Az Arteta-hullámvasút tovább robog. Az előző posztban nem voltam éppen derűs, tisztán láttam magam előtt a Stramford Bridge-en papírforma zakó után, ahogy Ronaldó lő a semmire egy mesterhármast, hogy aztán öt vereség után kezdjünk valahogy feltápászkodni. Szóval annyira nem éreztem rá a 12/12 pontos menetelésre, hogy az utóbbi tíz meccset végigpadozó, egész szezonban egyszer kezdő en-Neni lesz a megmentő, vagy hogy Nketiah középcsatár létére elkezd gólókat szerezni.

A zsinórban négy győzelemmel viszont oda jutottunk, hogy ma este a White Hart Lane-en Tottenham Hotspur Stadiumban a Wenger-kupa döntőjét játsszuk, ráadásul úgy, hogy ezt most csak mi nyerhetjük meg. Szóval ha elkenjük őket, akkor időtlen idők óta először (és pont a legjobb helyen!) eljön St. Totteringsham (legutolsó alkalommal Arteta még a pályán volt, igaz, hogy a búcsúmeccsén, de akkor is), és az utolsó két fordulóban felszabadult örömfoci következik. Döntetlen esetén is marad négy pont előnyünk, azért az utolsó két meccsből egy megnyerése azért nem kéne, hogy megoldhatatlan legyen. Ha ne adj isten kikapunk, még akkor is úgymond a saját kezünkben marad a sorsunk, de ebben az esetben azért kéne egy nagy adag mentally strong is az utolsó két meccsre, amin a Csirkék sorsolása tűnik az egyszerűbbnek: otthon játszanak a bennmaradásért kaparó Burnley ellen, majd idegenben a Norwich ellen zárnak. Ennél a forgatókönyvnél azért egy pindurit ideges 2*90 perc várna ránk.

Ami az esélyeket illeti... hát, fogalmam sincs, az nem tűnik jó ómennek, hogy a fixen hiányzó Partey és Tierney mellett Saka és White sem volt látható a tegnapi edzésen, de a labda ugye gömbölyű, in Arteta we trust, in Tavares, well... we do not, but most importantly, lads, it's Tottenham!  

MOCSKOSSS CSIRKÉK!!!! GLLSZBZDMG!!!4!!

u.i.: Trollséne, gyere haza!

u.i.#2: este leugrok a bezáró, de mégis nyitva levő KNOWS-ba heringezni egyet, ha valaki esetleg szintén jön, és megölelgetne a hármas sípszó után (vagy ezért, vagy azért), azt örömmel veszem.