A tavalyi hullámvasutazás után sejtettük, hogy az idei szezon sem lesz egy leányálom, de ennyi történésre talán a legrosszabb rémálmainkban sem számítottunk. Megannyi rossz után azonban szombat este könnyen lehet, hogy mégis happy end lesz a befejezés.

Hiába nyilatkozta le a mester, hogy a 8. helyet és az FA Kupa megnyerését nem lehetne sikerként eladni egy ekkora klubnál (persze mi mást is mondhatott volna a sajtónak, homlokegyenest ellenkező mondandóért alighanem cafatokra szedik) szurkolói szemüvegen keresztül nézve azért gyorsan futtassunk le egy csupán vázlatpontos "Mi történt ebben a szezonban?" összegzést, bizonyítva hogy az idény során átéltek fényében nekünk most nagyon is jó lenne egy ilyen befejezés:

• Felemás nyár után még több aggodalom és kérdőjel
  Iwobi, Koscielny, Monreal, Ramsey, mint a mentsük meg Emery seggét csoport oszlopos tagjai egyaránt OUT, miközben érkezik David Luiz, Tierney (aki sérült), Saliba (aki tulajdonképpen nem is érkezik), Ceballos (aki hiába sokkal jobb játékos, sokaknál előhozza a Denis Suarez-kölcsön okozta PTSD-t, a totál ismeretlen Martinelli és az a Pépé, akinek a 72 millió fontos árcédulájával nagyjából azonnal Megváltó Krisztusként kéne szerepelnie ebben a finoman szólva sem olajozottan működő csapatban, remélhetőleg egy 10+10 G&A-s bajnoki szezont produkálva.
  
  
• Folytatódik a fosfaragás, de ahogy a tavalyi szezonban a 22 meccses veretlenség ideje alatt, az októberi válogatott szünetig kizárólag az elért eredmények alapján nem érheti szó a ház elejét.
  Írd és mondd, október elején a 3. helyen tanyázva röppennek szét a játékosok, talán ebben az idényben is elég lehet ez a rapszodikus játék hogy végig versenyben legyünk a BL-ért?
  
  
• Fájdalmasan pofánbasz a valóság
  Hát kibaszottul nem, a hazai címeres foca után visszatérve az összes létező mákunk megromlott, Fortunától kosarat kaptunk. Emery szünet utáni, egyben utolsó Arsenal vezetőedzőként lenyomott 9 meccséből csupán 1 alkalommal sikerül nyerni, az akkor már erősen össztűz alatt lévő Nicolas Pépé két clutch szabadrúgásával, a Vitoria Guimaraes elleni hazai EL csoportmeccsen.
  
  
• Emery OUT
  November végén véget ér a Good Ebening-éra, a sors fura fintora, hogy a nagy EL specialista pont a kedvenc sorozatában, a Frankfurt ellen otthon elszenvedett 2-1es vereséggel kapja meg az utolsó kenetet.
  
  
• Bunyó helyett balfaszkodás karácsonyig
  Jó munkához idő kell, tartja a mondás, illetve mint kiderült az Arsenal vezetősége is, hisz közel 1 hónapba telt mire sikerült kisakkozni, hogyan is lenne a legjobb a továbbiakban. Caretakernek, pontosítva élő pajzsnak érkezett Freddie Ljungberg, edzői stáb nincs, oldd meg fiam, a klublegenda státuszodról úgyis lepereg a szurkolók nyálrázása. December 5-én csupán 5 pontra voltunk a kiesőzónától...
  
  
• Arteta IN
  December 20-án aztán végre megkapjuk az új edzőnket, akit sokan már 2018 nyarán is szívesen láttak volna a stafétánál. Még mindig nullkilométeres és tapasztalatlan, de ennek a szezonnak leves, a 20/21-es igazi nagy teszt előtt ismerje csak meg alaposan mibe is vágta a fejszéjét.
  
  
• Folytatódik a fosfaragás, de legalább van mentally strong, valamint teljesen lefőttnek hitt arcokból sikerül újfent futballistát csinálni 
  A Chelsea elleni hazai bajnokin látott 2. félidei leolvadás és vereség után szépen lassan elkezdjük újra felépíteni az önbizalmunkat. A bajnokságban továbbra is zavarba ejtően sok a döntetlen, de annak már úgyis mindegy fő a veretlenség, az FA Kupában újrajátszás nélkül, egyből sikerrel vesszük az első két akadályt (Leeds, Bournemouth), míg az EL-ben ha szűken is, egész pofás játékkal verjük meg idegenben az Olympiakoszt, magabiztosan várva a hazai visszavágót. Lassacskán csak visszakapjuk az Arsenalunkat?
  
