…most még felesleges, inkább csak élvezd.

Három bajnoki mérkőzésen és egy FA kupameccsen vagyunk túl Arteta irányításával, és ez alatt már mind a három végkimenetellel szembesülhettünk, mégis kimondottan örülhetünk mindegyik meccsünknek, mert végre valódi változás láthattunk a futballpályán.

Még egy jó ideig nem fogunk szabadulni attól a gondolattól, hogy egy meggyőző teljesítmény után (legyen a végeredmény kedvező vagy sem) ne azonnal arra a nihilista, alibi, szar futballra asszociáljunk, amit Emery elénk rakott UGYAN EZEKKEL A JÁTÉKOSOKKAL.

Én személy szerint mindenkinek azt javasolnám, hogy próbáljunk meg ettől gondolatiságtól minél hamarabb megszabadulni (sajnos ebben a posztban kénytelen leszek még ezt párszor felhozni), mert csak e nélkül tudjuk igazán kiélvezni a változás mámoros ízét.

"Today we'll discuss how Mikel Arteta has seemingly gotten more out this squad in 3 weeks than Emery was able to in 18 months" pic.twitter.com/1bzumNVb4S

— You Are My Arsenal (@YouAreMyArsenal) January 7, 2020

Taktikailag nem szeretném elemezni a mérkőzéseket, ezt nálam sokkal hozzáértőbb egyének megteszik. Aki szeretne olvasni például a United elleni győzelmünk taktikai hátteréről megteheti ezt az arseblog oldalán, Peet más meccsekre is kitérő facebook oldalán, de lustábbaknak youtube-on is található párperces videó. Legutóbbi meccsünkre is érdemes rákeresni, mert először került Arteta szemben egy széles körben elismert edzővel.

Bielsa, ha klasszikus értelemben nem is meccselte le az üdvöskénket (félidei üvöltözésből, azért kiolvashatjuk, Arteta nem ezt kérte a srácoktól), azért az vitathatatlan, hogy lefociztak bennünket az első 45 percben Ezért volt jó látni, hogyan reagált a csapat a második félidőben egy olyan 15 perces szünet után (ha volt lebaszás), ami után simán beleszarhattak volna a játékosok. Emerynél (szerintem!) megtették ezt többször is. Ha valaki(k)nek nagyon csúnyán nézett ki ez a Leeds-Arsenal mérkőzés, akkor az a Manchester United és Solskjaer. Hatalmas kontraszt volt a két mérkőzés között és ezt első sorban az edzőkre lehet levetíteni. Ami minket illet, a MU ellen kicsit elhittük, hogy a bab is hús és a hétfői FA találkozó kicsit lehozott, mindenkit a földre, mert bőven van még mit dolgozni ezen csapaton.

Összességében a négy meccs alatt nagyon sok pozitívumnak örülhetünk és természetesen ebbe az is közrejátszik, hogy nagyon mélyről kell visszakapaszkodnunk. Az még az egyszerű szurkolónak is leeshetett a képernyőről, hogy egy konkrét elképzeléssel lépünk pályára. Olyan jó volt látni végre, hogy letámadás címén nem csak úgy ímmel-ámmal megyünk megzavarni az ellenfelet. Nem félúton vagyunk, mikor az ellenfél átveszi a labdát, hanem már az arcában, a passzsávokat fedezzük, az egész csapat együtt mozog, így kevesebbszer kerül a védelmünk is olyan szituációba, ahol letolt gatyával kéne csodát tenni. És a támadások, édes istenem, nem beszélhetünk még wengerball-ról meg 35 passzt megelőző parádés gólszerzésekről, de már az hatalmas felüdülés, hogy egy gyorspasszos, egyérintős labdakihozatalt játszunk, ahol az üres területbe mozgásoknak hála mindig van egy szabad ember, akit meg lehetne játszani. Tudatosság az hiányzott ebből a csapatból és ezt hozta el Arteta.

Ez még csak a kezdet.

