Finoman szólva is erősre sikerült Emery welcome sorsolása a PL-ben. A két zakós kezdés után azonban némiképp viszontagságos módon csak sikerült beszákolni az első PL győzelmét a spanyolnak. Így most hétvégén a fáradalmakat egy kellemes walesi nyaraláson pihenheti ki a csapat és a szurkolók. Tovább után terjengősre vett hangulatkeltő a meccshez...

...melyet meg-megszakítok néhány útba ejtendő cardiffi érdekességgel és látnivalóval. Utóbbikat illetően vigyázzunk, hogy mit hagyunk ki, mert az újonc Cardiff City idei PL kilátásait és a Swansea döcögős Champo rajtját elnézve elnézve könnyen lehet, hosszabb ideig a mostani marad az utolsó lehetőségünk felmérni, hogy mennyit is ér a walesi tartomány.

Minden ágyús számára igazi szakrális zarándokút lehet a híres író, Roald Dahl szülőházát felkeresni a külvárosban található, Llandaff névre keresztelt álmos kis kerületben. Ő az, aki Mertesacker önéletrajzi könyvét már annak születése előtt két évvel megírta.

Merte épp az injury historyjét spoilerezi le magának.

 Az eligazolási szezon végéről

Kellemesen megnyugtató volt végre úgy tölteni egy augusztust, hogy a hagyományos szezon eleji beragadásokat nem tetézzük még jóféle chilei szappanoperával, „Öööö… I didn’t hear about that player”-ekkel, David Ornstein Twitter profiljának kétpercenkénti csekkolásával és a Waiting for Benzema c. komédia összurkolói szinten történő eljátszásával. Az elmúlt napokban azért befutott néhány pletyka, ami emlékeztetett arra a nem is annyira kellemes tényre, hogy a PL csapatok számára az augusztus bizony egy kvázi eligazolási szezon.

Először is ott van az, hogy Alexander Lacazette fontolgatja a távozását. Valószínűleg Mislintaték is tisztában voltak vele januárban Aubameyang leigazolásakor, hogy fél éven belül két klubrekord transzfer csatár okozhat némi fejtörést a csapatösszeállításnál, de azért ez Emery bőven édesebb fájdalmai közé tartozik, és több megoldási lehetőséggel is kecsegtet. Így én is bízom benne, hogy a két csatár között bimbózóban lévő férfiszerelem szárba szökkenését lesz módunk premier plánban végignézni.

Az akadémiánkból szupertehetségként berobbanó, majd fejlődésében megakadó, végül pedig mindünket sokkoló módon eligazoló fiatal focistáknak járó, jelenleg Gnabry által birtokolt vándorserlegünk következő várományosáva Reiss Nelson lépett elő, megelőzve a tavaly biztos befutónak tűnő, és talán csak a több mint egy éve húzódó sérülése miatt nálunk ragadó Zelalemet. Az újabb pletykák szerint előbb aláír egy hosszabb távú szerződés aláírása után csak kölcsönbe megy német földre, amit egyesen üdvözölni tudnék, hiszen a jelenlegi középpályánkon nem látszik, hogy sok hely lenne neki, a kisebb sorozatokban és U23-as szinten történő szereplésnél egy új országba és futballkutúrába beilleszkedés, no meg a Bundesligában gyűjtött tapasztalat sokkal értékesebb lehet a fejlődése szempontjából.

Ja, és amúgy olyat is lehetett olvasni, hogy orvosin volt nálunk Yara Touré. Persze közben a cáfolat pletyka is gyorsan megjött, de én még nem adom fel a reményt, hogy összejöjjön a deal: jövő vasárnap a Real Madrid elleni öregfiúk meccsen komoly erősítést jelentene. Ó, és még valami: ti emlékeztetek rá, hogy Yaya játszott már az Arsenal felnőtt csapatában? Nekem ez totálisan a feledés homályába veszett. Pedig a veretlen szezonra felkészülő nyáron a sehányadosztályú Barnet elleni duplanullás meccsen csatárként a találkozó legnagyobb helyzetét hagyta ki Quincy kiváló beadását követően... majd nem kapott munkavállalásit, decemberre megunta a huzavonát és Ukrajnába igazolt.

