Outelágazás

Új szezon, új remények...

Facebook Tweet
2024. augusztus 18. - Zero_L

...csak egy kicsivel kell több.

Kezdésnek kicsit tekintsünk vissza a tavalyi szezonra, felvezetésképpen:

Sikerült jó sokat rápihenni ez előző szezonra. Talán már mindenki megemésztette, levonta a tanulságokat, de bennem még most is kavarodnak az érzelmek és nehezen tudom megfogalmazni igazából mit is érzek. Az érzés kettős, de mindenféleképpen pozitív.

Mikor egy domináns, kifejezetten jó csapat üres kézzel zárja a szezont, akkor mindig helye lesz a csalódottságnak. Ez sajnos most sem volt másképp, mert nagyon sok tekintetben jobbak voltunk ellenfeleinknél, sajnos csak a legfontosabban nem sikerült elől végezni, szerzett pontokban.

Lehet bizonyos párhuzamokat vonni az ezt megelőző szezonnal kapcsolatban, mert „tanulópénznek”, „egy újabb lépcsőfok megtételeként” lehet tekinteni a tavalyi idényre is, de alapvetően különböző utat jártunk be. Két éve még meglepetésként tudtunk egy bizonyos ideig versenybe szállni a bajnoki címért, amit aztán jó pár fordulóval a vége előtt sérülés (lehet „csak” Saliba kieséére fogni a vesztett pontokat?) vagy rutintalanság okán, de nem tudtuk az utolsó meccsig izgalmassá tenni a bajnoki versenyfutást. Tavaly viszont, bár sokan kételkedtek benne, a csapat vitathatatlanul egyenrangú ellenfele lett az azt megelőző idényben triplázó Citynek. A tavalyi bajnokság során viszont az ember úgy érezte, hogy az Arsenal a lehető legtöbbet kiadta magából és sajnos ez sem volt elég. Ha valaki 1 éve nyáron vagy ősszel elénk teszi a papírt, hogy a bajnokságot egy 16 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereséges sorozattal zárjuk, hát azt biztos azonnal aláírjuk, el se olvasva az apró betűs részt, ahol ezért cserébe vélhetően el kellett volna adnunk a lelkünket az ördögnek…

Máskor, nagy átlagban ez a teljesítmény elég lett volna a bajnokság megnyeréséhez, de ezellen a Mancherster City ellen, sajnos kevés volt.

A szezon legfontosabb elvárását viszont maximálisan teljesítette a csapat. A fejlődés kontinuitása folytatódott és most már nem „csak kifutott”, „szerencsés meccsek”-ként hivatkoznak a csapat jó teljesítményére. Elértük azt az állapotot, hogy végre jó, domináns csapatunk van, ezt jelenleg csak finom hangolni kell és ami ennél kicsit nehezebb is: nem elbaszni…

A csapat jó teljesítménye természetesen bevételekben is megmutatkozik, a rendszeres BL indulás nyilvánvalóan sokat segít ezen, de amellett, hogy most már televízión keresztül is átérezhető az az atmoszféra váltás, ami az utóbbi 2-3 évben lezajlott. Ezt a csapatot egyszerűen mindenki látni akarja. Ilyen időszakban például nagyon könnyű lenyomni pár százalékos jegyáremeléseket a torkokon.

És ha már szóba került a BL, akkor sajnos a másik negatívum a tavalyi szezonból az a nemzetközi sorozatban való szereplésünk volt. Tulajdonképpen ezt is fel lehetett fogni tanulópénznek és egy City/Real elődöntőben a realitásokat tekintve nem mi lettünk volna az esélyesek. Viszont a Portó elleni és ez az utóbbi évtized leggyengébb Bayernje elleni párharcok nagyon kínosak voltak. Sajnos, végül bebizonyosodott, hogy nem voltunk felkészülve erre a kettős terhelésre. Legkiábrándítóbb, hogy még a formaingadozásra vagy formaidőzítésre se foghatjuk, mert a tavaszunkat szinte tökéletesre hoztuk le. Ezért ebben a sorozatban bőven lesz mit még bizonyítania az Arteta csapatnak. Az új lebonyolításnak köszönhetően akár négy(!) nagy csapattal is meg kell küzdeni az úgynevezett „ligakörben” a korábbi 1-1 (oda-visszavágó) helyett. Ráadásul mivel mindenki egy csoportba tartozik, nem csak az lesz a fontos, hogy a kicsik ellen fixen hozza minden nagy csapat a 3 pontot, a gólkülönbségekkel vélhetően extra pozíciót is lehet majd szerezni, ha adott csapatok azonos ponttal rendelkeznek. Itt már nem arról van szó, hogy 2 komolyabb meccsre kell számítani, a kicsit ellen meg elég az egy gólos győzelem.

