Totális támadófutballt kell bemutatni.

Vasárnap egy kulcsfontosságú sikert arattunk a bajnokságban és ami még fontosabb egy nehéz időszak végére sikerült (remélhetőleg) pontot tenni. Közel sem domináltuk a meccset, sőt nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy most nagyon is mellénk állt a szerencse. A meccs lényegi részeit Peet már összefoglalta a saját felületén. Személy szerint én az egyéni teljesítményeket emelnék ki, mert összességében mindenki nagyon jól játszott, de érdemes pár ember kiemelni. Leno például már meccsek óta kifogástalanul véd és nem csak a kötelezőket hozza, hanem bravúrok sokaságát, Xhaka-Ramsey páros elég jól muzsikált, annak ellenére, hogy idén talán először játszottak egymás mellett párban. Mégis számomra Lacazette az aki minden elismerést megérdemel, és nem csak az utóbbi időkben mutatott játéka miatt, de egész szezonban észrevehető, hogy szintet lépet. Igen még vannak gyengébb meccsei és a BATE ellen bemutatott ostoba megmozdulásából is bőven van mit tanulnia, de a klasszis és meccsdöntő találatai mellett, idén a csapatjátékban is kulcsfontosságú szerepe van, arról már ne is beszéljünk, hogy csapattársként is első osztályú. A fontos gólok mellett, a hétvégi tizenegyes előtti jelenetekhez hasonlóval lehet a legkönnyebb megnyerni a szurkolók szívét, aztán később legendává válni. Visszatérve a megítélt büntetőre, igen egyértelműen soft volt, de a MU kárára befújt kamu tiziért egy másodpercig nem lesz rossz érzésem és azt hiszem ez még egy jó darab így lesz.

A legfontosabb hír a ma esti Európa Liga visszavágó előtt, hogy Lacazette játszhat, mert fellebbezést követően csökkentették az eltiltását egy meccsel. Ez nagyban megkönnyíti a dolgunkat, mert ahogy azt már többször kifejtettem, személy szerint irtózom attól a felállástól, ahol Aubameyang egyedüli csatárként szerepel. A rosszhír viszont az, hogy Sokratis piros lapja miatt Mustafi fix kezdő lesz, ezért ha elől nem is tűnik lehetetlen feladatnak a két gól megszerzése, ezzel a védelemmel vélhetően nem lesz elég. Ma esti kezdőnket tekintve nem hiszem, hogy túl sokat kellene filozofálni. Fel kell dobálni a lehető legtámadóbb szellemű kezdő tizenegyet és bízni abban, hogy ha a védelem foghíjas is lesz Leno hozza az utóbb hetek ihletett formáját. Mai mérkőzés után legközelebb már csak áprilisban lépünk pályára, így nincs mire tartalékolni.

A meccs első 20-30 perce kulcsfontosságú lesz, ha ott a vélhetően domináns játékunk gól(ok)ban is meg tud mutatkozni, akkor lehet esélyünk. A félidőben mindenféleképpen kell az előny, hogy mind az ellenfél mind a játékosaink elhiggyék meg lehet fordítani ezt a párharcot. Tartok tőle, ha döntetlennel kezdjük a második félidőt akkor inkább görcsösség fog megmutatkozni a játékunkon és egyre többet fognak kockáztatni, ami sosem vezet jóra.

Idén már csak ez a serleg maradt, mutassuk meg mennyire akarjuk ezt megnyerni...