Nehéz higgadtan értékelni az utóbbi két meccsünket, főleg azért mert mindkettőn jól játszottunk (egyenlő létszámnál) és csak magunknak köszönhetjük az elpuskázott lehetőségeket. Múlt hétvégi NLD-n meglepően sok jó teljesítményt láthattunk és pont azok nem hozták ezt, akiktől azért várni lehetett, a két csatárunk. Természetesen a szánalmas bírói tevékenység csak hab volt a tortán, de még ennek ellenére is meg lehetett volna nyerni a meccset, csak egy k*rva büntetőt kellett volna értékesíteni. Tartok tőle ez az elvesztegetett két pont egy ilyen kiélezett versenyben sorsdöntő lesz majd a végelszámolásban. És lehet a két pontnál sokkal több veszett oda…

Az Európa Liga meccsen ezt a kedvezőtlen hétvégi rangadót lehetett volna elfeledtetni, de csak a bajt sikerült tetézni. Ismét kedvező pozícióban, ahelyett, hogy lehoznánk a mérkőzést egy profi mentalitással, megint sikerült egy ostoba hibának köszönhetően lábon lőnünk magunkat. Aubameyangon nagyon látszott a kihagyott tizenegyes, nem tudom láttam-e valaha ilyen gyengén játszani. De az egész csapatot elő lehet venni a kiállítás utáni időszakban mutatott játék miatt, Emery is hibázott, de még az is, aki a pályára sem került. Lacazette ütése már rávilágított mennyire hatalmas bajok vannak a fejekben. Hosszú percekkel előtte lehetett látni a francia a frusztráltságát, az egész csapat egy rakás szar volt a BATE ellen és ahelyett, hogy lenyeltük volna azt a keserű pirulát, inkább mélyebbre ástuk magunkat a veremben. Már többször szóba került az a bizonyos Monaco elleni mérkőzés, jó pár éve volt, azóta kicserélődött a fél keret, más edzői stábbal a padon, de sikerült most csütörtökön elkövetni ugyan azt a hibát. Nem elég, hogy szar helyzetben vagyunk, nem vagyunk hajlandóak benyelni egy 2-1es vereséget egy párharc odavágóján, nem, mi megint buta módon többet akarunk, és megyünk előre mint a hülyék. Aztán majd egy esetleges 4-2-es visszavágó után megint verhetjük a fejünket a falba…

A mérkőzés alatt még azért megtapasztalhattuk az irónia totális kimaxolását is:

The absolute definition of irony pic.twitter.com/HD0t9wGpMh

— The Chief (@Macho_Grande1) March 7, 2019

Két ilyen meccs után nem éppen kedvező lelki állapotban várjuk a mai Manchester United elleni mérkőzést. Ráadásul ellenfelünk előző bajnoki fordulóban az utolsó percekben szerezte meg a három pontot és a BL párharcában is egy már kilátástalan helyzetben, két kapitális egyéni hibának és egy meh tizenegyesnek köszönhetően sikerült továbbjutniuk. Szóval mondhatjuk, hogy jó passzban vannak. Viszont, ahogy a közhely tartja egy rangadón sosem számít az előzmény. Nekünk ma ezt kell bebizonyítani. Lehetne sok mindenről beszélni, az ellenfél játékának abszolút pálfordulásáról az edzőcserét követően, a sérültjeik ellenére hozott győzelmekről, Pogba feljavult játékáról, de minden felesleges karaktercséplés lenne, mert ezt a meccset bármilyen körülmények között, de be kell húzni, nincs mese. A mai rangadó egy jó lenyomata lesz annak mégis milyen karakterekből áll ez a társaság. Tuchel egy jó blueprintet mutatott az OT-n lejátszott meccsen (ha még a sérülések kicsit alá is játszottak), kvázi ki kell kapcsolni Pogbát, szóval Emerynek még a spanyolviaszt sem kell feltalálnia. Torreira eltiltása baromira nem jött jókor, de úgy érzem ezen a meccsen inkább a játékosok egyéni képességein fog múlni a három pont sorsa és főleg az, fejben rá tudnak-e koncentrálni erre a kulcsfontosságú találkozóra vagy még mindig Wembleyben felejtett két pont miatt siránkoznak.

Nem csak azért létfontosságú a mai találkozót megnyerni, mert kellenek a pontok a BL helyek eléréséhez, hanem azért is, mert ezt a rossz sorozatot itt és most le kell zárni. Egy kedvezőtlen eredménnyel és utána egy esetleges EL búcsúval egy olyan lavinát indíthatunk el főleg mentálisan, amit már egy jó párszor átélhettünk és egyik sem végződött happy enddel.