Fizikailag sehol nem vagyunk, az Emery féle foci erre a sebességre nem készíthette fel a játékosokat, csoda hogy egyáltalán ők maguk ébren tudtak maradni a mérkőzések alatt. A játékelemekben (letámadás, támadásépítés stb) is bőven van még hova fejlődni. És igen a Chelsea ellen sajnos becsúszott egy iszonyatosan kínos egyéni hiba, amire ráfoghatjuk, hogy totálisan annulálta mindazt, amit az addig több mint 80 percen keresztül csináltunk, de én inkább azt vallom: Kit érdekel? Ezt a félévet erre kell beáldozni. Legyenek meg a hülye hibák, Arteta szokjon bele a mérkőzés közbeni változtatásokba, fáradjunk el a végére, legyenek meg a nehézségek, kudarcok, amiből fel kell tudnunk állni, mert ezekből lehet tanulni. Ebben a félévben, amellett hogy a játékosoknak el kell sajátítaniuk egy teljesen másik futballfilozófiát, mint amihez hozzá voltak szokva, Artetanak és a keretnek is össze kell kovácsolódnia. Fel kell mérni mit lehet a játékosoktól fizikailag elvárni (ezt az intenzív tempót nem lehet megkövetelni 90 percen keresztül lsd Liverpool idén) és Artetanak az edzősködés/meccselés szakmai oldala mellett, a man menedzsmentben is fel kell nőnie a top szintre.

Ezért teljesen felesleges számolni és hol kínos, hol érdemtelenül elhullajtott pontok miatt bosszankodni. Két sorozatból kell a legtöbbet kihozni, ez az FA kupa és az Európa Liga, a bajnokság jó lesz kísérletezésre. Aztán jövőre tiszta lappal, nyári alapozással, az idei félévben lefektetett alapokkal, egy új Arsenalnak kell eljönni, ahol már minden egyes hiba, vesztett pont valóban fog számítani.

Másik örömteli látvány, hogy végre mindenki a helyén játszik. Hát mik vannak, hogy ilyet is lehet… Nem szeretnék tényleg mindenkit kiemelni, mert szinte egyénileg minden egyes játékos jobb és így a csapat teljesítménye is rögtön ugrik jó pár lépcsőfokot. Luiz nem úgy játszik, mint egy konkrét csődtömeg, Xhaka-Torreira párost végre úgy játszatja az edzőnk, hogy az mindkét fél részére ideális legyen, Özil szerepéről ne is beszéljünk, de még lehetne bőszen sorolni. Ez egy jó edző ismérve. Tudja a játékosok erősségeit, erre próbál ráerősíteni és tisztában van a gyengeségeikkel ezt meg próbálja elrejteni az adott szerepkörrel, játékrendszerrel. Az, hogy Arteta egy jó/kiváló edző az még a jövő zenéje (the Ole’s law), de a kezdetek iszonyatosan biztatóak, mert ilyen kevés idő, edzés alatt kis túlzással 180 fokos fordulatba tudta állítani, azokat a játékosokat, akik az érkezése pillanatában agyatlan zombikként lézengtek a pályán.

És akkor végül két dolog az eddigiek mellett, főleg játékosokhoz köthetően mik azok a pozitívumok, amiknek személy szerint én a legjobban örülök az elmúlt pár meccset látva:

• Nelson játszatása

Hatalmas tehetségnek tartom még most is, de az elmúlt fél évben iszonyatosan kevés szerepet kapott és ezt most kivételesen nem rovom fel Emerynek, mert elképzelhetőnek tartom, hogy edzésen nem mutatott eleget (Nagelsmanntól tavaly kapott kritikát a hozzáállása miatt). Arteta viszont azonnal bizalmat szavazott neki, a nyári rekordigazolásunkkal szemben és egyből bedobta a mély vízbe. Nem volt ellenállhatatlan, több rossz megoldást is bemutatott, de úgy gondolom karrierje ezen szakaszán kulcsfontosságú, hogy sok játékpercet töltsön a pályán. Úgy néz ki Arteta is látja benne a tehetséget és talán Sterlinghez hasonlóan (ami nyílván nem egy személyben csak Artetanak köszönhető) emelni tud a játékán és 2-3 éven belül ki tud belőle is hozni egy klasszis szélsőt. Ez a fajta bizalom muszáj, hogy a gyerek hozzáállásában is meglátsszon (ha egyáltalán ezzel volt bármi probléma is).

• Torriera felszabadítása

És ha már beszéltünk kontrasztokról… Ez a kis uruguayi mégis mit játszott ezen a három bajnokin te atya úr isten. Végre egy értelmes rendszerben, a SAJÁT POSZTJÁN ismét megbizonyosodhattunk miért is voltunk tavaly elalélva ettől a játékostól. Sok mindenért lehet utálni Emeryt, de amit Torreiraval művelt az elmúlt egy évben, az nálam egyértelműen vezeti a listát. Arteta végre megszabadította ezt kíméletlen, vérszívó, falat áttörő bulldogot a láncaitól, most már csak az egészségére kell vigyázni, a többit rutinból hozza Lucas.

Crystal Palace ellen a legutóbbi bajnokihoz képest nincs változás. Jelenleg nincsenek elvárásaim, egyszerűen csak élvezni szeretném a honeymoon időszakát.