Mikel Arteta második mérkőzésén ugyanúgy a Chelsea-vel néz szemben, mint tette azt tavaly szeptemberben Unai Emery. Az volt akkor az utolsó vereség a híres 22 meccses sorozat előtt. Januárban az Emery éra egyik legjobb és legbiztatóbb meccsén vertük őket 2-0, hogy aztán Bakuba a földbe álljunk. Az edzőváltás és transzferban után ők a szintén edzői pályája elején járó és volt saját játékos, Frank Lamparddal és sok fiatal, saját nevelésű játékossal rapszodikus eredményeket hoznak, de jelenleg is BL helyen állnak, valamint még a BL-ben is érdekeltek, mi meg... hát, izé, tudjátok.
Most egy győzelemmel teljesen irreális módon 5 pont mínuszra lennénk a negyedik helytől, de persze a realitások talaján maradva én azt várom, hogy a Bournemouth elleni pozitív jelek itt is meglegyenek: legyen hatékonyabb a presszingünk, következetesebb a labdakihozatalunk, és érezzük azt, hogy a játékosaink jobbára olyan szerepkörben vannak, ahol teljesíteni tudják a kapott instrukciókat.
A kezdő: Leno, Maitland-Niles, Chambers, Luiz, Saka, Torreira, Guendouzi, Nelson, Özil, Lacazette, Aubameyang
Cserék: Martinez, Mustafi, Mavropanos, Willock, Smith Rowe, Pepe, John-Jules
Hogy picit jobban fájjon, a képen az Arsenalnak köszönetet mondó Olivier Giroud, kezében az Európa Liga trófeájával.