  
• Újkori görög dráma a fasz rosszabbik végén
  Vissza, hogy a fene vitte volna el azt a kibaszott több idegenben rúgott gól szabályt... Úgy esünk ki a görögök ellen, hogy a párharc során lejátszott két meccs mutatott játék alapján bőven ott van a még nyúlfarknyi Arteta-éra Top5 meccse között. Egyáltalán nem hiányzó szégyenfolt egy jóval szerényebb képességű csapat ellen, ami a BL-t jelentő becsukódó hátsó ajtó miatt még fájdalmasabb, de hát ott egye meg a fene, ha már Arteta kinevezésével elvileg a türelemre és a hosszabb távú célokra lett helyezve a hangsúly az azonnali eredmények helyett.
  
  
• Lassú felocsúdás
  Egy bajnoki (WHU) és egy újabb FA Kupa körben (Portsmouth) aratott kapott gól nélkül lehozott győzelemmel kijelenthető, hogy talán tényleg nem roppantunk bele a görögök elleni blamába. Állunk a kupában, és már csak 5 pontra a 4. hely, jó lesz ez!
  
  
• Bebasz a Covid-19
  Még mindig ezek a görögök... Nem sokkal a soron következő Man. City elleni bajnoki előtt érkezik a hír, hogy az Olympiakosz tulajdonosa, Evangelos Marinakis koronavírusos, s mivel a klub több tagja is érintkezett vele a visszavágó során, a 14 napos lappangási időszak le nem telte miatt újra el kell halasztani a mérkőzést. Csak nem lesz semmi para, gondoltuk akkor naivan, ám Március 12-én a görög tulajnál is nagyobb breaking newsként robbant a bomba, hogy Mikel Arteta is koronavírus fertőzött.
  
  
• Kezdetét veszi  a Premier League lockdown
  A Mikel Artetával kapcsolatos hírek aztán a ligán belül is borították az első dominót, Március 13-tól kezdve szépen lassan kitologatva (Április 3, Április 30) folyamatosan kidobolták hogy a bajnokság határozott ideig szünetel, majd megelégelve a kurva nagy bizonytalanságot, a többi európai ligához hasonlóan határozatlan időre lefújták a bajnokságot.
  
  
• Végeláthatatlan házi karantén & PL Restart
  Sajnos a bajnokság lefújása mellett, sokkal nagyobb para volt, hogy a bizonytalanság rád, rám és mindenki másra IRL is kihatott. Az élet részben megállt, szerencsés esetben mindenki továbbra is végezhette a munkáját akár rendesen bejárva, akár home officeból. Peches esetben azonban bebaszott krach és sokkal nagyobb problémák is adódtak holmi szaros angol bajnokság és futball szünetelésénél. Májusra aztán itthon valamint a nagyvilágban is kezdett normalizálódni a helyzet, így lett Június 17-éből piros betűs nap a Premier League rajongók naptárjában, ezen a napon rajtol újra a liga egy Aston Villa - Sheffield United, valamint egy immáron harmadik dátumra kiírt Manchester City - Arsenal mérkőzéssel.
  
  
• Repülőrajt, csak a medence helyett a part felé ugrunk a rajtkőről
  Bántóan sima, illetve roppant idegesítő dupla vereség egy szünetnek nyomát sem mutató City, valamint siralmasan szarul kinéző Brighton ellen. A lockdown előtti csalfa Top4 reménye immáron végérvényesen tovatűnik, marad az Európa Ligáért zajló iszapbirok, ami pre-Covid is szükséges lett volna az anyagiak miatt, de az akár százmilliót is meghaladó veszteséggel kalkuláló pénzügyi előrejelzések miatt még inkább létszükséglet lett. A meglévő szart pedig tetézi, hogy a csapaton belüli szezon legjobbja díjra is esélyes Bernd Leno súlyosnak tűnő sérülés miatt kihagyja a szezon hátralévő részét, valamint a Saka mellett szintén a semmiből berobbanó Martinellire sem számíthatunk a továbbiakban.
  
