Ritka az olyan átigazolási időszak, amelyet a kritikusok pozitívnak ítélnek meg, miközben sokkal inkább volt a hangsúly a távozókon, mintsem az érkezőkön. Azonban ha megnézzük hány olyan játékosunk is van, akik szépen lassan feláldozhatóvá váltak az aktuális manager szemében és az utóbbi időben közűlük sokan már csak a fizetésüket vették fel, érthető miért is volt akkora "siker" ez a január. A tovább mögött kicsit megkésve megnézzük kik is ők, hogyan lettek mellőzöttek és hányan maradtak még itt a klubnál.

A januári átigazolási ablakban valahogy minden távozó játékosnál elkapott egy furcsa érzés: valahol örülök, hogy pontot teszünk az ügy végére, de nem most és nem így kellett volna ezt...
A furcsa érzés mellett visszatérő késztetést éreztem, hogy összeszedjem, ugyan hány "haszontalan" játékosunk van/volt a keretben az utóbbi időszakban? Mit ad Isten - ha laza kritériumokkal is de - pont kijött egy csapatra való :)

Van itt:

• be nem vált igazolás
• áron felül vett játékos
• túlfizetett játékos
• előző manager/DoF embere
  és persze a fentiek tetszőleges kombinációi...

 A "feláldozhatók"

Runarsson - aki nem vált be, de ezen senki nem lepődött meg.

 A kapuban a legfrissebb hús, az izlandi portás, Runarsson kap helyet. Martínez távozásával kellett egy kapus Leno mögé. Az első számú jelölt a Brentford spanyol hálóőre, David Raya lett volna, akit elvileg már egy ideje figyelemmel követtünk. A gond csak az volt, hogy a másodosztályú csapat nem, vagy maximum áron felül lett volna hajlandó megválni tőle. Így jött képbe Runarsson, akihez olyan nagyon nem ragaszkodott a Dijon, hiszen még csak nem is az első számú kapusukról volt szó személyében. Felmerülhet bennünk a kérdés: ez azért nem volt gyanús? Mindenesetre Eduék adtak a kapusedőnk, Iñaki Caña véleményére, aki korábban már dolgozott együtt a sráccal és szerinte van benne potenciál. Ehhez képest tudjuk hogy állunk jelenleg... Január elején még az volt a mondás, hogy kölcsönadnánk, hogy tapasztalatot szerezhessen - februárban már 26 lesz btw - és a helyére hoznánk a Newcastle angol utánpótlás válogatott kapusát Freddie Woodmant. Igen ám, csak ő meg a Swanseanél tölti a szezont kölcsönben, így jöhetett szóba valószínűleg Matt Ryan, a Brighton mellőzött ausztrálja. Érkezésével azt gondolhattuk volna, hogy Runarsson ezek után tuti kölcsön lesz adva, hát nem lett. A fene tudja mi lesz vele, bár jelentőségét és fizuját tekintve elhanyagolható eleme eme kis listának.

Sokratis - aki hozta magát, de ez nem meglepő módon nem az volt, ami nekünk kellett volna.

A védelem jobb szélén a görög harcos, Sokratis játszik - asszem néhányszor kényszerből kapott is itt szerepet Arsenalos pályafutása során. Érdekes volt az ő helyzete, hiszen már az érkezése előtt lehetett sejteni, hogy nem pont ilyen típusú védőre lenne szükségünk MRI csapatába sem, pláne nem Artétáéba... Élénken él bennem az alábbi mondat, ami egyébként tökéletesen leírja a játékfilozófiáját:
"The defender has first to defend, protect the goal, after that, if he can help also a little bit in front for the game, it's good, but first it is to defend."
Valahol érthető, hogy a hátulról építkezős hype fénykorában előbb Emerynél szépen lasssan, majd Artetanál egészen határozottan kiesett a kosárból... Azt mondjuk mindenképpen kiemelném, hogy a mellőzött szerepet szó nélkül tűrte, nem voltak szarkasztikus tweetjei a meccsek alatt vagy ilyesmi, szóval le a kalappal előtte.

