Ha kicsit megkésve is, de röviden visszatekintünk az elmúlt szezonra. Nyilván mindenkinek voltak pozitív és negatív meglepetések is bőven, én is összeszedtem a kis szezon "legjei" listámat, a 'tovább'-ra kattintva ezt olvashatjátok.

Legnagyobb csalódás: szervezeti változások

A védelem stagnálása, Özil vesszőfutása, Ramsey elengedése, a vállalhatatlan idegenbeli forma, a bajnokság utolsó meccsei, az EL döntő... csak hogy éreztessem mekkora is a választék. Szóval nehéz egyet mondani.

Volt azonban még egy – vagyis igazából több – nagy változás idén, ami hosszú távon aggodalomra ad okot és nem nagyon láttuk jönni. Ezek pedig a háttérben történő szervezeti változások voltak. Ivan Gazidis a poszt-Wenger érára készülve már az öreg utolsó évében elkezdte átszervezni a klub működését. A két legfontosabb érkező Raul Sanllehi és Sven Mislintat volt. Előbbi a Barcából, Head of Football pozícióba míg utóbbit a Dortmundtól érkezett hogy a Chief Scoutunk legyen. Azt, hogy mekkora szerepet szántunk nekik jól mutatja, hogy Gazidisszal kiegészülve elvileg ők hárman alkották azt a mini-bizottságot, amely Wenger utódját volt hivatott kiválasztani.
Azonban alig, hogy kinevezték Emeryt, erősödni kezdtek a pletykák, hogy az AC Milan mindenáron meg akarja szerezni Gazidist. Nem tűnt logikusnak, hogy Ivanunk Wenger távozását követően rögtön lelép, miközben ő volt az, aki lefektette az új rendszer alapjait. Ehhez képest szeptemberben hivatalosan bejelentették a távozását.
Pár hónapra rá a téli átigazolási ablak előtt jött az újabb bomba: a vezető játékosmegfigyelőnk, Mislintat január végével távozik a klubtól. Az a Mislintat, akinek szintén kulcsszerepet szántunk a klubnál és akinek az emberei egészen jól beválni látszottak az ősszel.
Így a 3 főből, aki kinevezte Emeryt pár hónappal később már csak Sanllehi maradt. Ezt követte még tavasszal egy sikertelen sportigazgató vadászat, illetve egészen friss hír, hogy a katasztrofális szezonzárást követően a játékosok erőnlétért felelő Darren Burgesszel is szerződést bont a klub. Szóval legyen is bármilyen fájó egy Palace elleni vereség, a háttérben történő események sokkal nagyobb következményekkel bírnak. Ahogy mondani szokták: fejétől bűzlik a hal...

Legnagyobb meglepetés: ’zil

Egyszerűen érthetetlen ami vele történt vagyis inkább történik. Nem a kedvenc játékosom és az elmúlt év illetve a pályán kívüli dolgai – khmm Erdogan – sem segítettek abban, hogy jobban megkedveljem, de a kvalitását mindig elismertem. A keretünk egyik legjobb játékosa, Sanchez távozása után irdatlan sok pénzt áldoztunk abba, hogy megtartsuk, erre rá pár hónapra azt kell nézzük, hogy a padon szotyizik? Már ha egyáltalán bekerült a keretbe ugye... Elvileg Emery interjúja után Gazidisék el voltak ájulva a baszktól mennyire jól felkészült a keretünkből, még a fiatal játékosainkat is jól ismeri. Na ja, csak éppen arról felejtették el megkérdezni mik a tervei a keret legnagyobb nevével.
Mondanám, hogy ezzel a problémával valamit muszáj kezdenünk nyáron, de egyelőre semmi komoly tervet nem hallani. Pletyka szinten annyi jött fel, hogy Özil nem siet sehová, azzal számol, hogy Emerynek max. még egy szezonja lesz a klubnál. Azt pedig ő türelmesen kivárja heti 350K-ért.

Legjobb meccs: Arsenal-Tottenham 4-2

A sp*rs elleni meccsek mindig kiemelt fontossággal bírnak, pláne az utóbbi években, amióta van egy kis zavar az erőben és el-elmarad a St. Totteringham’s day, hogy a nemzetközi kupákat már ne is említsem... Egy egészen vállalható november után fogadtuk a csirkéket az Emiratesben. Egészen jól kezdtük a meccset, Aubameyang büntetőjével korán vezetést szereztünk. Innen a spurs pillanatai következtek, a szünetig meg is fordították a meccset Dier ill. Kane (11-es) góljával. A 2. félidőre jöttek a már-már megszokott Emery cserék: Iwobi, Mkhitaryan le Ramsey, Lacazette fel. A baszk pedig megint jól nyúlt bele a meccsbe: a waleszi 2 gólpasszig, a francia 1 gólig jutott. Akkor még nem tudtuk, de Torreira gólja majdhogynem a szezonunk csúcspontja volt. Személy szerint engem csak a pár napra rá a MU-val játszott csalódást keltő x józanított ki.

Legrosszabb meccs: Arsenal-Crystal Palace 2-3

Ha a legnagyobb különbséget nézzük, akkor az az 5-1-es vereség volt az Anfielden. De a hazai pályán elszenvedett 3-2-es vereség a Palace ellen is versenyben van nálam.
Előbbi nagyon csúnyán beárazta MRI munkáját, illetve mutatta azt mekkora is jelenleg a különbség a Pool és köztünk. Utóbbi meccs azért fájt nagyon, mert tudtuk, hogy nyernünk kell mégis kilátástalan játékot mutattunk.

