Belekerültünk egy kisebb negatív spirálba, ráadásul vezetői poszton is jön majd változás. Sok mindent helyre kell tenni és ha akarunk még valamit ettől a szezontól, akkor azt elég hamar meg is kell tenni.
Elég egyértelműen ki lehet jelenti, hogy Odegaard helyettesítését egyáltalán nem sikerült megoldani. Lehet mondani, hogy ezt a lehetetlen helyzetet már nyáron megalapoztuk, mikor elengedtük a Smith-Rowe, Vieira párost, de érdemes észben tartani, hogy mikor itt voltak ők sem igazán tudták normálisan helyettesíteni a norvég kapitányt, egyáltalán nem alaptalanul váltunk meg tőlük.
Jelenleg elég nehéz megmondani, hogy ez a kudarc Arteta edzői limitáltságát mutatja vagy egyszerűen a jelenlegi helyzetből ennél többet nem lehet kihozni. Nem lehet elvitatni tőle, hogy próbálkozott a kezdő tizenegy variálásával, de nem igazán sikerült az áttörés. Személy szerint én Nwanerit bedobtam volna a mély vízbe, mert mikor játékperceket kapott a meccsek végén mindig jól szállt be, de feltételezhetően a stáb milliószor jobban ismeri a fiatal játékos határait, mint mi a képernyő előtt.
Sajnos az Odegaard nélküli időszakot, nem csak a játékképének nézhetetlenségében sínylettük meg, hanem rengeteg vesztett pont képében is, amit nem lesz egyszerű orvosolni. Kezdjük az egyszerűbbel, a BL-ben van még 4 meccsünk, mindegyik kötelezőnek hathat, de sem a Gyökeressel(bár már új edzővel) felálló Sporting, sem a jelenleg francia bajnokság második helyén tanyázó Monaco nem lesz egyszerű feladat. Ettől függetlenül, ha a hátralévő négy BL meccsből, nem tudunk minimum hármat megnyerni (de inkább a 10 pont lenne az igazán megnyugtató), akkor tényleg nincs helyünk a kiemelt 8 csapat között.
Bajnokságban már sokkal nehezebb a kérdés. A kilenc pont hátrány nagyon sok, de a szezon ezen szakaszán abszolút nem ledolgozhatatlan mennyiség. Az igazi kérdés, mikor térünk vissza az igazi formánkhoz, amikor magabiztosan tudtunk győzelmeket szállítani. Ezen az őszön a kelleténél több hiba is becsúszott. Volt, amit magunknak köszönhetünk (helyzetek kimaradása, koncentráció hiánya, hagyni 1% esélyt arra, hogy az alkalmatlan vakegér bíró rosszul döntsön) és volt ami a balszerencsének (Odegaard sérülése, idióták síppal). A lényeg, hogy az elkövetkező bajnokikon a hibázás egyszerűen már nem fog beleférni, és ahogy Scott Willis írja a cikkében, most kell nyerni. Nem volt egyszerű az őszi sorsolásunk, de most jönnek a kvázi kötelező meccsek, át kell kapcsolnia mindenkinek a tavaszi formájába és minél hamarabb ledolgozni a hátrányt, hogy tavasszal még legyen esélyünk a bajnoki címre és ne csak matematikai értelemben.
Válogatott szünet utáni első meccsre mindig nehéz jósolni, főleg most mikor az idei év egyik meglepetés csapata jön szembe. Nem kérdés, hogy az elkövetkező hét bajnokit mind kötelező hozni (ebből csak a MU elleni lehet kivétel, de ott is csak azért, mert új edző van és ki tudja mit lehet tőle várni). Számomra az igazi kérdés, a játék képe lesz. Azzal, hogy Odegaard remélhetőleg most már visszatér a fix kezdő státuszba, milyen hamar fog visszatérni az a támadójáték, amit korábban láthattunk ettől a csapattól. Varázsütésre nyilván nem fog azonnal minden szép és jó lenni, de most adottak a mérkőzések, hogy rövid időn belül újra domináns csapat képét mutassuk a pályán.
Ez a közeljövő, de már jó pár hónappal előre kell gondolkodnunk, mert kvázi a semmiből robbant a hír, hogy Edu távozik a sportigazgatói posztról. Úgy döntött, hogy inkább egy multi klub modell mindeneseként képzeli el a jövőjét. Ez egy újabb megoldandó, viszonylag nagy probléma a klub háza táján és ez egy komoly válaszút elé is állítja a klubot. Sok mindent el fog árulni, a sportigazgató személye, arról milyen irányba fog haladni a klub a közeljövőben. Nyilvánvalóan olyan embert kell hozni, aki Artetaval együtt tud/akar dolgozni, ha ez nem adott akkor annak nagyon csúnya vége lesz, mert az, amit az utóbbi öt évben felépítettek, az szépen megy a levesbe. Erre a szcenárióra még gondolni sem merek. Viszont azt azért fontos lesz tudni, hogy az új személy mennyire lesz „Arteta embere”. Csak egy báb lesz vagy egy olyan személy, aki kellő szakmai tudással rendelkezés és olykor meg tudja győzni pl a menedzsert is az igazáról, ha azt kívánja meg a helyzet. Artetat megtenni egyszemélyben egy kvázi Wenger 2.0-nak, megint nem a sikeres klubmodell mintapéldája lenne.