Once a Gunner, always a Gunner?

Mindazonáltal arra számítok, hogy komolyabb bomba már nem fog robbanni a piacon.

A belvárosban található az Escape Reality névre hallgató, nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú menekülőszoba komplexum. A hely nevéből kiindulva az Arsenal szurkolók igen otthonosan fogják érezni magukat, és a legkülönfélébb rafinált rejtvényekkel gyötrődés által talán Emery keretösszeállítási gondjaival is jobban tudnak majd empatizálni. No és aztán az átigazolási piac zárását követően az elvágyódó, de nálunk ragadó kerettagok számára is nehéz jobb módját elképzelni a nyár során felgyülemlett frusztráció levezetésének egy-egy sikeres szabadulással. Kihagyhatatlan programnak ígérkezik.

Kis nosztalgia a közösen megélt szép emlékek apropóján

A Cardiff Cityvel legutóbb a 2013/14-es szezonban kereszteztük egymás útjait. Amúgy így néhány év távlatából egész kellemes, nosztalgikus emlékek fűződnek ahhoz a szezonhoz, melyről sokkal inkább jut eszembe az Özil leigazolásával az Emirates hitelei által fémjelzett idők végét elhozó eufórikus optimizmus, Ramsey őszi szárnyalása, hogy a szezon felében mi tanyáztunk a táblázat tetején, és persze a fém éhínségünket megtörő csodás FA kupadöntő, mintsem a szezon második felében történő megzuhanás a Bayer München elleni szertartásos BL nyolcaddöntőnkkel, Józsiék köszöntőjével a Papa 1000. meccse apropóján, vagy épp azzal, ahogy Rodgers fiai toltak vastag karaktert az arcunkba.

No de az utolsó egymás elleniről: a walseieket egy közös szilveszter after keretében láttuk vendégül az Emiratesben. A végül a bajnoki címből való harcból való korai kiszállást okozó sérülésszezon itt már javában zajlott, aminek köszönhetően pl. még Podolski is a kezdőben találta magát. Ramsey egy komolyabb sérülés miatt már nem volt bevethető, ill. kedvenc gülüszemű varázslónk egy átbulizott szilveszter után másnaposan haldoklott épp a december 30. és január 2. között esedékes szerencsétlen vállsérülése miatti kényszerszünetének derekán járt. Így az akkoriak közül most vasárnap egyedül Monreal léphet pályára. A másik oldalról pedig az izlandi válogatott kapitányaként ismerős Aaron Gunnarssont láthatnánk viszont, ha nem lenne dögrováson. A meccs amúgy igazi ötlettelen nyögvenyelős szenvedés volt, de az utolsó percekben maga Lord Bendtner szerezte meg a győztes gólt, amit követően stílusosan azonnal meg is sérült. A hosszabbításban Walcott találata állította be a végeredményt.

Ugyan a Brighton csak novemberben fogja tiszteletét tenni a városban, a sirályok már hosszú ideje megszállás alatt tartják azt, így érdemes vigyázni velük, ha épp a tradícionális walesi ételnek számító currynket szabad téren kívánjuk elfogyasztani. A sirályok mostanra komplett no-go zónákat alakították ki, terrorban tartva a lakosságot. Az Egyesült Királyságban védettek a sirályok, így túl sokat nem lehet tenni a populáció regulázásáért, a hatóságok a még ki nem kelt tojások műanyagra cserélésével próbálkoznak, inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Mire számíthatunk vasárnap?