Mustafi - akit már olyan régóta el akartunk zavarni, hogy mikor végre elment már örülni sem tudtunk neki

Mustafi, "a 35m fontért igazolt világbajnok védő". Asszem az első 2 szezonjában így szólították a kommentátorok. Na nem feltétlen azért, mert ekkora király volt, hanem hogy a látottak ellenére értse a kedves néző, hogy mégis mit keres ő a pályán egy Arsenalban.
Persze nem volt ő mindig retekszar. Nem tudom ki emlékszik még arra, hogy rögtön érkezése után 23(!) meccsre volt szüksége ahhoz, hogy vesztes meccset hozzon le az Arsenalban. Ezen kívül nem egy statisztika született arsenalos évei alatt (lásd jobbra), ami miatt néhány lelkiismeretesebb szurkoló azért elgondolkodhatott, hogy vajon jogosan kapja e az ívet megállás nélkül a német?
Aztán mikor lehozott 2 vállalható meccset és a harmadikon már nem fordultunk el a TV-től, mikor a jobb oldalunkon jött egy kontra akkor egy teljesen ártatlan szituációban képes volt összehozni egy brainfartot.

Saliba - akivel a franc se tudja mi van.

CB poszton egyrészt a francia szupertehetség, William Saliba szerepel, akinek arsenalos vesszőfutása a nizzai kölcsönszerződésével egy időre talán hátrébb került a reflektorfényből, de valami azt súgja, hogy nem véglegesen...
Pedig sokáig úgy nézett ki minden sínen van vele kapcsolatban. Megvettük, visszaadtuk a St. Etiennenek még egy évre kölcsönbe, majd vártuk, hogy csatlakozzon a csapathoz. Aztán a sérülések, haláleset a családban és a kupadöntős mizéria után kissé zaklatott körülmények között érkezett meg nyáron a Colneyra. Bár a felkészülés elején pályára lépett a csapatban, hirtelen teljesen eltűnt még a keretből is, majd amikor az újságírók is rákérdeztek Artetanál először - de közel sem utoljára - hagyta el Mikel száját az a bizonyos mondat:

He's not ready yet.

Rutinos Arsenal szurkolóként egész ősszel a "ne akarjanak már hülyének nézni..." érzés fogott el, valahányszor szóbajött Saliba neve, azonban hiteles forrásból csak nem akart kiszivárogni semmilyen infó arról, hogy mi lehet valójában a fiatal francia ilyen szintű mellőzésének hátterében. Mustafy ready? Runarsson ready? A fene se érti ezt.... Mindenesetre miután átcuccolt a francia riviérára - valószínűleg az ügynöke hathatós közbenjárásával is, de - be nem állt a szája és az első 3 hete alatt 3 francia tv-nek, rádiónak sírta el bánatát arsenalos megpróbáltatásairól. Nehéz erre mit mondani. Egyrészt a csalódottsága, a frusztrációja érthető, másrészt viszont az ilyen nyilatkozatokkal általában saját maga alatt vágja a fát egy játékos. Jó esetben eljuthatunk oda, hogy nyáron visszatér egy erős kölcsön után és papíron esetleg számolhatnánk vele. Még mindig ott lesz ez a frusztráció a felek között, ami érlelődött egész ősszel és ezekkel a nyilatkozatokkal tovább fokozódik... Nem beszélve arról, hogy a viszony romlása az esetleges eladási árat is csak lefelé nyomja majd. Senki nem fog bankot robbantani egy olyan játékosért, akitől szabadulna a menedzsere.

Kolasinac - aki szárnyvédőként vállalható volt, de egyébként középszer

A Kolasinac transzferrel kapcsolatban a bosnyák érkezésekor 2 dolgot emelt ki mindenki: ingyen-izom. Előbbit asszem nem kell részleteznem, utóbbi meg mondhatni évek óta hiány volt a keretben. Ennek megfelelően fizikumával és az ezt erősen kiaknázó játékstílusával az elején voltak emlékezetesebb meccsei, de sajnos hamar rá kellett jönnünk, hogy Kola főleg a szárnyvédős rendszerben tud használható lenni. Viszont mindhárom arsenalos edzőjének csak amolyan fellángolás volt az 5 védős rendszer, így előbb Monreal, majd a sérülésből felépült Tierney is egyértelműen elé került a rangsorban. Ugye télen elsőként távozott Gelsenkirchenbe, hogy segítse volt csapatát bentmaradni a Bundásban - szegény, akkor még nem tudta, hogy a nyakába kapja majd Mustafit is :( - egyelőre még csak kölcsönbe igazolták le. Ha a Schalke kiesik (ki fog), a kékeknek nem valószínű, hogy nagy budgetjük lesz igazolni a nyáron - long story short: én már ceruzával őt is beírtam az "szerződésbontás után elengedve" listára.