Erről bővebben értelemszerűen akkor lehet majd beszélni, mikor kiderül pontosan ki veszi át Edu helyét.
De vegyük szemügyre Edu igazolásait, munkásságát, mégis milyen mérleget vonhatunk le az itt töltött idejéből. Spoiler: összességében szerintem nem lehetett rá panasz, sőt. Hatalmas nagy baromságokat nem csinált, természetesen voltak mellé nyúlások, de jó pár nevet sikerült megszereznie jó áron, akik most a csapat gerincét adják.
Kezdjük azzal, hogy mikor a klubhoz került egy totálisan diszfunkcionális helyzetben találta magát. Akkor még „régi nagy kedvencünk” Raul Sanllehi barbárkodott nálunk és Emery-vel a kispadon a szokásos nézhetetlen szart játszottuk, tele totálisan tévút játékosokkal. Emlékezzünk vissza ez volt az az időszak, mikor Xhakat hazai pályán kifütyülték a drukkerek, mert már annyira elegük volt mindenből.
Edu első nyarát még kérdéses mennyire lehetett komolyan venni, ekkor még ügye Sanllehi intézte bizniszeket, amire később a Pépé igazolásából kirobbanó botrány rá is világított. Vélhetően azért az akkori brazil kontingens David Luiz (tévút) és Martinelli (erősen pozitív, ha nem is lesz a vége happy end) idehozatalában, azért játszott némi szerepet. Egyébként ekkor jött Saliba is, de az ő megszerzését sem mondanám hatalmas DoF teljesítménynek, bárki intézte is, hisz az érte kiadott majdnem 30 millió font akkor nagyon sok emberben felkorbácsolta az indulatokat, mit akarunk egy 18 éves „hülyegyerektől”, miért nem a kezdőbe igazolunk ennyiért…
Nem akarom most tételesen felsorolni az összes igazolást az elmúlt öt évből és patikamérlegen kiszámolgatni, súlyozni melyik mennyire volt jó döntés, egy ötös skálán pontozni mindegyiket. Összességében elmondható, hogy oltári nagy baromságot nem csinált (lsd Antony or insert any MU transfer from last 10 years). Ha igazoltunk is olyat, aki később nem vált be vagy már az igazolásának idején is túlárazottnak véltük, akkor sem fizettünk ki agyament árat ezekért. Viszont amikor bankot robbantottunk, pl Rice-nál, az maximálisan megérte vagy mondjuk anno Parteynál, ahol mondjuk annyi minimális kritikát meg lehet említeni, hogy a kivásárlási árat hamarabb is letehettük volna (bár ott kellett egy kis tulaj általi zsebbenyúlás is szóval voltak nehezítő körülmények), illetve Havertz-ért kiadott (elsőre) elég túlzó árcédula tavasszal máris nem tűnt olyan borzalmasnak.
Amikor a legnagyobb mellé nyúlás igazolásod Vieira, akiért kvázi „csak” 30 millió fontot kellett kiadni, akkor szerintem elmondható, hogy jó munkát végeztél.
Ezek mellett viszont olyan bizniszeket hozott tető alá, mint Gabi megszerzése Lille-től vagy Odegaard idehozatala. Ezt a kettőt a londoni egyetemeken mint „daylight robbery”-ként oktatják. De ide lehetne venni Trossard bagóért való megszerzését a téli átigazolás során. Lehet, hogy ezekben a helyzetekben a hozzáadott értékét túlbecsüljük, de legalább nem rontotta el, elhozhatta volna mindkét játékost 20-20 millióval többért is, akkor is most visszagondolva jó igazolásokként tekintenénk rájuk.
Eladások terén sajnos nem sikerült hülyét csinálnia valamelyik vásárlóból, de nyilván ehhez olyan vevő is kell. Korrekt eladásokat hozott össze, volt pár áron aluli, de ezt az átkot sajnos neki sem sikerült megtörnie.
Számomra az egyik legnagyobb pozitívuma az volt, hogy hagyta Artetanak a filozófiáját kiteljesedni. Amikor nagynevű sztárokra (Özil, Aubameyang) nem tartott igényt a menedzser, akkor nem győzködte az ellenkezőjéről, pontosan látta, miért nem lesz hasznuk és partner volt benne. Az igazolások terén is látszik, hogy abszolút szimbiózisban dolgoztak együtt Artetaval. Pontosan látszott milyen karakterű játékosokra volt szükség és ezeket a játékosokat megszereztük és már nem is kellett az átigazolási ablak utolsó századmásodpercéig várni ezekre.
Összegezve én azon a véleményen vagyok, hogy nála rosszabb sportigazgatónk sose legyen a jövőben.