Legszebb gól: Ramsey vs. Napoli

Aaron Ramsey goal vs Napoli (18/19) pic.twitter.com/R5Cm0mwSjo

— Best Arsenal Goals (@BestAFCGoals) April 18, 2019

Mindig felmerül a kérdés ilyenkor, hogy egyéni teljesítményt vagy csapatmunkát értékeljünk. Ha előbbit nézem Xhaka szabadrúgás gólja a Palace ellen egészen korrekt volt. Azonban idén nekem nagyon hiányoztak a gyors, lapos passzos, megkomponált támadások, amik a Wenger érában a klub védjegyévé váltak. Éppen ezért én egy olyan gólt választottam, amelyik leginkább emlékeztetett arra a bizonyos Wenger-ballra: ez nálam Ramsey Nápoly ellen lőtt gólja volt.

Legjobb játékos: Lacazette & Aubameyang megosztva

Özil ide vagy oda, ez a két csodálatos férfi vitte a hátán idén a csapatot. Aubameyang mióta megjött messze a legeredményesebb játékosunk, de PL szinten is felvette a versenyt Agüeroékkal. Lacazettenek ilyen szempontból nem volt ennyira erős szezonja, viszont rengeteget melózik és az összjátékokban is jobban használható, mint a gaboni haverja. Évekig vártam egy olyan csatárra, aki nem függ teljesen a kiszolgáló személyzettől, ha kell megoldja saját maga is. Hát most van 2 is. Nagy kár, hogy pont akkor állunk össze elől, amikor szétesünk hátul...

Legjobb fiatal játékos: Guendzoui & AMN megosztva

Hát olyan nagy választék nem is nagyon volt, igazából Guendouzi és AMN voltak azok, akiknek komolyabb szerepet szánt MRI. Én mindkettőjüket nagyon bírom, úgyhogy nem is tudtam dönteni. Guen elvileg Mislintat embere volt, de állítólag már Unaiék is figyelték a PSG-nél. Fiatal kora és tapasztalatlansága ellenére nagyon gyorsan felvette a PL ritmusát, jól lát a pályán és fizikailag is rendben van. Talán kicsit túl lett játszatva, tavasszal már nem feltétlen tudta hozni az őszi formáját. Na meg az sem segített neki, hogy gyakorlatilag minden meccsen más összeállításban/felállásban játszottunk, így neki is alkalmazkodnia kellett az aktuális CM párjához.

Maitland-Niles volt az a szezon előtt, akit még MRI is kiemelt, mint nagy potenciállal bíró fiatal játékosunk. Az, hogy pontosan milyen szerepet szán neki viszont még mindig nem tiszta. A szezon eleji sérüléséből felépülve jóval többször játszott jobb-hátvédet ill. néha szélsőt, mintsem belső középpályást. A szezon közben is írtam már, hogy nagyon hasznos a csapatnak egy ennyire sokoldalú, több poszton bevethető játékos, de azért lassan körvonalazódhatna mi is a terv vele hosszú távon.
A jobb hátvéd posztról Lichsteiner távozotott, így akár Bellerin mellett/mögött számolhatnánk vele, mint jobb-bekk. Azonban az egyik legtöbbet hallott átigazolási pletyka jelenleg arról szól, hogy Emery nagyon hozná Meuniert a PSG-ből...

Legrosszabb játékos:

Mustafitól én is szabadulnék már, de őt mégsem írnám ide, a Whoscorednál mégiscsak a 3.(!) legjobb játékosunk volt idén. Nem baj, mert itt van helyette Lichsteiner, aki nem csak szemre, de a statok alapján is vállalhatatlan volt. Amennyire emlékszem pozitív volt fogadtatása. Ingyen jön, nagy tapasztalattal, vezető egyéniség, nagy baj nem lehet vele? De lett. Elég hamar rá kellett jönnünk, hogy nem fogja beváltani a várakozásokat. Sokat elmond róla, hogy a szezon végére AMN végleg elé került a rangsorban, sőt még Jenkinson is játszogatott a helyén.

Legjobb igazolás:

Ez egy nehéz kérdés. Igazából Lichsteinertől (és Suareztől) eltekintve Emery Mislintat minden igazolása bevált. Guendouzi engem azonnal megvett kilóra, ő hatalmas fogás volt annyiért és még mindig piszok fiatal. Torreira volt az, aki csak egy Sampból jött, de nála valahol számítottunk rá, hogy be fog robbanni. Sokratis mint „legnagyobb név” az érkezők közü szintén vállalható szezont futott. Bár a védelmi gondjainkat egy maga nem tudta megoldani, ezért nem csak ő a felelős. És akkor a végére hagytam az én válaszottamat, aki nem más, mint Leno. Valószínűleg azért kötöttem ki nála, mert amilyen negatív volt a közhangulat az érkezésekor, ahhoz képest egészen korrekt szezont hozott így elsőre, ezzel a védelemmel.

Legrosszabb igazolás:

Őszintén megmondom, szerintem azokat a meccseket nem is láttam, amikor Suarez játszott, így én ezt a kategóriát is a miniállamunknak ajándékoznám. Na meg Suarez igazából nem csinált semmit. Lichsteiner csinált és az szar volt. És még Bellerin azt mondta róla a szezon előtt várja, hogy tanulhasson tőle. Lehet nem is baj, hogy Hectorunk ennyit volt sérült idén...

A lista természetesen erősen szubjektív, így mindenkit arra bíztatok, hogy lentebb kommentben ossza meg a sajátját :)