Végre meccsnapra virradtunk, ráadásul nem is akármilyenre, ugyanis nagyon komoly esély van rá, hogy hét év böjt után láthatunk bajnoki címet ünneplő Arsenal játékosokat nem utánpótlás csapatokból. Ha az Arsenal ma legyőzi a Brightont, akkor egy fordulóval a vége előtt behozhatatlan előnyre tesz szert a Women's Super League idei kiírásában.

Azzal gondolom, mind tisztában vagytok, hogy van okunk büszkéknek lenni a női csapatunkra. Ha a férfiak között egyaránt 13 bajnoki arannyal és FA kupával az angliai labdarúgás legsikeresebb klubjai között vagyunk (3. és 1. hely a ranglistán), ez még mind nincs sehol ahhoz képest, amennyire meghatározóak vagyunk a nők között: 14 bajnoki cím és 14 FA kupa, mindkettő rekordszámba megy. De mindez 101 évvel rövidebb idő alatt, hiszen az Arsenal Women FC (akkor még Arsenal Ladies FC néven) 1987-ben lett megalapítva a férfiak korábbi szertárosa (mennyivel jobban hangzik angolban a kit manager), Vic Akers által. Akers a klub első menedzsere is lett, és wengeri léptékű örökséggel távozott 22 szezon után. Legnagyobb sikere a 2006/07-es szezonban minden sorozatot figyelembe véve veretlenül bezsebelt quadruple, vagyis a bajnokság, a Liga- és az FA kupa, valamint a BL megnyerése, amely sem addig, sem azóta nem sikerült senkinek, és nem látszik, hogy belátható időn belül bárkinek összejöhetne remélem, figyelsz Pep, te kopasz kókler.

Szóval így néz ki egy quadruple.

Nem a sorolt érdemek kisebbítéseként, pusztán kontextusba helyezés miatt azért említsük meg, hogy mennyire más piac a női foci Angliában is. Egyik indikátora ennek a focisták fizetése: a liga legtöbb játékosa nem keres 35 000 fontot sem. Mármint évente. Igen, ez azt jelenti, hogy szeretett Mesutunk egy fortnite-ozással töltött hátfájós hétköznap után többet tehet zsebre, mint a legtöbb női játékos egész évben.  Szintén jelzésértékű a meccsek látogatottsága: a lányok hazai meccsüket a 4500 fő befogadására képes Meadow Parkban játszák. A helyszín ismerős lehet onnan, hogy ez a Boreham Wood pályája is, és a legtöbben itt láthattunk először új edzőt a férfi csapat kispadján tavaly nyáron. És milyen emlékezetes meccs is lett! Jeff Reine-Adelaide gólt lőtt, és még Lucas Perezt is megcsodálhattuk még egyszer utoljára ágyús mezben. No de a témához visszatérve: a női meccseken az átlagnézettség 1000 fő körül van, ennek ellenére alkalmanként az Emiratesben is játszhatnak, pl. 2013-ban a Liverpool elleni meccsünk ott a bajnokságban rekordot jelentett az 5000 főt meghaladó nézővel (jegyár: 5 £). A tendencia egyébként növekvő, tavaly az FA kupa döntőjében már 45 ezren látták a Wembleyben, ahogy a Chelsea 3-1-re felülmúl minket, míg néhány hete a Wanda Metropolitanoban a női klubfoci rekordját jelentő 61 ezer szurkoló követte a hazaiak Barca elleni találkozóját.

A női és a férfi foci közötti hatalmas pénzügyi és népszerűségi szakadékról, - ami azt gondolom, nagyságrendekkel meghaladja a legtöbb sportban lévő férfidominancia mértékét - érdemes lehet egyszer egy hosszasabb elmélkedésnek is nekifutni rengeteg perspektívából, de most mégiscsak beharangozót szeretnék írni, szóval nézzük, hogy is állunk a mai meccs előtt. A 11 fős és 20 fordulós ligában 18 meccs után 16 győzelemmel és 2 vereséggel vezetjük a bajnokságot. Üldözőnk az idén mindkét hazai kupát bezsákoló Manchester City, akik a bajnokságban veretlenek (W: 13 D: 5), és ugyan négy pontra vannak tőlünk, de az utolsó fordulóban épp őket fogadjuk a Meadow Parkban. Jó lenne, ha ott guard of honour várna ránk, és nem egy kvázi kupadöntő. Mellesleg a Ligakupa fináléjában is épp minket vertek büntetőkkel, szóval lenne is miért törleszteni. Egyébként különösen ránk férne már némi arany, hisz idén az FA kupában is az ezüsttel kellett beérnünk, ott a Chelsea vert minket, akik szintén komoly erőt képviselnek a női fociban, épp ma délután fogadják a BL elődöntőben a címvédő Lyont (a döntő Budapesten lesz). 

A Brighton legyőzése elvileg nem kéne, hogy problémát jelentsen, hiszen csak kilencedikek a bajnokságban, és nem ők azok a sirályok, akiknek a kiesés elől még menekülnie kell. Izgalomra azért van ok, mégiscsak rajtunk a nyomás, hogy elkerüljünk egy ki-ki meccset és hét ínséges esztendő után bajnoki címet nyerjünk, egyúttal a nemzetközi porondra is kimerészkedhessünk (az elmúlt hat szezonban még a BL kvalifikációt érő 2. hely sem lett meg egyszer sem). Azt se feledjük, hogy az odavágón a liga valószínűleg legjobb, nem topcsapatban játszó támadója, Iniabasi Umotong meg is szerezte a vezetést a sirályoknak, bár akkor sikerült a fordítás (4-1 lett a vége). Nálunk természetesen halom sérült van, de ez errefelé is megszokott, de ha a középpályánkon újabban ihletett formában játszó Dominique Bloodworth (ld. fenn) vagy a 21 találattal (átlag 76 perc/gól!) a góllövő listát vezető Vivianne Miedema ezúttal is betalál, jó eséllyel ma délután bajnoki címet ünnepelhetünk. Szóval gálára fel,

A meccset a BT Sport online elérhetővé teszi Angliában, vagyis némi proxyzással hozzáférhető, de talán akad majd használható stream is. A kezdő sípszó 13.15-kor harsan, így tökéletes időpontban van azon mazochista hajlamú ínyenc szurkolótársaknak is, akiket foglalkoztat még a férfi csapatunk PL szezonjának egyetlen érdemi nyitott kérdése: vagyis, hogy a Chelsea, a United vagy a Chelsea és a United fog előttünk végezni. Az ebből a szempontból releváns rangadó ugyanis csak 17.30-kor kezdődik az Old Traffordon.