Az első félidőért a játékosokat, a másodikért Emeryt érheti komoly kritika.
Személy szerint valami hasonlót vártam volna a City ellen is (vagy legalább a két meccs közötti átmenetet). Végre nem csak az alagút végén pislákoló fénynek lehetett örülni, hanem önerőből tudtunk idegenben(!) egy komolyan vehető ellenfelünk fölé kerekedni. Igen, lehet ez csak 25 perc erejéig történt meg. de az utóbbi 3,5 évben (@ManCity 0-2), szinte egy ilyen meccsünk sem volt. Ebben a 25 percben minden elfogultság nélkül simán padlóra küldhettük volna az ellenfelünket. Ez az, ami bizakodásra adhat okot, hogy ezeket a periódusokat több hónapos munka után meg tudjuk majd hosszabbítani és a helyzeteinket is jobban értékesítjük.
Guendouzi játékát megint csak dicsérni lehet, főleg azért mert most kapitális hiba nélkül tudta lehozni a mérkőzést. Lassan már ott tartunk, hogy azért követeljük a padra nehogy túlterheljük a zöldfülűt. A középpályán mindent tud, szerel, labdát szerez és nem csak lát a pályán, képes is megcsinálni az úgy nevezett gólpasszt megelőző passzokat. Ráadásul nem közép és kis csapatok ellen sikerült bizonyítania. Nem szeretném elkiabálni, de lehet megvan a hőn áhított Cazorla utód.
Pozitívumként még említsük meg Mkhitaryant is, aki előbb komoly szerepet játszott a kapott gólunkban, majd az ordító nagy ziccere után is képes volt javítani és kulcsszerepet vállalt, hogy fel tudtunk állni 2-0-ás hátrányból.
Sajnos a védekezésünk még mindig tragikus, de ezen a két bajnokin túl sok jóra nem is lehetett számítani. Az igazi probléma akkor lesz, ha a következő 8 bajnokin is hasonlóan leszerepel ez az egység. Az egyik legnagyobb bajt abban látom, hogy a hátsó négyes képtelen normálisan lesre állítani az ellenfelet. Ezt már az előszezonban is észre lehetett venni, de akkor többnyire a fogalmatlan partjelző inkább behúzta, mint elengedte az eseteket. Azt a koncepciót meg végképp nem tudom hova tenni, hogy a két ólomlábú belső védőnkkel miért kell egy egyszerű letámadásnál a félpályára feltolni a védővonalunkat. Az egészben az a vicc, hogy a második kapott gól előtt az ellenfelünknek nem is egy 50 méteres indítást kellett tűpontosan végrehajtani, mert a labda és védősorunk között nem volt 15(!!!!) méternél nagyobb távolság. Természetesen az már Mustafit minősíti, hogy egy az egyben nem tudja levédekezni Moratat (szegénynek senki nem mondta meg, hogy ne így csinálja), de az igazi felelős az, aki ezt a két belső védőt erre kényszeríti.
Egyébként ha már itt tartunk csak egy felvetés: ha már úgy is Aubameyangot kell erőltetni középen, akkor nem lehetne az ellenfél egész pályás letámadása miatt feltolt védelemi vonal mögötti üres területeket támadni a gabonival? Próbálunk hátulról építkezni, de a védőknek és a kapusnak köszönhetően igen sokszor ez vaktában előrevágott labdába torkollik. Ezek az „előre ívelések” vagy nem is találnak játékostársat vagy légi párharc megnyerésére kényszerítjük az alapból erre képtelen támadósort. Ott egy Xhaka, akinek (elvileg!) pontosan ezek a hosszú labdái az erőssége és állítólag Aubameyang sem lassú, még sem látni, hogy legalább elképzelés szintjén megjátszanánk ezt a figurát.
Az ellenfél kapuja előtt még mindig oltári nagy balfaszok vagyunk, ezt még nagyon nem sikerült „kinőni”. A kimaradt üres kapus helyzetekhez már nem is lehet mit hozzáfűzni. Guendouzi reakciója kellőképpen leírja mindannyiunk véleményét. A „16 méterről teljesen zavartalanul nem eltalálni a kaput” után ez egy újabb, még sötétebb mélység.
A második félidőben sajnos kijött Emery egyik legnagyobb gyengesége és nem tudott érdemben belenyúlni a meccsbe. Pedig a cseréinek volt értelme (bár én inkább Aubameyangot hoztam volna le Iwobi helyett), sőt meg merte lépni, hogy a megint gyengén játszó Özilt lekapta a pályáról. Egész második félidőben nem volt értékelhető támadásunk, ráadásul az ellenfélnél beállt Kovacic és Hazard is, akikre nem tudtunk reagálni. A két félidőre bontott xG térkép elég jól bemutatja mennyire esélytelenek voltunk a győzelmet illetően a második félidőben.
A certain kind of game of two halves in Arsenal - Chelsea.
— Caley Graphics (@Caley_graphics) August 18, 2018
Wide open first half favored Arsenal as they torched Chelsea down the flanks and got free for cutbacks at will. Second half Emery dialed it way back and Chelsea controlled the game, did enough to win. pic.twitter.com/Mpb54rpsK1
Harmadik kapott gólunk, ahogy szinte eddig az összes, teljesen gyermekded hibákból születik. Eladjuk a labdát saját térfél közepén, majd egy Hazardot hagyunk az alapvonalunk felé cselezni és begyalogolni a 16osunkra, a felfutó Alonsot a 6 védekező játékos természetesen egyike sem tudja felvenni.
Szerintem hiba volt, szinte csak védekezésre berendezkedni a második félidőben, mert ezen a két meccsen semmilyen eredménykényszer nem volt a csapaton. Szép lett volna az egy pont a két rangadóból, de egy győzelem sokkal nagyobb lökést adhatott volna a csapatnak, megérte volna ezért kockáztatni. Jobban szeretem látni, hogy csatában vérzünk el, mintsem passzívan csak várjuk a halált.
Összességében több volt a pozitívum ebben a meccsben, mint az első fordulóéban, de a meccs képét látva nagyon is bánhatjuk, hogy legalább egy pontot nem tudtunk elrabolni. Özil és Aubameyang nem tudom, hogy tud elszámolni ezen a két meccsen nyújtott teljesítményeivel. Lehet megérdemelnének pár meccs padot, hogy tudatosuljon bennünk most már senkinek sincs bérelt helye a csapatban. Hétvégétől jönnek a kötelező meccsek a bajnokságban, ki lehet törölni a kifogás.txt-t és masszívan gyűjteni a pontokat.