Kedves szurkolótársak, kezdjük rögtön is a rossz hírrel. A Liverpool tegnapi győzelmével biztossá vált az, amit páran már azért sejtettünk egy ideje: zsinórban tizenhatodik alkalommal sem az Arsenal Football Club nyeri meg a Premier League-et. 

Jajj, bocsi, nem ezt akartam, hanem:

Ami a reálisabb kilátásokat illeti, hát tényleg nehéz kifejezni, mennyire kuka ez a szezon. Ha a maradék 14 fordulóban úgy teljesítenénk, ami egész évadra nézve egy 80 pontos szezonhoz elég lenne (ami hatalmas dolog, legutoljára 2007/08. AKA Eduardo horrorsérülése szezonban léptük át ezt a határt), akkor is 60 pontig jutnánk. 

Viszont amit a bajnokság totál tétnélkülisége miatt esetleg elveszítünk szurkolói élményben, az visszajön ott, hogy a meccseink legtöbbje háromesélyessé vált. A Pool, City és talán még a Leicester is fényévekre, de azt leszámítva minden meccsen BÁRMI megtörténhet. Augusztusban könnyedén nyerhetőnek tűnt még egy Burnley elleni, most viszont azt vehetjük észre, hogy a szezon kétharmadánál gólkülönbséggel előzzük csak őket.

Amikor láttam, hogy a Burnley következik, a három évvel ezelőtti év eleji meccsük ugrott be önkéntelenül is, amikor a 22. fordulóban futottunk össze velük. Mustafi góljával vezetést szereztünk, majd Xhaka játékintelligenciáját díjazta a bíró egy piros ponttal lappal. Mikor úgy tűnt, hogy kihúzzuk, a hosszabbításban egyenlítettek büntetőből, hogy aztán a 98. percben Sanchez szintén tíziből megnyerje a meccset. Régi szép idők, na. De ami miatt felmerült, hogy ez után a meccs után feljöttünk a 2. helyre 47 ponttal, 8 ponttal a később rekordszámú győzelemmel bajnok Conte-Chelsea mögött. Azóta sem fordult elő olyan, hogy a bajnokság kicsit is előrehaladottabb szakaszában ily előkelő helyen legyünk, és bár akkor sem volt már minden fenékig tejfel, felsejlett már a Wenger-éra vége előttünk, sőt, csak pár hétre voltunk a Bayern elleni dupla 5-1 előtt, de mégis. Ijesztő, hogy mindössze három éve itt voltunk (végül egy ponttal a Liverpool mögött végezve lettünk 75. ponttal ötödikek). Szerintem a legpesszimistábbak sem gondoltak ilyen kimenetelt akkor. Brrr..

Az átigazolási időszakról

Mivel a napokban zárult a téli ablak, pár szót még szeretnék szólni a ténykedésünkről. Talán kisebb meglepetés, hogy senki sem távozott. Ez azt hiszem, egészen megnyugtató, ahhoz képest, hogy mentünk neki a januárnak. Ugye még december végén Xhaka ügynöke bejelentette, hogy lényegében megegyeztek a Herthával (ez látva, hogy végül a berlini klub az új tulajdonossal 78 M-t elköltött egy január alatt, bőven hihetőnek is látszik). Január közepén pedig Ceballos elvágyódásával volt tele a sajtó - ami szintén nem tűnt alaptalanank. Úgyhogy ehhez képest egészen pozitív, hogy mindenki maradt, ezáltal nem keletkeztek újabb lyukak a keretben. Nyilvánvaló, hogy a keretünkben komoly változások szükségesek (ezt az elmúlt sok évben mikor nem érezhettük így?), de én a magam részéről örülök, hogy az új vezető edzővel eltöltött fél év után esünk neki az átfaragásoknak.

Ceballos amúgy is megér egy misét, épp a korábbi Burnley elleni meccsen hengerelt, kiosztva két gólpasszt is. Akkor még úgy tűnt jól sülhet el az ún. Don Raul-féle átigazolási időszak első fogása. Aztán jött a csapatszintű leolvadás, majd egy hosszútávú sérülés, Özil visszatérése, az edzőváltások, és most jogosan tűnik úgy, hogy bármennyire is jó játékos, a jövőre nézve ne. Pech, pedig ő tényleg nem hiszem, hogy a Dennis Suarez-i örököséget kéne, hogy továbbvigye.

Érkezők oldalán ott van először is Nketiah, aki a Leedsben nem szerepelt le, sőt, de nem tudta beverekedni magát a kezdőbe, ezért visszahívtunk a kölcsönből.  Sokáig úgy tűnt, hogy tovább is passzoljuk (a hivatalos honlapon is megjelent egy időre a kölcsön szekcióban), végül mégiscsak maradt. Jó kérdés, hogy Aubameyang eltiltásának lejárta után és Lacazette felépülésével, a klubrekord igazolás Pepével és a csodagyereki státuszba kerülő Martinellivel hogy fog kapni megfelelő mennyiségű játékpercet?

Az érkezőket illetően senki sem lett különösebben lelkes, ami érthető. Két csiszolatlan gyémántnak nem nevezhető, topszinten low-budget védő fél évre bezsákolása nem épp egy utolsó napos Aubameyang transzfer izgalmi értékével bír... Azt hiszem, a Sanllehi diszciplína folytatódott: ha kell játékos, akkor szerzünk, és kész. Szükség volt erősítésre a védelemben? Igen. Szűk a büdzsénk és a lehetőségeink? Hát igen, de akkor is, jöjjenek a gusztustalan hiénák szuperügynökök, játékosközvetítők, (ld. erről bővebben Peet írását), de megoldjuk. Persze lehet vitatkozni arról, hogy tényleg kellettek-e, de amikor két középpályásunk (még ha tehetséges fiatalokról is van szó) játszik hétről-hétre, továbbá Mustafi sem labdát szed az U21-ben, felelős döntésnek tűnik foltozni. És az is poziitívum, hogy Pablo Mari esetében lehetőségünk (és nem kényszerünk) van a vásárlásra, míg a PL-ben már bizonyított Soares szerződése kifut a nyár végén, és így az ő esetében is kvázi pole pozícióban vagyunk. Ha úgy adódna...