hogy igen ez a régi idők Arsenalját idézi. Talán egy kezünkön meg tudjuk őket számolni és azok is inkább az idény első feléből származhatnak.

Özil és Ramsey kihagyása meg nem meglepő módon pont azt eredményezte, hogy a támadójátékunk visszaesett egy középcsapat szintjére. Nem volt B terv, egy botegyszerű támadójátékot vonultattunk fel, ami nélkülözött bármilyen kreativitást, kombinációt vagy komplex rendszert. Amikor egy szélső és egy a wingback kreálja a legtöbb helyzetet a csapatban, akkor bizony ott komoly bajok vannak, főleg 2018-ban.

keresd Özilt

Itt egy szintén elég beszédes statisztika, hogy összességében több nagy helyzetet engedtünk, mint kialakítottunk volna, azt hiszem ennél nagyobb kritika nem is kell.

 

Szinte minden támadásmutatóban alulmúltuk a korábbi szezonokat, például a bajnok majdnem másfélszer többet próbálkozott lövéssel mint mi, de hogy még jobban beárazzuk az idei teljesítményünket még a Wolverthampton csapata is többet lőtt kapura mint mi. Azért ennek hagyok időt.

 

És persze lehet mondani, hogy mi inkább „minőségi” lövésekkel próbálkoztunk. De az igazság az, hogy leginkább annak köszönhettük, hogy a támadók nem süllyedtek a védők szintjére, mert a gyenge támadójáték ellenére a kinti lövéseink az eddigiektől eltérően kimagaslóan sikeresek voltak és nem mellesleg a PL éra (vagy amióta vizsgálják ezt a statisztikai adatot) valaha volt legjobb helyzetkihasználását produkáltuk.

 

Persze mondani sem kell, ez a két mutató az, amit baromira nem lehet készpénznek venni. Bármennyire is furcsán hangzik egy év okozhat ilyen abnormális kilengéseket, amit általában egy behorpadással korrigáltatja magát. Emlékezzünk vissza a Burnley tudásukhoz képest kimagasló védekezési mutatójára 2 éve, idén ez már messze nem volt meg nálunk és a 7 hely után jött is a kijózanító 15 helyes szereplés.

 

Pozitívumok:

Sajnos nem lehetett ezzel kezdeni, mert a negatívumok sokkal fajsúlyosabbak voltak, így csak azok megértése után lehet ezekre a (sajnos) apró morzsákra rátérni. Emerynek meg kell adni, hogy ha csak a rangadókat vesszük szemügyre, akkor lehetett látni az előző évekhez képest a fejlődést. Most is megvolt a hatalmas pofon vendégként és a teljesen elbénázott meccs az Old Traffordon, de mégis látszott ezeken a meccseken egy rendszer, tudatosság, ami alapján felkészültünk az ellenfelünkből. Ahogy azt már sokan sok helyen kifejtették, Emery nagyon tud készülni egy ellenfélből, ha annak van egy jellemző karakterisztikája. Akkor van baj, mikor nem reaktív focit kell játszani, márpedig az Arsenal csapatának az esetek 80%-ban nem az ellenfél játékára kell alapoznia a meccstervét.

Emellett még talán Guendouzi beépítését lehet kiemelni, bár talán a végén már indokolatlanul sokat játszatta, ettől függetlenül meg kell adni, hogy már a szezon legelején igen bátran mert nyúlni egy francia másodosztályból szerződtetett játékoshoz. Ha másra nem is volt jó ez a szezon akkor talán Matteo fejlődése és kiteljesedése révén a jövőben még talán hozhat is valamit a konyhára, apró, sovány vigasz ez.

Ezektől függetlenül viszont semmi olyat nem láttam az elmúlt szezonban, amiért örülnünk kéne, hogy Emery ül csapatunk padján. Kommentben jöhetnek a javaslatok, de ha lehet kérni a ”legalább nem JZSKRVNYD ül a padon”-nál kicsit tegyük magasabbra a mércét.

 

Szóval, amikor valaki azt mondja Emeryt védve, hogy ebben a keretben nem volt több illetve kihozta maximumot ebből a szezonból, akkor ezekre a kijelentésekre tényleg csak egyféleképpen lehet reagálni:

 

A nyár szintén nem kecsegtet semmi jóval, vagy megvesszük az iszonyatosan túlárazott Zaha-t vagy maradnak csiszolatlan gyémántok… Ha választani kell én az utóbbira szavazok. Meglátjuk mi lesz, előszezonban lehet élvezni a tét nélküli meccseket és az ifik, fiatalok játékát, aztán meglátjuk augusztusban milyen kerettel indulunk neki az új szezonnak.

comments powered by Disqus