Boring, boring Arsenal életérzés van visszatérőben, csak eredmények nélkül.

Számomra az elmúlt lassan hét hónappal kapcsolatban az a legnagyobb csalódás, hogy nemhogy a tavalyi évhez képest semmi fejlődést nem lehet észrevenni a csapaton, de még augusztushoz képest sem. Az egész idényben, ha volt három bajnoki, ahol tényleg meggyőzően játszottunk, a többi kimerítette a tömény szopás vagy fingreszelés kategóriáját. Persze, megint elő lehetne venni a tizennégy meccses veretlen bajnoki sorozatot, de az igazság az, hogy egész szezonban ugyan azt mutatjuk és kis túlzással a szerencsén illetve az ellenfél balfaszságán múlik, mikor tudjuk behúzni az adott mérkőzést.

Many people felt the Spurs game was a turning point, so what were Arsenal's numbers before and since that match

Goals 28 v 25
Expected Goals 18 v 22
Shots 165 v 152
Conversion 17% v 16.5%
Conceded 16 v 21
xG conceded 17.5 v 17.4
Shots Faced 178 v 159

— Orbinho (@Orbinho) February 10, 2019

Nincs mit szépíteni, nézhetetlen meccseket játszunk most már sorozatban. A BATE elleni EL párharcunkról tényleg nem érdemes mit mondani, amit Fehéroroszországban leművelt a csapat arról még a blogszférában sem lehet nyilatkozni a jó ízlés határain belül. Legutóbbi bajnokit két hete játszottuk, de abban sem volt túl sok köszönet. A liga messze legrosszabb csapata képes volt a letámadásával folyamatosan zavarba hozni a labdakihozatalunkat és többször beszorított minket a saját térfelünkre. A letámadásaink nem hatékonyak, támadójátékunk még mindig kimerül a szélről beérkező labdákban. Védelmünk meg a negatív ligarekordokat döntögető támadójátékba is életet tud lehelni.

Tavalyi szezonhoz képest talán az egyetlen pozitív változás, hogy pontokban nem jelentkezik a védelem által több engedett helyzet és a támadásban szinte minden létező statisztikában való hatalmas visszaesés. Idén öt ponttal többet szereztünk és ez elsősorban annak köszönhető, hogy támadásban az xG stathoz képest tízzel több gólt szereztünk, amivel messze a többi csapat előtt járunk. Gyorsan tegyük hozzá, ezt nem kell földöntúli csodának érzelmezni. A top csapatoknál ez többször előfordul, hisz tele vannak átlagon felüli illetve klasszis játékosokkal, akikkel kapcsolatban törvényszerű, hogy jobban teljesítenek egy olyan statisztikában, ami az átlagos játékos teljesítményétől való eltérést mutatja. Például a tavalyi, rekord szezonnal záró Manchester City 14-gyel több gólt lőtt, de lehetne említeni a Conte féle bajnok Chelsea-t, akik meg 23-mal(!!!) szereztek többet. Hasonló xG+10-es rúgót gól statisztikára gyengébb kerettel rendelkező csapatok is képesek voltak már, ahol egyáltalán nincs klasszis játékos. Ilyen volt az Everton vagy a West Ham csapata, akik természetesen kevesebb helyzetet alakítottak ki, így a kisebb minta nagyobb torzulást tud bemutatni és ez esetben a szerencsés, megpattanó labdáknak is nagyobb a jelentőségük. A mi remek helyzetkihasználásunk elsősorban Lacazette érdeme, akinek több klasszis találata segített bebiztosítani a három pont sorsát. Ezzel szemben csatárcimborája, Aubameyang például messze nem tudásához, státuszához mérten használja ki a helyzeteit az utóbbi hónapokban (december eleje óta min három gól maradt benne). Mindezt azért hoztam fel, mert akár a mostani tendencia tartható is lehetne, de sokat segítene, ha nem csak a jó helyzetkihasználásainkból élnénk.