Harmadik negatív pont, ami talán már-már szőrszál hasogatásnak tűnhet és amin talán a legnehezebb változtatni, az a keret mélységének kialakítása és keret menedzselését az optimális szintre hozni. Előbbi inkább Edu feladata, utóbbi Artetaé, de egyik sem olyan magától értendő.

Az egyik legnagyobb kérdése az idei szezonnak és tavalyinak is az volt, hogyan tudjuk tehermentesíteni a kulcsjátékosainkat. Ha tényleg nagy célokat tűzünk ki magunk elé és márpedig miért ne ezt tennénk, akkor egyszerűen megengedhetetlen, hogy Rice-Odegard-Saliba+Gabriel-Saka végig játssza a komplett bajnokságot, kis túlzással érdemi helyettesítés nélkül. Ezt a tehermentesítést tavaly nemigazán sikerült megoldani. Rice-Saliba esetében erre nemigen volt szükség, mert nem hagytak ki szinte semmit. Odegaard és Saka esetében láttuk, hogy nincs sajnos értelmes alternatívájuk. Toldozni-foldozni tudjuk a kezdőnket nélkülük, de ez a játék minőségében is meglátszott. Az utóbbit nagyon most se látni, hogyan fogjuk tudni megoldani 2 héttel a nyári átigazolási időszak végeztével.

A csapat alapjátékába elég nehéz belekötni, de egy területen egész évben problémáink voltak. Ez pedig a riválisokhoz képest kevesebb minőségi helyzetek kialakítása és elsősorban a nyílt játékból adódó gólok nagyon elmaradtak a korábbi évekhez képest.

Ezt a negatívumot sikerült a rögzített helyzetekből begyakorolt extra teljesítménnyel kompenzálni, de eléggé kérdéses ezt mennyire lehet fenntartani hosszútávon. Támadásaink elég egyoldalúakra sikerültek, mert Martinellinek nem volt jó éve, ezt azért ki kell jelenteni, igaz sérülések is hátráltatták. Trossard a maga módján tudta ezt helyettesíteni, de túl sok nyomás nehezedett Sakara, akitől még mindig nem várható el, hogy egész évben folyamatosan a legmagasabb szinten teljesítsen.

Elsősorban az úgynevezett „open play” helyezetek gyakoriságát, minőségének növelését kellene megcélozni, ami jelenleg elsősorban Odegaardon múlik és másodsorban Saka-n, mögöttük viszont nincs senki, ha nekik kettőjüknek rossz napja van. Baloldalon, akár szélről (Martinelli) akár középről a nyolcas pozícióból (Rice?) bőven lehetne fejlődési potenciált találni támadásokban. Az idei évben ezt a belső fejlődési potenciált kellene megtalálnia az edzőknek.

Az indokolatlan sok negatívkodás után, azért essen szó a pozitívumokról is, mert ezen a téren szerencsére több mindenről lehet beszélni. Először is kezdjük a hátulról.

Raya személyében tavaly kapus poszton is tudtunk fejlődni. Nem arról van szó, hogy nálunk játszana a világ top5 kapusának egyike, de egyértelműen jobban teljesített, mint Ramsdale. Sajnos az angol hálóőr egyszer sem tudta bebizonyítani, hogy akár csak minimálisan is felmerülhetne egy kapuskérdés, így nagyon nehéz látni a jövőjét a csapatnál.

