Jön a Valencia elleni Európa Liga elődöntő odavágó, ahol megpróbáljuk rövidre zárni az egyre "impozánsabb" nyeretlenségi szériánkat.

De mielőtt belekezdenénk, íme néhány gondolat a bajnoki leolvadásról(?), amire talán nem is ez a legmegfelelőbb kifejezés. Személy szerint a szezon előtt annyi elvárásom volt Emeryvel szemben, hogy az első évében lássuk az utat/koncepciót aminek mentén elindulunk és megyünk a továbbiakban, illetve ha lehetséges akkor legyünk végig versenyben a top4-ért, valamint az EL-ben lehetőleg jussunk el odáig ameddig a tavaly. Az első, egyben legfontosabb feltételt kurvára nem látom, bár ezen nem sokat segített, hogy legtöbbször kanállal tudtam volna kivájni a szemeimet a meccsélménytől + még a Brightont is rendszeresen néztem és bár utóbbi kettő technikailag megvalósult, mégsem tudom a seggem a földhöz csapkodni.

Az idei Wenger trophy közröhej, igazából azért maradtunk tűz közelben a végéig, mert a többiek is valami elképesztő mód szarháziak, és ezt sikerült megfejeleni azzal, hogy az összemákolt hajrás pole pozícióból olyan mid-table csapatok ellen bukjuk el tükörsimán a BL indulást, akiknek a PL legenda szerint a 40 pont elérése után már április elején véget ért a szezon és az utolsó szűk hónapot már csak utazósebességben nyomják le. Aha, egy nagy túrót, mítosztörésből jeles. Az Európa Ligában pedig a negyeddöntőig mondhatni az elvárható minimumot hoztuk (bár a Rennes kupagyőzelme után annak a nyolcaddöntős comebacknek is több lett a sportértéke, #kóklerTuchel), egyedül a Nápoly elleni párharcra lehetett azt mondani, hogyha bejutunk a BL-be, akkor talán nagyobb ellenállást is ki tudnánk fejteni komolyabb csapatok ellen.

Ilyen szempontból a Valencia is tökéletes ellenfél lesz, akik alighanem december óta verik a fejüket a falba, hogyan tudták összehozni a csoportban ragadást a totál lepusztult Jóska-féle MU mögött.

Akadt egy-két édesebb fürt, de összességében kibaszottul savanyú az idei termés

Ami a Valenciát illeti, Emeryvel ellentétben nekünk nem igazán kellemesek róluk az emlékeink:

• Az 1980-as KEK döntőt büntetőkkel,
• A 2000/2001-es BL negyeddöntőt idegenben rúgott gólokkal,
• A 2002/2003-as második csoportkörös továbbjutást pedig egy 6. fordulóban, a Mestallában elszenvedett  2-1es vereséggel sikerült elbukni ellenük.
• bónusz: egy 2009-es felkészülési meccsen is kifújták az orrunk, méghozzá Emeryvel a kispadjukon.

Éppenséggel volna miért visszavágni

Ahogy azt már fentebb említettem, Emerynek jóval kellemesebb lesz ez a találkozás, 2008 nyarán egy a LaLigában berobbanó Almeria mesterként érkezett, majd 2012 nyarán egy magának már Európában is nevet szerző, elismert edzőként távozott a Denevérektől, mindezt úgy hogy a Valencia akkoriban éppen csak nem volt fejbúbig elmerülve a szarban. A felhalmozott közel fél milliárd eurónyi tartozásukat részben a legjobb játékosaik eladásával orvosolták, Unai pedig ennek ellenére tudta őket stabilan a 3. helyen tartani, leszámítva az első szezonjában elért 6. helyezését.

Valenciában ő volt a tesco gazdaságos Arséne Wenger

Jelenlegi mesterük, Marcelino bemutatására Ancelottihoz hasonlóan ismét a Tifo Football 2017-es videóját mellékelném. Megtekintés nélkül is üvölt a csávóról, hogy érti a szakmát, hisz a nálunk elég széles skálán mozgó Coq-Gabriel duót, bombabiztos alapemberként tudja használni a játékrendszerében. (Coq esetében annyit hozzátennék, hogy az ő és Santi által alkotott középpályánal kevesebb jó dolog történt az Arsenallal az elmúlt 5 évben, Gabriel meg hát... Gabriel. Ha esténként megnézi az Eastenderst, még ma is itt játszhatna. Még ha csak egy A2 szintű angol nyelvtudással is, de Mustafinál aligha lenne szarabb a pályán.)

Oddsok alapján mi vagyunk a párharc esélyesei, de az elmúlt pár hétben látott totális meltdown, mind játékos, mind edzői oldalon rohadtul nem azt sugallja, hogy mi bizony megváltjuk a jegyünket a bakui döntőbe és a bajnoki betlik után, ha alternatív módon is, ahogy Unai az elmúlt 5 fordulóban azt a meccsek előtt sablonosan elmondta "saját kezünkben van a sorsunk", ami a BL indulást illeti.

Fentebb spoilereztem, de csattanónak álljon itt a legnagyobb Valencia közreműködésével ránk szabaduló rontás, ropogós 42 millió euróért, akibe még maga a Papus is belebukott. EJTSÜK KI ŐKET A PICSÁBA!

Hát volt szerencsénk alaposan megismerni ezt a mozdulatot, hogy baszódtál volna meg.