  
• Hullámvasút - sokadik fejezet
  A demoralizáló jobb-bal csapott után immáron sokadik alkalommal jön a mentally strong, 3 bajnoki győzelem 3 clean sheet és egy FA Kupa siker amivel jegyet váltunk a Wembleyben rendezett elődöntőre. A 3 cb-re váltástól és a hátsó stabilizálódástól kicsit 2017-es tavasz deja vu foghat el mindenkit, amire rátesz egy lapáttal hogy akárcsak 3 éve, úgy most is a Man. City lesz az ellenfél a FA Kupa elődöntőjében. A bajnoki tabellán nem tudunk följebb lépni a 7. helynél, de a kupamenetelés végkimenetelétől függetlenül is biztos EL indulást érő 6. hely csupán karnyújtásnyira. Sokáig azonban nem kell nyúzni a számológépet, hisz ha már ez egy ilyen geci szezon a Leicester-Spurs bajnoki duplából megszerzett 1 ponttal gyorsan elintézzük, hogy a csupán selejtezőt érő 7. pozícióért is hiba nélkül kell lehoznunk a maradék 3 bajnoki meccset, miközben a riválisok (Sheffield United - Wolves - Burnley) pontokat veszítenek.
  
  
• Végjáték
  Olyan csodának lehetünk szemtanúi, amire talán utoljára a Wenger-éra aranykorában volt példa, 72 órán belül sikerül legyőzni 2 abszolút topcsapatot a friss bajnok és regnáló BL győztes Liverpool, valamint Guardiola első szezonja kivételével a szigetet azóta abszolút domináló Manchester City személyében. Előbbi erősen röfögött, utóbbi viszont tényleg egy olyan jól megkomponált edzői masterclass volt, amilyet utoljára talán a Papus utolsó igazi nagy diadala során, a 2017-es FA Kupa döntőjében láthattunk. Bár még volt 2 meccsünk a bajnokságban, de innentől kezdve a többségnek már csak az FA Kupa döntő volt a MECCS a szezonban. Abban a szezonban amire nem is ismertünk volna rá, ha nem kapunk ki az Aston Villa vendégeként kőkemény 0 kaput találó lövéssel lehozva a 90 percet. A 7. hely végleg elszállt, az Arsenal twitter és minden más közösségi felület sajnálatos módon teljesen leolvadt, így fordulhatott elő hogy sokaknál Mikel Artetából a dupla skalp után harmadnapra egy kibaszott kókler lett. Rendkívül elkeserítő volt az ilyen és ehhez hasonló meglátásokkal szembesülni, már csak ezért is meg kell nyerni azt a Chelsea ellen vívott  kupadöntőt, mert abba bele sem merek gondolni mekkora meltdown lesz, ha neadjisten' megismétlődik a bakui rémálom. A Watfordot aztán egy oltári simázás helyett, az őszi 31 lövéses bajnoki rémálom light változatával sikerült kiejteni, ezúttal teljes összeomlás nélkül.

Papagájkodva egy sort, muszáj megismételnem a fentebb leírtakat: Mikel Artetának természetes, hogy azt kell mondania hogy a 8. hely és egy lehetséges FA Kupa győzelem nem lehet a siker mércéje egy ekkora klubnál, de a fentebbi pontok után, pláne decemberben amikor inkább a Championship felé hasítottunk, ha valaki azt mondja nekem hogy mi idén karnyújtásnyira leszünk egy kupagyőzelemtől azt hangosan kiröhögöm. (Sőt, még az újraindítás után is megtettem volna ugyanezt, hisz Bernd Leno sérülését követően én voltam az, aki a Brighton elleni vereség után FB posztban végleg eltemette a szezont. Szerencsére azóta Emi Martinez ligaelit formában véd, szombaton és a következő szezon(ok)ban is csak így tovább!)

A szombati meccs elé pedig mit is lehetne írni? A City elleni elődöntő előtt azon az állásponton voltam (és vagyok most is), hogy ha ott elhasalunk abban igazán nem lett volna semmi látnivaló, hisz a 2017-es FA Kupa elődöntőben aratott győzelem óta folyamatosan a szó legszorosabb értelmében feltörölték velünk a padlót. Ha viszont sikerrel vesszük az elődöntőt (ez ugye megtörtént), akkor bárki is érkezzen a másik ágról a Chelsea/MU kettősből, egy ekkora skalp után muszáj megnyerni a döntőt, mert rendkívül frusztráló lenne vereséget szenvedni egy bár előttünk végző, de mégis legalább annyira hullámzó és ugyanannyira sebezhető csapat ellen. (Mondom mindezt még annak tudatában is, hogy ebben a szezonban semmi nem garantálja, hogy nem egy olyan elbaszott napot fogunk ki, mint például az addig teljesen fogatlannak és impotensnek tűnő Józsi vezette Spurs bajnokin. Ha már negatív rangadós példánál szeretnénk maradni.)