A Cardiff City messze a leggyengébbnek néz ki az idei PL felhozatalból, a nyáron négy játékosra költött 28 millió fonttal hoztak 11 meccsnyi PL tapasztalatot, ami nem ad okot sok optimizmusra. A védekezésük egyébként kimondottan szervezett, tavaly a legkevesebb gólt kapták a Champóban, és egyelőre idén is kettővel több clean sheetjük van, mint nekünk, bár igazán erős ellenféllel még nem akadt dolguk. Az edző Neil Warnock ugyan tapasztalt róka, aki szűk két szezon alatt a kiesőzónából feljutásig vitte a walesieket. de az első osztályba jellemzően beletört a bicskája, és már kb. 15 angol csapat kispadján megfordult, szóval a BigSam-Padrew-Moyes nevekkel fémjelzett albioni edzőkeringőnek inkább az eggyel kisebb tánctermébe tudja igazán adni a ritmust. De amúgy egy kimondottan szórakoztató stílussal megáldott pasasnak tűnik:

Ami a mi házunk táját illeti: lassan beletörődünk, hogy a szezon elején a finoman szólva is felhúzott szemölködöket keltő összeállításokkal Emery nem az elődje előtt kívánta leróni a tiszteletét: a nemzetközi szinten is súlyos pénzért megszerzett Leno továbbra is padozik, a francia 2-ből érkező ismeretlen tini kezd, míg Torreira PL adaptációja igen megfontolt tempóban zajlik. Ezekben most sem várok változást: bár Cech 6 gólt is bekapott, és a City ellen majdnem a szilveszteri válogatásba is bekerült, érdemes megjegyezni, hogy jelenleg az ő nevéhez köthető a legtöbb (18) védés az idei PL szezonban. Guendouzi amíg le nem sérül egy fél szezonra hozza a mostani jó formáját alighanem a kezdő környékén maradhat, és én arra számítok, hogy a támadásépítésben jobban használható Xhaka sem lesz padoztatva Torreira miatt.

Mesut Özil szerepét lehet még érdemes szemmel tartani. Emery korábban a tízesünk új pozícióját illetően egy lakonikus maybe-vel válaszolt, majd jött a pletyka, hogy ők ketten összebalhéztak egy edzésen, majd emiatt maradt ki a WHU ellen. Ezt az edző – igen helyesen – cáfolta, de gyanús, hogy az általa megálmodott fociban a török ízlésének megfelelőnél több védekezést és futást várna tőle.

Végezetül pedig indulás előtt a Cardiff City Stadium névre hallgató gift shop meglátogatása sem maradhat ki, ahol kötelező souvenir a 3 pont.

Bónusz Józsi

Gondolom a többség már látta, de így több nap távlatából is igen ütős, többedszerre megnézve is szekunder szégyennel megtöltős a cucc. Hölgyeim és uraim, íme a 2000-es évek második felének talán legjobb, de mindenképp a legtöbbet nyerő edzője. Aki az Invincibles csapat címvédésének megakadályozásával lezárta a lassan egy évtízede tartó SAF vs. Papa korszakot. Aki hosszú éveken keresztül nemhogy 0:3-ra, hanem egyáltalán nem bukott meccset hazai pályán.

Amit mostanában kezd produkálni az már egyre inkább egy mentális gondokkal küzdő ember szenvedése, mintsem egy nárcisztikus és arrogáns ember manírjai. Szokás mondani, hogy Mourinho olyan hőfokon tüzeli a játékosokat, hogy azt hosszú távon nem lehet végezni (ld, még: mágikus harmadik szezonok). Egyre inkább úgy tűnik, hogy ez nemcsak a csapataira, hanem saját magára is igaz, és 55 éves korára a totális kiégés és összeomlás szélére került. Mindenesetre ez már olyan dolog, amin lassan már nevetni sem igazán lehet vagy éppen illik. Pedig annyira szeretnék.

Arról pedig ne is beszéljünk, hogy némiképp ijesztő perspektíva, ha egy olyan kerettel és anyagi lehetőségekkel bíró klubhoz, mint a Manchester United, egy jó edző is kerülne. Persze Woodward arcát elnézve, no meg azt, hogy a Ferguson búcsúja óta eltelt öt évben mit műveltek, van rá némi sansz, hogy a kirakatban lévő edző személyén túl is vannak gondok Manchesterben.

És közben Monreal kétszerannyi gólt lőtt a PL-ben 2018-ban, mint Sanchez. Jó éjt!