Mindegyik riválisunk nyert, pofára esésnek helye nincs...

Hiába az immáron 2 szezon óta húzódó katasztrofális idegenbeli bajnoki formánk, a tökutolsó, edzőjétől frissen megvált Watford ellen csak a győzelem elfogadható. Még egy olyan apróság ellenére is, hogy az új-régi Watford mester Quique Sanchez Flores álmából felkeltve is ütni szokta Unai Emeryt. (7 meccsből csupán 1 alkalommal állt fel győztesen a kispadról minden angoltanár rémálma.)

Sajnos bírói szempontból sem a legjobbak a kilátások: Anthony Taylor lesz a főrigó, aki az elmúlt 4 nekünk fújt meccsén 3-szor is büntetővel jutalmazta az aktuális ellenfelünket.

De álljon itt valami pozitívum is: a PL-érában a Watford az egyik kedvenc ellenfelünk 12 meccsből csupán 2 alkalommal kaptunk ki, a maradék 10 találkozón mindig sikerült őket megverni.

 
Welét természetesen mindenki úgy várja mint a Messiást, bízzunk benne, hogy a régi fényében tündököl majd.

Tavaly valami egészen szürreális meccset láthattunk: Auba szemfüles gólja, Deeney agyhalott pirosa, majd 10 ember ellen is bő 80 percnyi gyomorgörcs és elkeseredett bekkelés, hogy kínkeservesen behúzzuk a győzelmet.

Kétségünk ne legyen, most sem egy gálaelőadásnak leszünk a szemtanúi...