Csak legyen már vége.

Csütörtökön a Valencia 4-2-es legyőzésével 13 év után végre újra európai kupadöntőt játszik a csapat, aminek a megnyerésével talán kozmetikázhatja ezt a csalódást keltő szezont. Ha egy meccset kéne kiemelni a szezonból, ami legjobban összefoglalja a jelenlegi Arsenalt akkor biztosan erre a visszavágóra tenném le a voksom. Védekezésünk ismét nem állt a helyzet magaslatán (ahogy egész szezonban) és tulajdonképpen a támadóink, Lacazette és Aubameyang klasszisának köszönhetően tudtuk két vállra fektetni az ellenfelünket, annak ellenére hogy támadás építéseinkkel, labdakihozatalokkal is voltak problémáink. Sajnos a bajnokságban a 38 meccs nagy részén nem jött ki ez az orrnehéz keretszerkezet, de lehet nem is baj, hisz egy esetleges top4 elérése és az EL döntő nagyon sok hiányosságról elvenné a figyelmet. Kérdés van-e a vezetőség részéről hajlandóság ezeket normálisan orvosolni…

A bajnoki tabella negyedik helyének eléréshez az utolsó fordulóban nem csak nyernünk kellene idegenben(!) és a Tottenhamnek veszítenie még egy NYOLC gólos különbséget is le kéne dolgoznunk. Pochettinoék bár sokszor balfaszkodnak, ennyire azért nem tudják kimaxolni a „spursységet”. Amondó vagyok, küldjük ki az ifi csapatot (értsd minél több ifjoncnak adjuk lehetőséget), spóroljunk a bakui döntőre és már a mérkőzés alatt is inkább arra koncentráljon Emery, hogy mégis hogy a faszba fogjuk megverni a Chelsea-t Aaron Ramsey hiányában...