Ligakupa, továbbra is Carabao Cup fedőnéven, mi pedig a szokásos sablonkörök mellett röviden megemlékezünk a tavalyi menetelésről és kicsit foglalkozunk a Brentford csapatával is.

Hogy pontosan mit is értek sablonkörök alatt? Azt, hogy bár tavaly a döntőig mentünk, ez még mindig egy LKSKHM besorolású (lőtéri kutyát sem, kivéve ha megnyered) sorozat, ami a gyakori névadó szponzorváltás, valamint ifi és töltelékemberek játszatása miatt leginkább Mikiegér Kupaként él a köztudatban. (A 2016/17-es kiírásban hatványozottan igaz volt az LKSKHM, ugyanis ekkor névadó híján kommersz EFL Cup-ként futott ez az egész bohóckodás.)
Természetesen azokat is megértem, akik most húzzák a szemöldöküket, mert 2010/11-ben a fél karunkat is odaadtuk volna a Copa del Mickey Mouse-ért, de ezt a szégyentelen dolgot most hagyjuk meg a Spurs és Liverpool szimpatizánsoknak, akik 2008 és 2012 óta még egy kaparós sorsjegyen sem tudtak felmutatni semmi, nemhogy egy kupasorozatban. (Véletlen volna, hogy az utolsó trófeájuk a pancserkupa? Aligha!)

Ha már a kupa fikázásánál és a pancserkodásnál vagyunk, tavaly egészen egyedi módon még a sorsolásoknál is sikerült lehúzni a sorozat egyébként is béka segge alatt található nívóját. Előbb mindentől zavartalanul a Bangkokba nagy dirrel-durral elvitt golyóhúzásból az ég egy adta világon nem lehetett hallani semmit, ugyanis a hangmérnök úr a közvetítés alatt is úgy gondolta, hogy nincs abban semmi kivetnivaló, ha nem veszi le a némítást, a lényegi részt úgyis látni kell, nem hallani. Ezt követően pedig a Charlton Athletic csapatának nevét húzták ki kétszer, ami a nagy izgalmak közepette senkinek sem tűnt fel…

A kínos sorsolós bakiknak itt viszont még korántsem volt vége, hisz a negyeddöntők sorsolásánál a hatalmas szabadalomnak szánt élő Twitter közvetítéssel (vagyis összeomlással) újfent befürödtek és csúsztak technikai hiba miatt közel 2 óra hosszát, hogy végül az egész procedúra olyan legyen, mint Columbo hadnagy felesége, mindenki megtudta a párosításokat, csak élőképen éppen soha nem láthatta. (A szervező EFL aka. English Football League nem győzött magyarázkodni és elnézést kérni…)

Röviden kitérve a  tavalyi menetelésünkre: a legnagyobb pozitívum egyértelműen a fiatalok játéka volt, akik közül többen még a poszton kívül játszatással is szépen megbirkóztak. (Így lett Nelsonból és Maitland-Nilesból kvalityi alkalmi wingback, utóbbi a PL-ben is bizonyíthatott ebben a szerepkörben.) Nketiahról már volt szó az EL-beharangban, de mivel vele nem lehet betelni, íme a Norwich elleni két gólja, amellyel az ifi csapatainkat csak felszínesen követő szurkolók is végleg a fejükbe véshették a nevét.

Kupanívótól függetlenül felemelő érzés volt még, ahogy egy oda-visszavágós párharcban végre sikerült lenyomni egy nagyágyút a Chelsea személyében, a döntő elbukása viszont bántóan sima volt, amin az elmúlt évek FA Kupáinak hála könnyen túl tudtuk tenni magunkat, ugyanakkor utólag okoskodva Papus áprilisi leköszönésének fényében a szezon végén bizony ezért is savanyú volt a szőlő… 

Lélekben készüljetek fel, hogy szerdán már tényleg az ifiket és a teljesen partvonalra szorult játékosainkat fogjuk látni (ha viszont mégsem, az lehet megérne Emerynek egy pszichiátriai beutalót), de nem csak a saját, hanem még a Brentford részéről is, akiktől idén abszolút nem lenne meglepetés, ha kiharcolnák a PL-be jutást. Egy hosszabbra nyúlt Carabao Cup menetelés kb. annyira segítené a maratoni Championship szezonjukat, mint ázott kutyát a villanypásztor. Ha valami csoda folytán megnyernék, akkor az elenyésző pénzdíjon felül kapnának egy szabadkártyát a jövő évi Európa Liga szezon 2. selejtezőkörére, ami nem a legjobb buli, hisz az idei, már PL tag Burnleyn is láthatjuk, mennyire bekéri az árát a nyári EL bohóckodás. Ezzel szemben, ha csak egy Championship playoff-helyet csípnek meg, ahol később megnyerik a döntőt, minimum nettó 160 millió fonttal lökné meg a költségvetésüket a friss PL tagság. Költői a kérdés, hogy egy brentfordi kötődésű szurkoló melyiket választaná.
(Jelenleg 15 megszerzett ponttal a 7. helyen állnak, ami még éppen nem PO hely, a fentebb leírtak fényében teljesen logikátlan lenne, ha felraknák a „gálakezdőt”.) A rotálásuknak már csak azért is örülnénk, mert újra az Emiratesben üdvözölhetnénk a sorozatban tavaly még nálunk pályáralépő Josh Dasilvát, valamint korábbi két akadémistánkat Nico Yennarist és Daniel Bentleyt, akik közül előbbi szintén bemutatkozhatott anno a felnőtt csapatunkban. (Bár Bentley játéka rotálás esetén kérdéses lehet, hisz a Championshipben hétről-hétre ő védi a Darazsak kapuját.)

A meccstől & teljes sorozattól tényleg csupán annyit várok, hogy Emery adjon lehetőséget a fiataloknak és ha lehetséges legalább a negyeddöntőkig jussunk el, mert semmi nem garantálja, hogy elhasalás esetén jövő héten Azerbajdzsánban, majd az EL későbbi meccsein újra szóhoz jutnának a csikók. (Amíg nincs bebiztosítva a csoportból továbbjutás, addig Carabao híján tutira a langymeleg PL2 maradna a srácoknak…

(A Carabao mérkőzésken egyébként van VAR is, szóval csak a rigókon múlik, hogy basznak-e a segítségre és ellopják a showt egy-egy maguk által helytelenül felülbírált ítélettel.)