A tavalyi szezonfinálét jelentő bakui EL döntő nekem (és nyilván minden Arsenal szurkolónak) egy kurva nagy pofára esés volt, hisz bármennyire is szarul sült el a bajnoki hajrá, a nyolcaddöntő visszavágójától mutatott játékunk, valamint a Chelsea ellen megvívott 2 bajnokin látottak engem simán arra engedtek következtetni, hogy ezt a döntőt mi meg fogjuk nyerni. Marhára nem így lett, Hazardra sajnos az EL specialista Emerynek és saját kulcsembereinknek sem volt érdemi válasza.

Ha már válasz, a képen látható francia úriemberre remélhetőleg szombaton lesz ellenszer, mert éppen itt lenne az ideje, hogy megetessük vele a saját faszát. Mi mondtunk le róla és engedtük el a kezét, így elvileg nem kéne rá rosszat mondani, de a tavalyi EL döntő utáni "Thank you, Arsenal!" arcoskodás után soha vissza nem térő alkalom lesz, hogy szombaton immáron az 5. FA Kupa döntőjére készülve letöröljük a képéről a vigyort. (Nem nehéz kitalálni, hogy eddig 4/4 a mérlege, amiből 3-at még velünk, a jó oldalon nyert. Arról pedig egy külön posztot lehetne írni, hogy mennyire lett Lacikánkból Giroud upgrade (semennyire :'(), mert eredetileg ugye ő volt az aki miatt Lópöcs a padra lett pozícionálva, Auba januári érkezése után pedig már egyenesen a klubon kívülre.)

Az azért kicsit vicces, hogy a Kékek is a padra vették, aztán most ott tartunk hogy Lópöcs a legjobb és legmegbízhatóbb opciójuk. (Na de majd jövőre Timo Werner kirakja a kezdőből, hacsak ki nem derül róla, hogy ő meg egy slankított Podolski. A Chelseanél nem a legjobb ómen a drágán szerződtetett csatár.)

A posztot pedig nem is zárhatnánk mással, mint a címben is megemlített saját első számú csatárunkkal, akinek jövőjéről egyelőre csak az ilyenkor szokásos pusziöleléses maszlagot olvasni, mint "Szeretem Aubát!, Szeretném hogy maradjon, vele könnyebben elérjük a céljainkat!, Jól érzi itt magát!" és ehhez hasonlók. Ő sem rejtette véka alá, hogy amellett hogy anyagilag megfelelő ajánlatot kapjon, fontos szempont hogy olyan csapatnál képzeli el a jövőjét, ahol a felvázolt koncepciónak hála még trófeákért is harcolhat az érdemi karrierje utolsó éveiben. 

Anyagi szempontból ezért is lenne fontos az a kurva EL jelentette plusz zseton (és a török basa eltávolítása, ha már sehogy nem fér bele az Artetaballba), trófeák szempontjából meg itt az égből pottyant lehetőség, hogy nyomjunk egy pecsétet arra hogy itt bármennyire is fukar gecik viszik a boltot a legfelsőbb szinten, megfelelő edzői know how-val és a forrásaink okos felhasználásával, így is oda tudunk érni hogy valamilyen vasat tegyünk a vitrinbe. (Ez a forrásaink okos felhasználása azért majd a nyári átigazolási ablak után megér egy misét, mert egyáltalán nem lenne gond ha a kasszánál nem kizárólagosan a januári, illetve júniusi kölcsön d-day során látott "Joorabchian ügyfeleket gyűjtöd?" lenne a legfőbb útirány.)

Funfact: Ha nyerjük a kupát és Auba is marad, azzal egy új lapot nyitnánk az ezredforduló után sikeresen megvívott FA kupadöntők történetében, ugyanis eddig az a játékos aki a döntő után helyettesítő vagy kinevezéséből fakadóan alapból csapatkapitányként a magasba lökte a trófeát, az szinte kivétel nélkül még ugyanazon a nyáron távozott a csapattól. (2002 - Tony Adams - visszavonult, 2003 - David Seaman - Man. City, 2005 - Patrick Vieira - Juventus, 2014 - Thomas Vermaelen - Barcelona, 2015 - Mikel Arteta - maradt, 2017 - Per Mertesacker - maradt)

Szombaton pedig nincs más feladat, mint kiszurkolni a 14. FA Kupa sikert, amivel Mikel Arteta rögtön olyat érne el Ágyús edzői pályafutása során, ami anno újoncként még Arséne Wengernek sem sikerült. A klubhoz éppen beesve, egy 1996-osnál jóval nagyobb káoszban sakkozva, már a beugró szezonjában trófeát nyer, még jobban megerősítve a belé vetett bizalmat.