Indul a két hónapos hajrá az eredményes szezonért.

Hétfőn sikerült érvényesíteni a papírformát és könnyedén nyertünk a Newcastle ellen. Csak azért nem lehetett hátradőlni a mérkőzés során, mert a futball egy olyan sportág, ahol bárki bárhol bárki ellen találhat egy gólt, így az egy gólos előnyünk, mezőnyfölényünk és az ellenfél kilátástalan támadójátéka nem volt garancia a három pont megszerzésére. Ráadásul ismerjük a védelmünket bármikor képes mattolni önmagát főleg Mustafival a fedélzeten. Nevetség angol bíróból ezen a meccsen sem volt hiány. Az hagyján hogy Ramsey meg nem adott góljánál (az NBC közvetítése szerint) konkrétan semmi rálátása nem volt Sokratis megmozdulására, de hogy Lacazette meg nem adott góljára mi a magyarázat arra azóta nem sikerült rájönnöm. Meccshez még hozzátartozik, hogy Ramsey megsérült és bár nem mondták súlyosnak (vagy nem akarnak pánikot kelteni), Emery úgy néz ki megtalálta a helyét Özillel párban így komoly vérveszteség lenne a walesi időszakos kiesése a bajnoki hajrára.

Az utóbbi másfél hónapban végre visszataláltunk a helyes útra és fontos rangadókon, vesztesnek tűnő kupa párharcokban sikerül felülkerekednünk ellenfeleinket ráadásul mindezt meggyőző játékkal tettük, bár igaz az idegenbeli rangadón beszerzett három pontra még várni kell legalább őszig. Emery csapata fokozatosan lépi át saját árnyékát és a bajnokság hajrájára egy újabb eddig jelentkező gyengeségünkön kell túllépni. Hét mérkőzésünk van hátra a bajnokságból és ebből ötöt idegenben kell megvívni ráadásul nem is rossz csapatok ellen. BL helyekért küzdő mindegyik riválisunk még játszik egy-egy rangadót a bajnoki címért versenyző Liverpool-Man City párossal, ahol szintén nem férhet bele egyetlen pontvesztés sem, ráadásul még rendeznek egy Manchester United- Chelsea mérkőzést is. Szóval a riválisokhoz képest papíron igen kedvező a sorsolásunk, de míg ők a rangadók mellet már kiesett illetve a középmezőny aljába tartozó csapatokkal találkoznak, addig mi a középcsapatok elejébe tartozó Watford-Wolves-Everton-Leicester csapatok ellen kell játszanunk, kivétel nélkül idegenben.

A bajnokság hajrájára mindig lutri melyik kis-közép csapat játékosai szívják fel magukat egy-egy mérkőzésre illetve tervezik már a nyári szabadságot és mennek le kutyába. Egy plusz motiváció még akad a „best of the rest” címért hajtó csapatoknak, hogy ha a City behúzza az FA kupát is (Wolves és Watford a mai nap játssza a másik elődöntőt a Wembleyben), akkor a hetedik hely is európai kupát induló helyet jelent, viszont ezért már júliusban tétmeccset kéne játszani, ami megint felveti a kérdés egy PL középcsapatnak mennyi szüksége van erre.

A tavalyi szánalmas szezonhoz felesleges mérni az ideit, de még így is az idegenbeli formákon drasztikusan nem sikerült javítani.

Arsenal Home v Away

Goals 39 v 26
Expected Goals 31 v19
Shots 225 v 150
xG/Shot 0.14 v 0.13

Goals conceded 12 v 27
Expected Goals Against 20 v 21
Shots Faced 193 v 196
xG/Shot faced 0.10 v 0.11

The difference Fortunate at home in defence, unfortunate away? Something's going on

— Orbinho (@Orbinho) April 3, 2019

Ráadásul a védelmünk kiváltképp borzalmas idegenben és sajnos Leno teljesítményén is meglátszott eddig, hogy éppen otthon vagy vendégként szerepelünk. Ezek után már talán nem is annyira meglepő, hogy mi vagyunk az egyetlen csapat, amelyik képtelen volt lehozni kapott gól nélkül egyetlen egy meccset is idegenben.

Away goals conceded per game

Liverpool 0.56
Man City 0.60
Wolves 1.19
Spurs 1.24
Everton 1.31
Man Utd 1.38
Newcastle 1.38
Chelsea 1.50
Leicester 1.50
West Ham 1.53
Watford 1.59
Palace 1.60
Southampton 1.75
Brighton 1.80
Cardiff 1.86
Arsenal 1.93
.

— Orbinho (@Orbinho) April 5, 2019

Ezekre a kedvezőtlen statisztikákra kell rácáfolnunk a következő két hónapban, mert az eddigi idegenbeli teljesítményünkkel biztos nem fogunk a BL indulást jelentő helyen végezni a bajnokságban.

Ehhez kezdésnek az Everton nem tűnik rossz ellenfélnek. A sokak által (jogosan) kritizált Marco Silva nem tudta kihozni idén ebből a keretből, ami benne rejlik. Persze lehet mondani, hogy bajnokságban édes mindegy, hogy valaki hetedik vagy tízedik lesz illetve a kupákban az elődöntőben esik ki vagy rögtön az elején, de az Everton csapatának teljesítményével kapcsolatban konkrétan semmi nem maradt meg számomra. Mindeközben kiestek az FA kupában egy Millwall ellen, a ligakupában meg még ősszel tizenegyesekkel Southampton ellen. Egyetlen említésre méltó teljesítményük, hogy a Chelsea egyszer sem tudta őket megverni, ráadásul pár hete otthon meg is verték Sarri legényeit, plusz a bajnokság egyik fő esélyesének számító, városi riválisuk is csak egy világ legnagyobb faszmák góljának köszönhetően tudta egyszer térdre kényszeríteni őket. Ettől függetlenül idén ez az Everton egy tipikus se íze se bűze csapat.

A mérkőzés jó kontraszt lehet a szezon elei egymás elleni összecsapáshoz képest, hisz akkor még csak kerestük a játékunkat, gyatra támadójáték ellenére akkor Lacazette klasszisának köszönhetően tudtuk behúzni a három pontot. Most már elvileg sokoldalúbb támadójátékkal tudunk operálni, annak köszönhetően, hogy Emery végre normálisan használja Özilt és Ramseyt és a támadó harmadban is megtalálta mindenkinek a helyét. Ami nehézséget jelenthet számunkra az a walesi sérülése, mellette még Koscielny játéka is kérdéses. Torreira három meccses eltiltását fogja még tölteni, így ő biztos nem fog pályára lépni. Vélhetően a három védős felállás megmarad, kérdés ha Ramsey nem játszik akkor Xhaka bevethető-e vagy Elneny fog kezdeni, illetve elől kezdeni fog-e az Auba+Lacazette páros, én tuti kezdetném.

Ahogy oly sokszor a szezonban most sem az ellenfél jelenti a legnagyobb kihívást, hanem saját magunk. Ez a mai mérkőzés egy jó betekintést nyújthat, mit várhatunk a bajnokságban az utolsó hónapokra, a jelenlegi jó forma az idegenbeli kötelező győzelmeket is meghozza vagy marad az eddig látott kétarcúságunk.