Nem nyerni járunk az Anfieldre, de miért ne lehetne akár meglepetést okozni?
Ne szaladjunk ennyire előre, mert rengeteg minden történt az elmúlt két hónapban, aminek köszönhetően liga utolsókból feljöttünk az ötödik helyre két pont hátrányban a negyedik helytől.
Elsősorban védekezésben sikerült a várva várt pálfordulás, de ez annyira nem meglepő, ha a hátsó ötösből négy embert is jobbra cserélsz. A védekezés méltatását egyértelműen Ramsdale-lel kell kezdeni, aki klasszisokat megszégyenítő magabiztossággal uralta be a posztot szinte az első perctől kezdve, mikor pályára lépett. Eddigi teljesítménye minden szempontból Leno fölé emelkedik. Jobb lábbal, jobban irányítja a védelmet, erős fizikai jelenléte van a 16-oson belül, ami a kijöveteléknél egyértelműen meglátszik és talán a legfontosabb, sorozatos bravúr védésekre képes. Még azért várjuk meg, hogyan reagál az első potyájára, de eddig megismert karakterét látva meglepő lenne, ha mentálisan összeesne tőle. Watford meccs 3 pontja majdnem elment egy totálisan homály kijövetelén, de ezt az egy jelenetet leszámítva nem, hogy panaszunk nem lehet rá, hanem rövid időn belül posztján a liga legjobbjaihoz mérhető számokat és teljesítményt produkál.
How do rival fans see these stats and tell me “Ramsdale is only rated for one great save against Leicester.” Let alone watch games and come to this conclusion.
— Matthew (@_halfspaces) November 19, 2021
Him and ESR have been Arsenal's two best players this season. pic.twitter.com/xJoHEyq0Mu
Artetanak is jár az elismerés, mert kis túlzással vakon, kicsit érdemtelenül tette be Ramsdalet a kapuba, de a fiatal angol játékos meghálálta a bizalmat. Azt meg már nyilván nem kell ecsetelni, mennyit számít, ha a csere belső védők helyett a kezdők játszanak folyamatosan. Gabrielt nem kell már senkinek bemutatni, tavaly kvázi a semmiből berobbant és nagyon gyorsan a legjobb védőnké avanzsált. Ben White viszont talán az avatatlan szemnek kicsit szürkén játszik (ha az árcéduláját figyelembe vesszük egyeseknek talán csalódás is lehet), de az advanced statokból kiolvasható, hogy amire lehetett tőle számítani azt tudja hozni, rendre segíti a támadás építésünket. Ez alatt a pár mérkőzés alatt azért kiderült, hogy működik ez a páros és remélhetőleg idővel csak még erősebb lesz a kémia köztük. Tomiyasu meg a kellemes meglepetés, PL szűzként nem sok igazolásunk szokott ennyire beválni szinte az első perctől kezdve. Ő tényleg nem csinál semmi látványosat, de fejpárbajokat, párharcokat jó százalékban nyeri, védekezésben megbízható. Támadásban még lenne hova fejlődnie, de ez lehet edzői utasítás, felfogás is, hisz a baloldalunk Tavaressel vagy Tierneyvel azért sokkal aktívabb.
Támadásban sajnos még mindig nem sikerült a pálfordulás, bár biztató jeleket azért itt is bőven találni. Még mindig kevés minőségi helyzetet alakítunk ki és többször előfordul, hogy csak meddő mezőfölényt tudunk kialakítani, akár jóval gyengébb ellenfelek ellen is. Ennek ellenére Arteta azért ebben a részlegben is húzott olyat, ami a csapat javára vált. Először az inkonzisztens Pépét rakta a pad, hogy Saka a jobb oldalon ideális szerepkörében tudjon kiteljesedni és ezzel Smith-Rowe-t és Odegaardt is egyszerre a kezdőbe lehessen tenni, a gördülékenyebb passzolás és támadásépítés érdekében. Aztán mikor a norvég középpályásnak gyengébb meccsei lettek, ő is a padon találta magát és Lacazette került a kezdőbe, aki egyfajta visszatolt kilencesként funkciónál, rengeteget melózva. Ezek a változtatások mind ültek és ami még fontos, hogy időben történtek meg.