Védelmünkről csakis szuperlatívuszokban lehet beszélni és Rice-szal kiegészülve nyugodtan nevezhetjük ezt a védekezést az egyik, hanem a legjobb védekezésnek Európában. Emellett az egész labda nélküli játékunk elit szinten mozog. Ebbe az egységbe érkezett egy újabb igazolás, Calafiori, de nyugodtan vehetjük Timbert is új igazolásnak. Szóval, talán nem homerség kijelenteni, hogy ez a hátsó négyes, mind mélységben mind minőségben a világ legszűkebb elitjébe tartozik. Ezt a védelmet Arteta úgy tudja majd rotálni, ahogy kénye kedve tartja. Nagyon nem indokolt, hogy például a két belső védőnk 3000 perceket játszanak egy bajnoki idényben.

Partey tavalyi hiányát alig éreztük meg. Ez egyedül csakis Rice-nak köszönhető, aki nem csak elnyűhetetlen volt, de játékával abszolút bebizonyította, hogy bőven megérte a 100 milliós összeget kifizetni érte. Ha ketten egészségesek tudnak maradni az megint nagyon sok opciót tudna nyújtani Artetanak, de ez a ghánai esetében elég kérdéses. Ha nem számolunk vele hosszabb távon, mert a sérülései miatt kiszámíthatatlan, akkor most nyáron tudnánk a legtöbbet elkérni érte.

Talán a legnagyobb dicséret az egész csapatnak a szememben az, amikor a szezon játékosára gondol az ember, akkor csak úgy záporoznak a nevek. Ha mindent összevetünk, akkor a legtöbb embernél (nálam is) egyértelműen Odegaard jönne ki győztesen.

Ettől függetlenül nagyon szorosan ott van mögötte Saka, akinek támadásban elévülhetetlen eredményei vannak, főleg úgy, hogy manapság már minden csapatnál alapvédekezés, hogy lekettőzik (ezért is érthetetlen, hogy bal oldalon vagy a pálya más területén miért nem tudjuk ezt a magunk javára fordítani). De Rice is kötelességünk megemlíteni, aki nem csak a védekezést emelte egy szinttel feljebb (Európa tetejére?), de előre fele játékban is nagyon sok hozzáadott értéke volt, nem mellesleg nagyon fontos gólokat is szerzett. Salibat megint dőreség lenne egy ilyen listánál kihagyni, aki kiváló játékának köszönhetően szépen lassan, csendben a világ egyik legjobb belsővédőjévé vált. Gabrielt szintén meg kell említeni, aki nagyon kell Saliba mellé, mert nagyon jól kiegészítik egymást és teljesítményben sincs nagyon elmaradva francia csapattárstól. Ben White-ot is nagyon sokan alulértékelik, talán még a csapatunk szurkolói is. Elit szinten semmiben sem kiemelkedő, ami átütné a mainstream médiát, de mindenben az átlagosnál jóval jobb, ezért stabil alapja a csapatnak és a védekezésünknek. Rajtuk kívül még olyanokat lehet megemlíteni, akik nagyban hozzájárultak a csapat sikerességéhez mint Havertz-t, aki egy ideig megint nevetség tárgya volt, főleg a rivális szurkolók körében, aztán elkezdte termelni a gólokat és nagyon nagy segítséget nyújtott, hogy Jesus hiányában a támadójátékunk, gólszerzésünk ne essen vissza drasztikusan. De meg lehet említeni Trossard-t is, aki Martinelli helyett lépett fel és ha nem is hozta azt, amit a braziltól láttunk robbanékonyságban és cselezőkészségben azért eléggé hasznos volt, szintén szerzet pár igen fontos gólt. Raya, aki megszerezte az aranykesztyűt, a legtöbb gól nélküli meccsnek köszönhetően, de ez elsősorban a csapatvédekezésnek köszönhető. Ettől függetlenül védéseivel és főleg támadásépítésben nagyon sokat hozzátett és elég látványos volt a kontraszt Ramsdale és ő közte.