Torreira - aki egyre mélyebbre kerül

Torreira mikor leigazoltuk egy elismert, de nagy csapatban még nem bizonyított játékosnak számított. Adódik a kérdés, hogy egy jó Arsenalos szezont nevezhetünk e manapság "nagy csapatban való bizonyításnak", mindenesetre az kétségtelen, hogy egy egész jó első szezont, főleg első fél szezont produkált MRI alatt.
Nekem személy szerint hozzá köthető az utóbbi évek legemlékezetesebb arsenalos pillanata is: konkrétan a spurs elleni góljára gondolok. :)
Számomra érthetetlen miért esett ki a csapatból először szép lassan MRI-nél, majd kicsit gyorsabban Artetanal, hogy végül - a számomra totális matchnek tűnő párosításból (El Cholo-akármelyik uruguayi) - megbukjon Simeone alatt az Atleticonál. Lehet nem lett volna annyira rossz nekünk, ha valóban végetér a madridi kiruccanása és mondjuk átcuccol januárban firenzébe vagy torinoba, mert ezekkel a 8-10 percekkel, ne adj' Isten félidőkkel nem igazán van játékban és nyáron bagóért tudunk csak megválni tőle... 

Guendouzi - aki előbb megcsinálta, majd elbaszta a szerencséjét

Guendouzi Torreiraval egy időben került a klubhoz, gyakorlatilag aprópénzért (€8m). Matteo bár PSG nevelés volt és Mislintat mellett elvileg Emery csapata is figyelte már, nem számított egy nagy névnek a Lorientben. Ettől függetlenül már az első szezonjában sikerült bizonyítania, hogy abszolút megüti a PL szintjét, mind játékintelligenciában, mind fizikumban. Emery második - csonka - szezonjában gyakorlatilag az egyik legbiztosabb választás volt a kezdőbe az ekkor már francia nagy válogatottat is megjárt játékos. Alapvetően az edzőváltásra jól reagált, illetve Arteta is számolt vele egészen az ominózus Brighton elleni meccsig, ahol Matteonál elgurult a gyógyszer...
Maga az eset Guendouzit ismerve engem nem feltétlen lepett meg, az, hogy utána mennyire elmérgesedett a viszony a felek között már annál inkább.
Mármint elég egyértelmű volt, hogy 'douzi mellőzése senkinek nem fog használni. A játékos egyrészt értékes játékpercektől esett el, másrészt self-marketingnek sem volt túl ideális, hogy elvileg nem volt hajlandó még elnézést kérni sem a tettéért.
A klub meg amellett, hogy elvesztett egy egészen használható opciót a középpályáról kapott egy balhés játékost, akitől garantáltan áron alul tud majd csak szabadulni...
Guendouzi végül a lehetséges kölcsön transzferek közül végül kissé meglepő módon a Hertát választotta, ahol jelenleg a mi Palink irányítása alatt próbál boldogulni - több kevesebb sikerrel. A sztori vége feltételezhetően az lesz, hogy nyáron végleg megválunk tőle, valahol €15-20m közeli összegért. Ami több, mint a vételára, de jóval kevesebb, mint amennyire értékelték a srácot a legjobb arsenalos napjain. Kár érte :(

Özil - kommentár nélkül

Sosem rejtettem véka alá, hogy a két szupersztárunk közül valahogy inkább Sanchezt preferálom. Ennek megfelelően nem voltam túl boldog 2018 telén, amikor Alexist elengedtük a Unitedhez, majd Özillel meg megkötöttük az évszázad legrosszabb dealjét. A részletekbe bele sem mennék, az ő sztorija megérne egy külön postot, de azt valószínűleg nem én fogom elkövetni, ha egyszer megszületik majd.

Mkhitaryan - akinek valamiért nem ment a PL-ben

 Én mindig nagyon bírtam Mikit, sajnáltam is anno, hogy a MU-ban kötött ki, pedig már mi is el akartuk hozni elvileg a Dortmundból. Aztán Sanchez Manchesterbe távozásával végül mégis sikerült Londonban kikötnie, bár sok babér nem termett neki. Amivel kiverte nálam a biztosítékot, hogy szerződésbontással engedtük el. Ez egyrészt azért fáj, mert mint kiderült a Roma tök ingyen kapott vele egy egészen vállalható játékost, másrészt pedig kisebb szerződésbontási hullámot indított el klubon belül...

Pépé - akit nagyon áron felül vettünk, még ha erről ő nem is tehet.

