Outelágazás

It’s getting harder and harder

2019. április 21. - Zero_L

That’s what she said.

Két idegenbeli győzelem, ráadásul kapott gól nélkül, felemás teljesítménnyel, egy komoly vezéráldozattal. Röviden így lehetne összefoglalni az elmúlt hét történéseit. Watford ellen még hétfőn hoztuk a szokásos, részletesen bemutatott idegenbeli betli szagú teljesítményünket, de a sors, Deeney (és Pawson bíró), Foster kapus összehozta, hogy ebben a Premier League szezonban végre valahára lehozzuk az első kapott gólnélküli meccsünket idegenben. A mi részünkről megint gyenge teljesítménnyel sikerült előrukkolni, még akkor is, ha helyzetek minőségét tekintve megérdemelten hoztuk el a három pontot. Csak sajnos nem lehet elmenni amellett a tény mellett, hogy mindezt tíz ember felálló csapat ellen tettük, azt hiszem ennél nagyobb kritika nem is kell.

Aztán csütörtökön jött az EL visszavágó, ahol szerencsére Emery nem húzta elő a beszari felállását és Özilt leszámítva felküldte a gála kezdőt. Támadásban nem sok mindent csináltunk (mondjuk ehhez kellett Ramsey korai cseréje is), inkább csak megúszni akartuk a mérkőzést, ennek ellenére sikerült 1-2 komolyabb helyzetet kialakítani és Lacazette tanári szabadrúgásának köszönhetően Nápolyban is sikerült győzelmet aratni.

A párharcot tekintve az olasz csapat játéka komoly csalódást okozott, vagy fogalmazzunk úgy sikeresen megugrottuk a BL lécet, már csak ki kéne harcolni az elindulás jogát.

Ezt a harcot a látszatnál sokkal nehezebb lesz megvívni. A sorsolásban rejlő csapdákról már volt szó, most az Európa Liga párharc visszavágóján újabb csapás ért minket, Ramsey kiválásával. Bár Emery arra számít, hogy 3 héten belül újra hadra fogható lesz a walesi, szerintem ez csak egy wishful thinking a részéről. Ismerve Rambo kortörténetét jobban járunk, ha úgy számolunk, hogy többet nem lép pályára idén, maximum kellemesen csalódunk. A bajnoki hajrá hátralévő részére vissza kell állni a szezon elején jól működő Torreira-Xhaka duóra és bízni abban, hogy az Aubameyang-Lacazette-Özil trio kellő minőségű és mennyiségű helyzetet tud majd kidolgozni és értékesíteni. Viszont egy abszolút nem várt helyről érkező pozitív fejleménynek azért lehet örülni. A másfél hónappal ezelőtti Rennes elleni idegenbeli mérkőzés óta lejátszott hét meccsen mindössze EGY szem gólt kaptunk. Nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki talán-talán kezd összeállni a hajrára a védekezésünk és akár az is segíthet ezen, hogy Koscielny és Sokratist játszatjuk Mustafi kárára. Ki gondolta, hogy ez működhet…

Ahogy már többször írtam az otthoni meccseket mostantól kivétel nélkül hozni kell, márpedig a mai sem tűnik egy egyszerű menetnek. A Crystal Palace nem egy rossz csapat idegenben, sőőt konkrétan az Arsenal ellentéte, mivel több pontot szeretek vendégként mint saját stadionjukban. Ezek közt a pontszerzések között bőven volt nagy skalp is, elég ha csak a Manchester City egyetlen egy hazai vereségére gondolunk, de az OT-ról is elhoztak egy pontot. Nálunk Ramsey-n kívül Sokratis még eltiltását tölti, így Emerynek megint fel van adva a lecke, hogy Benteke féle rohamnégerek ellen újra Mavropanosnak szavaz bizalmat (hétfői bajnokin azért volt pár komoly hibája a srácnak) vagy Mustafi lesz a vélhetően belső védőhármas egyik tagja. Zaha személyében egy gyors, jól cselező játékos fogja megnehezíteni a védőink dolgát, Bellerin kiválása óta nincs nagyon válaszunk az ilyen típusú támadókra, de ha már választani kéne akkor inkább a fiatal Maitland-Niles játsszon wingbacket mint Mustafi. És bár szerdán megyünk Wolverhamptonba egy szintén nem könnyű látogatásra, úgy vélem a szezon ezen szakaszán már nemigen lehet spórolni (ha csak az orvosi stáb nem látja szükségét), minden meccsen a gálakezdőt kell felpakolni.

 

77 megszerzett bajnoki ponttal úgy gondolom lehetetlen lesz (=hatalmas balszerencsével lehet) lemaradni a BL indulást jelentő helyekről, kerüljünk ehhez 3 ponttal közelebb...

comments powered by Disqus
süti beállítások módosítása