Eddig elég rendesen ad a gép, de lassan ideje lenne túlnőni ezen.
Az utóbbi két meccsünk nagyon szépen belesimult az eddigi trendbe. Az utóbbi nyolc győzelmet legfőképpen a keret minőségének köszönhetjük, hogy a klasszis teljesítményre képes játékosaink olykor-olykor megvillannak és egyéni megoldásokkal eldöntik a találkozókat. Tíz mérkőzés után elmondhatjuk, hogy még mindig nem alakítunk ki elég minőségi helyzetet, viszont a lehetőségeinket nagyon jó százalékkal értékesítjük. Hátul még mindig nagy a fejetlenség, de a védések terén eddig a kapusainkra nem lehetett panasz.
Arsenal with the biggest over performance of Expected Goals in the Premier League this season -scored 14, xG only 9.5
— Orbinho (@Orbinho) October 1, 2018
1 Arsenal 4.5
2 Leicester 4.0
3 Chelsea 3.6
6 Spurs 1.9
7 Man City 1.3
13 Man Utd -0.1
14 Liverpool -0.2
A múlt heti Watford elleni találkozó sem volt ez alól kivétel. Az első félidőben kényelmes vezetést szerezhettünk volna, ha Lacazette eseténél a bíró megadja az egyértelmű büntetőt vagy a támadó az egy az egy ellen értékesíteni tudja a mérkőzés legnagyobb helyzetét. Ehelyett a második félidőben Cech-t sérülés miatt váltó Lenonak kellett többször bravúrokat bemutatni. Védekezésünk ezen a meccsen is tragikus volt, sőt még a kapufának is be kellett segítenie. Aztán a mérkőzés hajrájában konkrétan a semmiből egy szerencsétlen öngóllal szereztük meg a vezetést, amit aztán sikerült egy ellenfél térfelén indított kontrából megduplázni. Ahogy idén oly sokszor az eredmény sima meccset tükröz, mégis ez áll legmesszebb a valóságtól. Az olyan furcsaságokon már nem is tudom mennyi értelme van fennakadni, hogy mégis hogyan kerülhet fel a csapatkapitányi karszalag egy olyan játékos karjára, akiről pont az utóbbi hetekben mondtunk le, mert nem szerepel a klub jövőképében.
A hétközi azerbajdzsáni kirándulásunk simábbra sikerült. Emery sok fontos játékost elutaztatott Bakuba, de szerencsénkre nem a gála kezdőt rakta fel. Először láthattuk újra a háromvédős rendszert, ami sajnos megint csak nem tudta feljavítani a védekezésünket. Mindegy milyen rendszerben játszatod a csapatodat, ha a szélső védőre két ember viszi rá a labdát, az sosem jelent jót. Bár nem volt lehengerlő a játékunk, mégis csak a B csapat játszott, de így is jó pár ígéretes helyzetet sikerült kialakítani az első félidőben. A második játékrészben váltottunk a három belsővédőről és Torreira behozatalával inkább a középpályán alakítottunk ki létszámfölényt. A helyzeteink most is megvoltak, a különbség az volt, hogy most ezeket be is lőttük. A mérkőzéssel kapcsolatban engem megint az apró részletek zavartak. Az ellenfél minőségétől függetlenül túl sok helyzetet engedélyeztünk, Lenot ismét ki kell emelni, mert több bravúrt is bemutatott a mérkőzés folyamán. A másik problémám, hogy egy európai alsó-közép csapat is könnyedén meg tudja zavarni a támadásépítésünket, labdakihozatalunkat. Bár még mindig csak 2 hónap(+nyár) telt el, de lassan tényleg csak azt a következtetést lehet levonni, hogy ezt a problémát csakis igazolással tudjuk majd helyretenni.
Ettől függetlenül ez a mérkőzés főleg a fiatalok találata miatt pozitív csalódást okozott. Amíg reális esély van a bajnokság első négy hely valamelyikére én ennél a kezdőnél komolyabban nem igen venném az Európa Liga meccseket.
Vasárnap a bajnokságban papíron megint egy gyenge formában lévő csapattal találkozunk. Fulham szintén egy olyan alakulat, akinek a keretében minőségi labdarúgók találhatóak, gondolok itt a góllövő listán öt góllal második helyén álló Mitrovicra, a vb győztes és szebb napokat megélt Schürrlere vagy az Arsenallal minden átigazolási szezonban összeboronált Jean Michaël Serire, mégis ez eredményekben nem mutatkozik meg. Kevés minőségi helyzetet alakítanak ki, ezért kevés gólt is rúgnak, ezeket egytől egyig az előbb említett három játékos lőtte. A védelmüket sem lehet acélosnak nevezni, rengeteg helyzetet engednek, már három tizenegyest is összehoztak az ellenfeleknek, nem mellesleg második legtöbb gólt kapták a bajnokságban. Ez az utóbbi azért lehet aggasztó számunkra, mert Chambers-t pont azért adtuk nekik kölcsön a nyáron, hátha itt a rendszeres játéklehetőség miatt megszerzi a kellő Premier League rutint, viszont a legutóbbi bajnokin már a keretbe sem lett nevezve, úgy hogy tudtommal nem hátráltatja sérülés.
Nálunk Cech-n kívül nem várható komoly hiányzó és Leno eddigi teljesítményét látva nem is biztos, hogy ezt lehet komolynak nevezni. Kicsi a minta, de eddig a német kapus abszolút pozitív csalódás, ami csak még érthetetlenné teszi, hogy miért nem cseréltünk hamarabb kapusposzton. Cech körülbelül egy hónapot hagyhat ki, így Lenonak talán lesz esélye a Liverpool támadói ellen is bizonyítania.
Aubameyang állítólag felépült a hétközi betegségéből, így ott lehet a vasárnapi kezdőben, ahogy akár a bakui túrát kihagyó Mkhitaryan is. A kezdőt illetően a legfontosabb kérdés most is az, Emery meddig erőlteti ezt a működésképtelen Ramsey-Özil párost, főleg azután, hogy nem tartunk igényt a walesi jövőbeli szolgálataira. Most már több szempontból sincs értelme játszatni Ramseyt, a kérdés már csak az ennek a meglépéshez is legalább 1-1,5 hónap szükséges-e, ahogy Torreira kezdetéséhez? Ha már az uruguayi szóba került, bár a védekezési problémáinkat egy személyben ő sem tudta megoldani, mégis az utóbbi 283 pályán töltött perce alatt egyetlen egy gólt sem kaptunk. Már csak mint jó ómen is játszatni kell. És ha már védekezés, akkor a belső párosnak én abszolút Sokratis-Holding kettőst favorizálnám. Mustafi lehet a (német)kommunikáció miatt könnyedebb, észszerűbb választás a görög mellé, de Koscielny még 2-3 hónapig biztos nem lesz bevethető, így addig ki lehetne deríteni Holdinggal ki tudna-e alakulni egy jó páros, meg amúgy is a fiatal angolnak szüksége lenne a masszív játékpercekre a fejlődéshez. A védelmünk minősége ennél rosszabb nem igen lehet.
A következő 14 napban nem lesz több Arsenal mérkőzés, mérkőzés végkimenetelétől függően lehet majd ezért örülni vagy szomorkodni.