 2019 nyarán Emery első szezonja után mindenképpen akart a csapat igazolni egy minőségi szélsőt. A baszk mesterünk le is adta a kis listáját a vezetőségnek, amelynek tetején egy jelentős PL tapasztalattal rendelkező szélső, Wilfried Zaha neve állt.A Palace be is árazta őt 90m fontra, ami után lélekben el is engedhettük az ex manchesterit. Aztán nyár közepe felé kezdett terjedni az a hír, miszerint komolyan fontolgatjuk a Lille játékosának, Nicolas Pépének a leigazolását. Pépének jó szezonja volt, de az érte kifizetett 72m font már akkor is kurva soknak tűnt, nem hogy az elmúlt 1,5 szezonja alapján... Bár még mindig folyamatos viták zajlanak arról, hogy van e neki helye az Arsenalban, többet vagy kevesebbet kellene játszania stb. stb. Én kicsit úgy érzem, hogy pont amiatt él még bennünk a remény minden egyes vállalható meccse után, mert nagyon sokba volt nekünk és nagyon keveset törlesztett még abból a vételárából.A magam részéről azt látom, hogy nem feltétlen fekszik neki Arteta játékstílusa, így nem lenne hülyeség pénzre váltani. Sokat buknánk vele nyilván, de látva hogyan romlik azon játékosaink értéke, akik kiestek a kosárból, ez később csak rosszabb lenne.

Willian - akiről azt hittük csak a fizetése lesz a gáz, nem maga az ember...

Willian az a játékos ebből a 11-ből, akinél köztudott, hogy bár szintén Kia Joorabchian ügyfele - Arteta is szerette volna ha leigazoljuk. Az érvei világosak voltak: adott egy ingyen elhozható, jelentős PL és nemzetközi rutinnal rendelkező, kreatív, aránylag jó munkabírású játékos, aki a két szélső és a 10-es poszton is bevethető, mindezek által pedig amolyan "instant impact" lehet a támadójátékunkra. Egy 1 vagy 1+1 éves kontraktussal egy védhető igazolás is lett volna. Az első probléma az volt, hogy iszonyat nagy fizetésben állapodtunk meg vele - valahol 220-250K/w körül - másrészt mindezt 3 hosszú évre. Ok, hozunk még egy játékost, akivel jó esetben 2, rosszabb esetben már 1 év múlva is lehet gondunk, ami a felvett fizuját és a játékhoz hozzáadott értékét illeti, nem ő az első, lenyeltük... Arra viszont senki nem számított, hogy instant impact helyett instant failure lesz a csávó. Volt egy jó meccse anno szeptemberben a Craven Cottageon, azt követően teljes szürkeség, már-már "szarokbele" hozzáállás jött tőle, némi dubaiozással megfűszerezve... Az elmúlt hetekben mintha valami pislákolt volna benne, jött is rögtön pár assziszt tőle, de én bevallom őszintén Edu helyében megeresztenék pár telefont Kínába és az USA-ba, hátha valaki tesz nekünk egy szívességet a nyáron...

This for me is why Willian is a finished player. He's just come on, has fresh legs with the entire left side open and instead of sprinting forward and creating an attacking option for Pepe, he simply jogs alongside him, not breaking sweat. pic.twitter.com/yRwRSCYnxy

— Hiten. (@HitenPatel13) January 27, 2021

A játékosok értékének csökkenése

 A Wenger érában különösen jellemző volt az Arsenalra, hogy olcsón igazolt fiatal játékosokat akiktől később jelentős profittal válik meg. Na ez a tendencia az utóbbi évekre nem hogy eltűnt, de részben megfordult. A lenti ábrán igyekeztem szemléltetni, hogy a felsorolt 11 játékos értéke (transfermarkt) hogyan is alakult az utóbbi években.
Egyrészt megnéztem azt, hogy mennyit értek a játékosok, amikor leigazoltuk őket. Nem ritka ugye, hogy a játékos értékénél magasabb összeget fizetünk ki az eladó félnek azért, hogy megszerezzünk valakit. Itt ugye Pépé és Mustafi lóg ki leginkább, értük milliókkal többet fizettünk, mint amennyire a piac árazta őket. Persze előfordult olyan is, hogy ingyen szereztünk meg valakit, gondolok itt Kolasinacra és Willianre.
A játékosok legmagasabb arsenalos idejük alatt elért értéket azért gondoltam fontosnak, mert ebből jól látszik, hogy Guendouzi vagy Torreira esetében valamit nagyon elbasztunk... Első szezonjuk után mindkettejük értéke meghaladta az 50m-t, ami mára minimum a felére csökkent- és folyamatosan esik.
De ez igaz pl. Pépére is, aki jelenleg minden, csak nem stabil kezdő, ami értelemszerűen az értékére sincs jó hatással.
Az meg már csak hab a tortán, hogy az elmúlt időszakban 4 játékosunk is szerződésbontás után távozott, pedig pár milliót illett volna kapni értük...