Azt már a NLD-n megtapasztalhattuk, hogy idén a kontrákat hatékonyabban tudjuk véghez vinni, ez mindenképp előrelépés tavalyhoz képest és már vannak 20-30 perceink, amikor olyan szinten tudunk dominálni, hogy több minőségi helyzeteket tudunk kialakítani. Általában ezekben az időszakokban sikerül is gólt szerezni, viszont lezárni a mérkőzéseket, illetve „lepörgetni az órát” még nem tudja magabiztosan a csapat. Emlékezzünk vissza a Palace a Watford vagy Leicester elleni meccsekre, ahol kisebb balszerencsével akár több pontot is hullajthattunk volna. De lehetne említeni a Brighton meccset is, ahol az egy pontot se érdemeltük meg, a támadójátékunk totálisan offon volt aznap.
Bár még csak november közepe van és nem akarja az ember eljinxelni, de úgy néz ki minden nyári igazolásunk ült és nem csak elfogadható teljesítményt nyújtanak az újoncok, hanem emelni tudtak a csapat összteljesítményén. Nagyon ritka az ilyen, szóval személy szerint kicsit kételkedve figyelem várva mikor fog ez egyensúlyba kerülni. Nagy segítség lenne a jövőre nézve, ha ez egy valóban kivételesen jó nyári mercato lenne.
How could anyone not love this man? Goalkeeping royalty ☺️ #AFC #Arsenal pic.twitter.com/2AlLt6jjRR
— Chris (@ArsenalN7) November 3, 2021
És ha már jövő, nem akarom ezzel egy esetleges májusi Arteta védőbeszédet megalapozni, de a jelenlegi PL idény 11 legfiatalabb kezdőjéből 10-et az Arsenal tudhat magáénak. Mostanra (köszönhetően a kiemelkedően sikeres nyári igazolásoknak) az idős-fiatal játékosok aránya teljesen megváltozott. A teoretikus gálakezdőnkben most már csak Xhaka(29) Partey(28) és Aubameyang (32) azok akik 24 évnél idősebbek. Egy nagyon jó kis mag alakult ki, akik 2-3 éven belül akár be is érhetnek és talán komoly címekért is versenybe szállhatnak. Viszont ehhez elengedhetetlen lesz az edzői stábtól a hozzáadott érték, amit reményeink szerint már ebben a szezonban meg tudunk tapasztalni.
Bár eddig is volt pár „reality check” mérkőzésünk, gondolok itt a Brighton van a Leicester elleni bajnokikra, ez a Liverpool elleni egy külön kategória. Elsősorban a védelmünknek lesz egy hatalmas próbatétel megállítani vagy inkább limitálni ezt a támadóegységet. Az utóbbi két bajnokin ez sikerült akár Potteréknek, akár legutóbb Moyeséknak is, de már csak statisztikailag is kevés arra az esély, hogy ez háromszor egymás után bekövetkezzen. Az látható viszont, hogy ez nem lehetetlen megoldás, mert se a Bightonnak, se a West Hamnek nincs minőségibb kerete, védekező játékosai, mint amit ma ki tudunk küldeni az Anfieldre.
A válogatott szünet után mindig nehéz megjósolni a következő bajnoki kimenetelét, hisz bár az edzők sokat készülhetnek az ellenfélből, leoktatni a taktikát nem tudják kinek, mikor a keret fele a válogatottaknál van. A Liverpool idén elég jól menedzselte az első meccsüket a szünet után, lesimázták ellenfelüket mindkét meccsen legalább 3,5-s xG-t termelve. Igaz se a Watford se a Leeds nem üti meg jelenleg a középcsapat mércéjét sem.
A mi részünkről nem kérdés, hogy az eddigi védőötös bevethető lesz. Leginkább csak azt nehéz megjósolni, mi lesz elől. Partey bár már edzésbe állt, bölcs döntés lenne, ha még nem erőltetnénk be a kezdőbe (lsd tavaly NLD esetnél mennyire rosszul jött ki). Elől meg az egyetlen kérdés, hogy a válogatott szünetben pihenő Lacazette kezdjen az utóbbi meccseken mutatott szerepkörében vagy Odegaardnak adjuk meg a lehetőséget a bizonyításra. A két fiatal angol válogatottunknak meg már egy teljesen alap dolog a fix kezdő státusz.
Csak reménykedni tudok, hogy Arteta nem gondolja túl a dolgot és nem állunk be bunkerezni, akár öt védővel, egy kőműves középpályával, hanem megversenyeztetjük az utóbbi 10 meccsén veretlen csapatot, mégis mire megy a liga egyik legjobb csapata ellen.
