Ismét eljött a szezon ezen szakasza…
A múlt hétvégi bajnoki forduló igazán kedvezőre sikerült a számunkra, hisz minden riválisunk/előttünk tanyázó veszített pontokat, kivéve a Wolves-t, de jelen esetben ezt a legkevésbé sem bánjuk.
Vesztett pontok tekintetében már „csak” 5 pont hátrányunk van a negyedik helyezetthez képest a függőben lévő BL-t ér(het)ő ötödik helyezetthez képest meg csak kettő. Jelenleg még mindig azon a véleményen vagyok, az idei bajnokságban elért ötödik hely, arra lesz elegendő, hogy az ezt megszerző csapat szurkolói egész nyáron 0-24-ben a twitter frissítgessék hátha érkezett hír a Man City fellebbezését illetően. Aztán úgy is enyhítik majd egy kisebb dádára vagy felfüggesztik 5 évre és mindenki mehet szépen haza. Ettől függetlenül papíron nem egy megoldhatatlan feladat, hogy a bajnokságból kivívjuk a fontos BL szereplést. Apró adalék még, hogy bár decemberben úgy nézett ki a Leicester-nek nem forog veszélyben egy újabb bravúros top4 finish, mióta meghosszabbították Brendan Rogers szerződését december elején, csapata összesen két ellenfelet tudott legyőzni a bajnokságban, a West Ham-et kétszer és egyszer a Newcastle-t. Nem azt mondom, hogy a vesztett pontok tekintetében az a 11 pont 10 forduló alatt könnyedén ledolgozható, de ha a rókák most tovább ássák ezt a hatalmas gödröt, amiben jelenleg tanyáznak, akkor messze nem elképzelhetetlen, főleg mivel játszunk még egymással, plusz nekik is lesz 1-2 húzósabb meccsük. Nem kell mondani, hogy ennek akkor van bármi realitása, ha megverjük őket otthon, de az még több mint egy hónap sok mindenre választ kapunk addig.
Mivel a Liverpool-on kívül mindenki mélyen a tudása alatt játszik, egy olyan helyzet állt elő a bajnokságban, hogy márciusban még 10 csapatnak lehet kisebb-nagyobb esélye elérni a BL-t jelentő 4. (5.?) helyet, mellettük van 3 csapat, akik a senki földjén vannak, tuti bent maradnak, de európai kupára semmi esélyük és maradt 7 csapat, akik viszont a kiesés elől menekülnek. Konkrétan szétszakadt a mezőny. A hátralévő 11 meccsünkből 3 rangadót játszunk (top6 ellen), 2 közvetlen riválissal (Leicester + Wolves, akik ha túljutnak a minket kiverő görögökön, akkor pont a két EL meccsük között játszunk velük) és 6 kvázi kötelező győzelemnek felfogható találkozót.
Számolgatni felesleges, ahhoz még keveset láttunk a csapatunktól, hogyan heverte ki azt a mérhetetlen nagy maflást, amit a görögöktől kaptunk. Egy biztos, ahhoz hogy reálisan közünk legyen a legjobb négyhez, konzisztensen kell nyerni a meccseket főleg olyan csapatok ellen, akik a kiesés ellen menekülnek. Az utóbbi pár meccsen az ilyen kötelező mérkőzéseken elhullajtott pontok miatt vagyunk ekkora szarban. 13 döntetlen iszonyatosan sok és bár ennek felét Emerynek köszönhetjük, több ilyen nem nagyon fog beleférni, így minden bajnokira úgy kell készülni mintha egy playoff mérkőzés lenne.
Mivel kivétel nélkül mindenki csetlik-botlik még most is mikor látszik bőven-bőven 70 pont alatt is top4-be lehet kerülni, igazából az fog számítani, ki tud összerakni egy 4-5 meccses győzelmi szériát illetve a mindenki számára hátralévő 2-3 rangadókon, a „hat pontos meccseken” ki tud bravúrokat bemutatni. Nem mondanám, hogy mi vagyunk a favoritok a BL helyek elérését illetően (tavalyi szezonnal ellentétben), de minden előttünk álló csapat hasonlóan balfaszkodik, egy ilyen káoszból akár mi is kijöhetünk jól.
Az FA kupa meccsről túl sokat nem érdemes mondani, sajnos el kellett mennünk egy hentes csapathoz, mellé kaptunk egy inkompetens faszfejt síppal a kezében, ezért a mérleg egyik serpenyőjében egy komolyan megsérülő Torreira került (állítólag nem kell műteni, de ez csak pletyka), a másikban a továbbjutás és Nelson bíztató játéka. Harmadosztályú ellenfél ellen túl sok következtetést nem érdemes levonni, így Mari bemutatkozása és jó játéka kapcsán se tudtunk meg semmi újat. Talán annyi kérdést vett fel a találkozó, hogy a kupában szerephez jutók mennyire inogtatják meg a fix kezdők helyzetét, elsősorban Mari-Mustafi és Pepe-Nelson viszonylatában. Folytatásban a Sheffield-et kaptuk idegenben, ezt a meccset majd két hét múlva játsszuk, addig túl leszünk három bajnoki mérkőzésen, akkor már lehet reálisabb képet kapunk az FA kupa az egyetlen egy apró kis szalmaszál marad, amibe mindenáron kapaszkodnunk kell vagy kötelező rossz, egy fajta talonban tartott B opció.
Ma délutáni ellenfelünk a West Ham csapata lesz, akik csak jobb gólkülönbségüknek köszönhetik, hogy nem kiesőhelyen tanyáznak. Múlt heti Watford győzelem amellett, hogy ezt a mérhetetlen szar szezonunkat kicsit megédesítette, megmutatta a kiesés elől menekülés egy-egy meccsre kihozhatja az állatot a gyengébb csapatból, ha hagyják… A kalapácsosok egy hete egy lassan két hónapos nyeretlenségi sorozatnak vetettek véget, de idegenben így is egy ötös vereségi szériát tudnak felmutatni, mindegyiket már Moyes keze alatt. Az advance statok sem éppen azt mutatják, hogy csak szerencsétlenek lennének, iszonyat mértékben nyelik a helyzeteket vendégként (második legrosszabb xGA). Mondhatnám, hogy figyelmeztető jel lehet, novemberi bravúrjuk mikor a Chelsea otthonából el tudták hozni mind a három pontot, de az még Pellegrini csapata volt ezért túl sok jelentőséget nem tulajdonítanék ennek. Fabianskitól kicsit tartok, mert ha olyanja van, akkor képes földöntúli bravúrokra, máskor meg potyázik (lsd pool ellen pár hete), ellenünk biztos extra motivációval készül.
Mindegy is, a két keret között a klasszis különbség adott, ha komolyan gondoljuk magunkat, ha tényleg a BL-ért mindent megtesznek a srácok, akkor ennek látszódnia kell a pályán, főleg az Emirates-ben. Leginkább ezért várom a mérkőzést, mert látni akarom a (vélhetően) legerősebb kezdőnk miként fog reagálni erre a kínos európai zakóra, fejben sikerült-e ezt kiheverni, mert sebeket nyalogatni egyáltalán nincs időnk, szerdán ugyanis már az Etihad-ban csap össze, mester és tanítványa…