Hogyan jutottunk idáig?

Igazából voltunk mi már olyan helyzetben, hogy tele volt a keret kutyaütővel, elég csak Denilsonra, Squillacira, André Santosra vagy Baptistara gondolni (a teljesség igénye nélkül). Valaki azért jött, mert éppen nem volt pénz jobbra, valakiben meg láttunk potenciált, de mégsem hozott áttörést. Csak akkor még egy Arsène Wenger nevű úriember ült a kispadon, aki a nevéhez hűen kicsit elegánsabban járt el. 

Wengernél 3 nagy különbség volt:

1. Nem igazoltunk csilliárdokért, pláne nem olyan játékosokat, akiknél minimum kétes volt, hogy megéri e (lásd. Pépé)
2. Akit egyszer megvettünk, az utána valamilyen formában szerepet is kapott - részben akár azért is, mert anno Dein távozásával Wenger a manageri mellett a DoF sapkát is viselte, így kicsit hülyén vette volna ki magát, ha teljesen mellőz valakit, akit ő akart a klubhoz hozni. (lásd. most Arteta is erőlteti Williant).
3. Illetve ha egy igazolás nem is hozta az elvárt impactet, Wenger valahogy mégis képes volt egy középszar szintet kihozni az utolsó játékosából is.

 A Wenger érát követően jelentősen átalakult a klub struktúrája és némileg a játékosigazolási politikája is. Míg egyik szezonban Mislintat és a számok, következőben már Raul és a kontaktok játszották a főszerepet az átigazolásainkat illetően.
Az sem segített az aktuális keret erejének maximális kihasználásában, hogy olyan managereket hoztunk, akik bizonyos játékosokat nem tudnak (nem akarnak?) a saját rendszerükben használni.

• MRI látványosan nem tudott mit kezdeni Özillel, de ugye Pépével kapcsolatban is nyílt titok volt, hogy ő köszönte szépen, de Zahát kérte, nem Nicot.
• Arteta ebből a szempontból még Unaira is rátett egy lapáttal. Sokratis vagy Torreira szép lassan kikopott azon játékosok közül, akire számított, Guendouzi ugye a Brighton elleni balhéja miatt lett kegyvesztett, Özil és Saliba meg igazából franc se tudja miért nem játszott egész ősszel.

Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy nincs igaza Mikelnek és Sokratisra vagy Torreirara alapozva kellene egy top csapatot építenie, egyszerűen csak azt gondolom, hogy amit csináltunk, hogy hoztunk egy olyan (egyébként top szinten nem bizonyított) edzőt, aki pár hónap után elküldené a fél csapatot ez nem az erőforrásaink maximális kihasználása.
Kicsit az az érzésem, hogy egy lapra teszünk fel mindent Artetaval. Ingyen, meg szerződésbontásokkal engedünk el játékosokat, akiket egy másik edző lehet tudott volna használni...

Érdekesség, hogy a tiszavirág életű arsenalos karriert megélt Chief Scoutunk, Sven Mislintat hogyan nyilatkozott a minap Guendouziról és Torreiraról.

Én nagyon tisztelem Mikelt.
De egy napon szeretnék majd elbeszélgetni vele Matteo és Lucas kölcsönbe küldéséről és megérteni a pontos indokait. Szívesen megosztanám vele mit gondolok a két játékos kvalitásairól.

És hát valahol ez az írás is azért született meg részemről, mert ez az ősz kicsit kiverte a biztosítékot... Saliba, Özil és Papa tiltólistán volt, Runarsson, Mustafi, Kola, Willian, Pépé bár lehetőséget kapott, azzal előrébb nem voltunk, míg Guendouzi és Torreira pedig kölcsönben amortizálódott...
Mkhitaryan, Özil, Sokratis és Mustafi már a múlt, ezeken kár rágódni. Viszont a másik 7 játékos továbbra is a klub "alkalmazottja", miközben ahogy fentebb látható Arteta nem igazán számít rájuk.
Ennek a problémának a feloldása az új játékosok megszerzése mellett kulcsfontosságú feladata kell legyen Eduéknak - és itt most nem arra gondolok, hogy akkor még 7 játékossal bontsunk szerződést... Mindenesetre kulcsfontosságú lesz a szezon zárása abból a szempontból is, hogy valóban Arteta véleményére kellene e alapoznunk a keret alakításával kapcsolatban? Az eredmények egyelőre nem feltétlen igazolják.