Nyári átigazolási időszakra még megoldandó dolgok:

Hátra van 2 hét az átigazolási időszakból és ha nagyon kritikusok akarunk lenni akkor a védelem kimaxolásán kívül túl sok pozitívumot nem sikerült összehozni. Erősen el kéne gondolkodni Ramsdale, Nelson és Nketiah eladásán is, mert belőlük még szemmel látható összeget kapnánk és sajnos túl sok hozzáadott értékük nincs a kezdő csapathoz. Eddie-ben még lenne fantázia, de sokat mondó, hogy Arteta Jesus kiesése után Havertzet inkább feltolta csatárnak és egyáltalán nem is volt alaptalan ez az elképzelés, mert jól működött vele csapat főleg labda elleni játéknál. Szóval ebből a három játékosból lehetne pénzt csinálni, de az utóbbi hetekben nagyon elhalkultak a pletykák velük kapcsolatban. Emile Smith Rowe távozása sokaknak adott keserű perceket, főleg akik már utánpótlás kora óta követik a pályafutását. Nagyon-nagyon szomorú, hogy nem a szeretett klubjában tud majd kiteljesedni a kerrierje, de sajnos be kell látni, mindkét fél érdeke volt a váltás.

Érkezési oldalon a nyár eleje a csatárigazolásról szólt. Sok forrás szerint Sesko lett volna az első számú opciónk, aztán hosszabbított a Lipcsével, így egy ideig még tuti a RedBullban fog játszani. Második-harmadik számú jelöltek Gyökeres volt a Sportingból és Osimhen a Napoliból. Látva a hármuk árcetliét én egyik igazolásért sem repestem volna, szóval annyira nem fogok bánkódni, ha idén nem igazolunk csatárt. Viszont van egy erős félsz bennünk szurkolókban, hogyha több évig domináns csapatként szeretnénk jelen lenni Angliában és a BL-ben egyaránt, akkor elengedhetetlen egy vérbeli, „könyörtelen” csatár a kezdőben. Jelenleg Jesus nem ez a kategória, mert az utóbbi időben eléggé sérülékeny és vannak gondjai a befejezések terén is. Havertznek nagyon sok jó tulajdonsága van és a fizikalitását nagyon nehéz pótolni, akár letámadásról, akár fejpárbajokról van szó, de kapu előtt ijesztően ügyetlen megoldásokkal operál. Ez úgy néz ki nála már beragadt és sosem fog kigyógyulni belőle. Ennyire pazarló csatárral nem tudom, hogy hosszútávon sikeres lehet-e egy klub... ehhez az kéne, hogy a körülötte lévő játékosok mindannyian extrát hoznak (Martinelli, Odegaard, Saka, Rice). Ez nálunk eddig nem volt adott, de lehet idén összejön.

Másik csalódás, hogy még mindig nincs elképzelésünk arra, hogyan fogjuk tudni tehermentesíteni Odegaardt és Saka-t. Persze vannak alternatívák a keretben, Vieira meg Trossard/Jesus/Martinelli személyében, de előbbitől nagyon régen emlékszem egy komplett meccses jó teljesítményre (10-20 percekre, megnyert meccseken be lehet küldeni) utóbbi hármas meg el tud játszogatni jobb oldalt, de inkább a bal oldalon érzik otthonosnak magukat, szóval ez esetben is lenne bőven visszaesés. Hosszú hónapokra szerencsére egyikőjüket sem kellett pótolni, viszont ha ez bekövetkezni, azt jelenleg nem tudom, hogyan tudná Arteta megoldani. Számomra ez komoly aggodalomra ad okot az idényt megelőzően.

A szezonra a pontos elvárásokat, majd a következő posztra tartogatnám. Előbb derüljön ki ez az új Bajnokok Ligája sorsolás, hogyan fog kinézni ott a menetrend, de addig is lesz egy elég komoly menetelésünk a bajnokságban. Wolves egy kötelező három pont volt, viszont most jönnek sorozatban azok a mérkőzések, ahol abszolút nem magától értendő a győzelem megszerzése, viszont ha komoly céljaink vannak, akkor itt elsősorban csak a City elleni idegenbeli meccsen fér bele a pontvesztés.

komment
premier league luca szezonértékelő BL

Ajánlott bejegyzések:

comments powered by Disqus
süti beállítások módosítása