Emlékezhetünk, tavaly körülbelül a szezon ezen részén kezdtünk egy komolyabb lejtmenetbe és az ezt követő 12 forduló alatt csak 18 pontot tudtunk összegyűjteni. Semmi esélyünk sem volt ledolgozni az akkor öt pontos hátrányunkat és odaérni a BL indulást jelentő negyedik helyre. Papíron jelenlegi helyzetünk sokkal kecsegtetőbb és nem csak azért mert most csak 1 pont a hátrányunk. Már csak két rangadónk van hátra és a sors furcsa fintora miatt még Lacazette plusz 2 meccses Európa Liga eltiltása is kapóra jöhet. A két „hat pontos” rangadónkat, pont a Rennes elleni EL párharc előtt játsszuk, ezért a francia csatár a bajnokikon biztos, hogy kezdeni fog. Ez fontos lehet, mert így Emery nem küldheti fel Aubameyangot egy szem csatárnak ezzel kvázi már az elején feladva a mérkőzést (a korábbi rangadókon ebben a szerepkörben a gaboninak voltak gondjai), illetve előre meg lehet tervezni a két sorozatra a két külön játékrendszert.

Az egészben csak az az egyetlen probléma, hogy a pályán mutatott játék, egy szurkolót sem tölthet el bizakodással. Márpedig február végén illetve március elején már igen ritkán fordul elő, hogy egyik napról/hétről a másik egy csapat hirtelen fel tudjon támadni és kvázi a semmiből az addig látottakhoz képest sokkal jobban játsszon. Nekünk pedig erre lenne szükségünk, de ehhez az kéne, hogy végre Emery ne beszari módján álljon egy mérkőzéshez, például akár lehetne játszatni az Özil-Ramsey-Torreira-Xhaka négyest együtt és nem mellesleg az sem ártana, ha Sokratis és Koscielny sokat tudnának együtt játszani a védelem tengelyében.

Hétvégi ellenfelünk Southampton lesz és bőven van miért visszavágni nekik. Még december közepén mi futottunk bele először az „új seprű jól seper” csapdába. Hasenhüttl kisebb csodát hajtott végre, szezon közben átvett egy csapatot, ami 15 forduló alatt egy győzelmet tudott felmutatni, a következő tizenegy meccséből már 15 pontot gyűjtött. Ez csak néggyel kevesebb mint, amit Emery elért ezen időszak alatt. A szentek az új edző alatt már azt is megmutatták, hogy el tudnak menni idegenbe egy top csapathoz és teljesen minimalista játékot bemutatva (egy kis szerencsével) el tudnak hozni egy pontot. Legutóbb kiesési rangadót játszottak a Cardiff ellen, ahol bár jobban játszottak ellenfelüknél, de a walesi csapat fél helyzetből rúgott két gólt ezzel szemben S’oton játékosok szinte semmit nem tudtak értékesíteni. Az utóbbi három meccsen kifejezetten szerencsétlen, gyenge helyzetekből kapták a gólokat, így nem a legjobb előjelekkel várhatják a mérkőzést, de két hete csak erre az összecsapásra készülhetnek és egy olyan edzőnek, mint Hasenhüttl ennyi idő aranyat érhet.

Nálunk Lacazette pihent másfél hetet, tőle sokat várok, hogy saját közönség előtt bizonyítson és törlesszen a BATE ellen bemutatott parasztságáért. Emerytől már konkrétan semmire nem számítok, Özil padoztatását megint semmi nem indokolná, de magyarázhatja azzal, hogy szerdán újra játszunk és inkább arra pihenteti. Ramsey sem játszott a City meccs óta, szóval ő is nyugodtan kezdhetne, például Mkhitaryan helyén, aki furcsa mód a sérüléséből visszatérve azonnal a kezdőben találta magát. A szentek eddig semmi jelét nem mutatták az idegenbeli bátor támadójátéknak, így az óvatosság megint alaptalan lenne a baszk edzőnktől, de ennyi mérkőzés után már egyáltalán nem lenne meglepetés a részéről.

Nehéz meccsre számítok, de otthon a bajnokságban legutoljára a novemberi Wolves elleni meccsen nem sikerült itt tartani a három pontot, szóval ha nem is sziporkázó játékkal de az Emiratesben eddig magabiztosan hoztuk a győzelmeket. Most jön két hazai bajnoki ahol kötelező a hat pont, aztán a BL helyekért a NLD-n és MU elleni találkozón kell majd megkűzdeni.