Good ebening! Jöjjön a párharc, amit szerencsére nem sikerült megúsznia a baszk Batmannek.

A BL szalmaszál hadműveletünk mellett becsületbeli ügy lesz ez a köbön, ha van edző akinek kijár a csicskalángos, az bizony Unai Emery tanár úr. A lockdown alatt, majd a tavalyi szezon végén rengetegszer átrágtuk az itteni munkásságát, ki jobban, ki kevésbé köpködte, de abban nem volt vita, hogy az itteni munkássága egy hatalmas kudarc és attól, hogy most Mikel Artetától sem vagyunk elájulva (sőt), még véletlenül sem volt hiba a menesztése.

Kaméleon Arsenal, avagy a futball halála

Hiába a 13 év után európai kupadöntő, vagy a ma már alapember fiatalok bedobálása, ha valahol meglátom Emery nevét, nekem csak a kínos pillanatok jutnak róla eszembe. A legrosszabb mérkőzéseit szűk fél éve már csokorba szedtük, de a Good ebening! és az A2-es szintűnek is csak jóindulattal nevezhető angol tudás is csupán addig volt igazán vicces, amíg nem erre hivatkozott a bukásának egyik legfőbb okaként. S ha már bukás, a menesztése utáni első hónapokban még habzó szájjal okolt boldog-boldogtalant (toxikus szurkolói légkör, széthúzó öltöző, kéréseit nem 100%-ban teljesítő felsőbb vezetés), majd ahogy múlt az idő és ő is újra munkába állt, persze megérkeztek a higgadtabb, dörgölőzős, polkorrekt nyilatkozatok is, ahonnan saját magát valahogy szintúgy sikerült kifelejteni a kudarc lehetséges tényezői közül.

A képen látható Kaméleon Arsenal is a gúny szörnyszülöttje, az elképzelés szerint egy alapjaiban jól védekező csapatot szeretett volna csinálni, amely a meccs közben bármikor képes hatékonyan támadásba váltani, miközben az ellenfélhez és a meccs aktuális állásához maximálisan alkalmazkodik. Na a nap végére ebből születtek meg a fentebb linkelt posztban is megemlített legendás Watford elleni 2-2-es balesetek. A sors fintora, hogy a tervezőasztalon elképzelt, tökélyre fejlesztett kaméleon focit végül Mikel Arteta csinálta meg a tavalyi FA Kupa végjátékában.

A Kaméleont aztán sokszor súlyosbította a baszk alkimizmus is, amivel a legtöbb esetben végleg sikerült mattolni saját magunkat, hisz a formációk sűrű változtatása mellett már a játékosok posztja is mérkőzésről-mérkőzésre változott, amit bizony legtöbbször nem a kényszer szült. Tanár úr legemlékezetesebb próbálkozása Lucas Torreira volt, aki hétvégén még double pivotban kezdett DM-ként, hogy a következő hétközi kupameccsen már wannabe Özilként, 10-es poszton villoghasson. A műfajnak egyébként Mikel Arteta is nagy hódolója, az ő legnagyobb zsákutcája kétség kívül Willian jobbra-balra-középre húzott körbehakniztatása, ugyanakkor az egész jól helytállt Xhaba LB-t egyenesen a Tanár úr feljegyzései alapján kotyvasztotta.

Komoly csalódás lesz, ha Coquelin nem AM-ként tér vissza az Emiratesbe

 A két edző mélyebb, bajnoki statokon alapuló összehasonlításáról ezen a linken kaphattok több infót, habár nagy meglepetés senkit nem fog érni, mivel kb. kottára azt látja majd viszont, amit szeptember óta itt is mindig átrágunk.

Pontokba szedve:

• A támadó játékunk továbbra is nagyon vérszegény
• A védekezésünk - a kevesebb engedett lövésből is fakadóan - stabilabb
• Az önsorsrontás új neve: piros lap

Akár szerecsenmosdatás, akár nem, még mindig Mikel Arteta mentségére szól, hogy Emery két teljes előszezonjával ellentétben ő továbbra sem tudott normál körülmények között felkészülni az adott idényre, illetve az Emery által megörökölt 2018-as Wenger kerettel hatékonyabban lehetett volna támadóbb szellemű focit játszatni, mint a még mindig fájdalmasan unbalanced Arteta csapattal. Ami biztos, jövőre már nem lesz mivel takarózni, ha sikerül nyáron erősíteni és marad a bajnoki inkonzisztens vergődés, akkor a 2022-2023-as idényt már egész biztosan nem Mikel Artetával kezdjük majd meg.

Ezt az erősítést pedig ha jót akarunk magunknak, akkor az EL győzelem által kivívott BL indulásból finanszírozzuk meg és nem arra ácsingózunk, hogy a Szuperligás betli után majd a Kroenke család kinyitja a pénztárcáját, hogy valahogy behízelegje magát a szurkolóknál.

A Spurs papírforma szerint bukta a Ligakupa döntőt, úgyhogy a 7. hely 100%, hogy Toalett Liga indulást ér, mivel az FA Kupa döntős Chelsea & Leicester páros aligha végez a Top 6-on kívül, de a Fulham & Everton ellen begyűjtött kőkemény 1 pont után már tényleg nem érdemes számolgatni, úgyhogy vagy EL győzelmes BL kvalifikáció vagy semmi.

Tanár úrék egy fokkal jobban állnak, habár ők sem gondolták túl az idei bajnoki szereplést, 49 ponttal csücsülnek a LaLiga tabellájának 7. helyén, bőven lőtávon belül a biztos EL csoportkört érő 5-6. helyhez. BL indulást viszont ők is csak az EL győzelem útján tudnának kiharcolni, elvileg ugye ezért vitték oda ezt a csövest, úgyhogy rajta is lesz nyomás dögivel.

A Newcastle meccsel kapcsolatban pedig csak annyit, hogy szerencsére Joe Willock kölcsöne eddig több mint tökéletes, az elmúlt pár hétben szerzett góljaival mondhatni bebiztosította a Kastély 21-22-es PL tagságát, illetve a saját értékét is kicsivel feljebb srófolta. Visszatérés helyett nyáron egyáltalán ne lepődjünk meg, ha végül ő is a kiárusítottak között lesz, mivel azon kevés játékosaink egyike, akiért akár értelmezhető összeget is kaphatnánk. A kölcsön miatt ellenünk nem játszhat, ugyanakkor hétvégére nyári meleget mond az előrejelzés, hagyjátok is a bajnoki meccset a picsába, így semmi értelme megnézni.