...meg egy kis vébézés

Egy kicsit szentimentalista stílusban kezdem ezt a kis őszi visszatekintőt. Szeretném, ha először minden ágyús drukker kicsit megállna a napi rohanásban és csak pár perc erejéig belegondolna valóban mennyire jó most ennek a csapatnak a szurkolójának lenni. 3…2…1… Megvolt? Mehetünk tovább?!

Persze, tudom nagyon jól, még az ég világon semmit nem értünk el, lehet ezt az évet is üres kézzel zárjuk, sőt (bár erre most igen kicsi az esély, de) lehet még a BL-be se fogunk bejutni jövőre. De most őszintén, mikor volt utoljára egy olyan keretünk, akiknek valóban el lehetett hinni, hogy 1-2 éven belül tényleg odaérhetnek. Nem a Giroud-Podolski-féle brigádra gondolok, akiket a maga szintjén lehetett szeretni, de mindenki tudta mélyen legbelül, hogy a top4-nél és FA kupánál többre nem lehet ilyen kvalitásokkal számolni. Nekem személy szerint ez volt az utolsó garnitúra (főleg védelemtől felfelé), akiknél tényleg azt hittem, hogy ha együtt maradnak, akkor idővel valami komolyabb is kialakulhat, de sajnos ez nem történt meg.

Nem azért kell most örülnünk, mert ezer százalék, hogy öt ponttal fogjuk vezetni a tabellát karácsonykor, hanem mert mai modern futball viszonylatában értelmes, tudatos építkezés mellett, most már kézzel fogható, hogy itt bizony valami alakul. Végre van egy valós projektünk, ami mögé rossz szájíz nélkül az összes szurkoló be tud állni. Nyilván kellenek hozzá az eredmények, ezt kár lenne tagadni, de számomra élvezet megélni azt a szinergiát, amit a csapat mutatott játéka és a stadionban tartózkodó szurkolók között alakult ki az ősszel. A kint beszámolók alapján nagyon régen nem volt már ilyen atmoszféra a csapat körül, de ez a képernyőn keresztül is maximálisan átjön. Már tavaly előkerült szerkesztői chatben, hogy okés a Process meg minden, de azért mégis csak olyan semmilyen ez az egész Arsenal, mintha csak futná ugyan azokat a köröket újra meg újra. Ebben volt némi igazság, de én akkor azzal érveltem, hogy igaz csak nyomokban található a sexy foci, de számomra már az is felüdülés, hogy nem kell lekaparnom az arcomról a bőrt, mikor egyes játékosokat meglátok Arsenal mezben vagy amikor éppen hozzájuk kerül a labda nem fog el a gyomorgörcs. Végig lehet menni tulajdonképpen az összes játékoson és nemigen találunk utálatos(?), ellenszenves játékost. Igaz, pl Cedricnek biztos jól áll, hogy alig kap lehetőséget, de Xhaka megítélése abszolút megint 180 fokot fordult. Korábban úgy ültem le mérkőzések elé, hogy arra a kérdésre vártam a válaszokat vajon ki tudjuk-e szenvedni az adott meccsen a győzelmet. Ehhez részben kellett Emery sajátos stílusa is, de összességében nem igen volt olyan játékosunk, akiért érdemes volt leülni a képernyők elé. Özil a rendszerből fakadóan csak már ritkán villant meg, talán a kelleténél hamarabb is ment el a kedve a profi sporttól, az Aubameyang-Lacazette bromance egy ideig aranyos és eredményes volt, később már nem lehetett őket együtt pályán tartani, egyedül talán Ramsey volt az a játékos, akiért igazán szurkolni lehetett, mint egyike az utolsó Wengerbabynek, de sorozatos sérülései miatt konzisztensen ő sem tudott jó teljesítményt letenni.

Most viszont tele vagyunk fiatalokkal (a 14 db bajnoki kezdőnk mind ott van a PL top24 legfiatalabb átlag életkorú kezdő tizenegye között), egy jelenleg olyan kialakult, a modern futballfelfogásnak megfelelő rendszerrel, aminek köszönhetően már olyan kérdésekkel ülök le a meccsek elé, hogy mit fog ma Martinelli varázsolni, Saliba kit fog zsebre tenni, Odegaardtól milyen álompasszt fogunk látni, amit Jesus persze kihagy. Nagyon kis minta ez az ősz, de én érzek most valami pluszt, ami a korábbi, akár Wenger utolsó éveiben nem volt meg. Nem szeretem elcsépelni az „ezt a meccset tavaly nem nyertük volna meg” frázist, de úgy érzem a MU meccset leszámítva bármikor bajba kerültünk mindig tudtuk rá reagálni, most fejben nagyon egyben van ez a társaság. Oké, Leeds ellen malacunk volt, de azt a szerencsét máskor negatív oldalról visszakaptuk.

Emlékezzünk vissza a bajnokság elején, mikor pl Leicester ellen két gólos előnyből visszajött egy talált (ön)góllal az ellenfél, pár perc alatt azonnal válaszoltunk, majd újra visszajöttek egy a játékból ismét nem fakadó góllal és egy percre rá Martinelli sztárjátékoshoz méltóan kialakította magának a helyzetet és 16oson kívülről visszaállította két gólra a meccs állását. Side note: Nekem ez volt vele kapcsolatban az első wow pillanatom, hogy ez a srác akkor most megérkezett, mint húzóember. Utána ott volt a Fulham meccs, amit hátrányból húztunk be, a sp*rs ellen vezetés után döntetlennel mentünk a szünetre, a második félidőben meg lejátszottuk őket a pályáról. Liverpool ellen szintén kétszer egyenlítettek ellenünk, de a játékos folytatták az intenzív játékunkat  és ott is, a második félidőben nem volt kérdés ki a jobb csapat a pályán. Mindezzel arra akarok rámutatni, hogy bár eddig nem sok időt töltöttünk hátrányban, mégis voltak meccseken kulcspillanatok, nehéz időszakok, amikre a játékosaink szinte kivétel nélkül tökéletesen reagáltak. Lehet ez szerencsés sorozatok egybeesése egy kis mintán, de lehet ez az érés következő szintje. A választ talán a szezon végén megtudjuk.

Addig is, ettől a jelenlegi csapattól megkapjuk a régen várt szórakoztatást. Egyszerűen élvezetes nézni a meccseinket és most még komoly eredménykényszer nélkül nézhetjük őket, ami nem sokszor adatik meg, tavasszal már más lesz a helyzet. Az új évben arra kell majd választ találni, hogy valódi nyomásra, kiélezett párharcokra, esélyesként fellépve is tudják-e hozni, ha nem is az ősszel látott játékot/számokat (ez a jelenlegi 2,6-os PPG, nagyon tarthatatlan), de az ehhez hasonló játékot.

Nagyon nehéz kiemelni játékosokat ebből az őszi időszakból, akiknek sokat köszönhetünk, mert egyszerűen mindenki hozta magát vagy éppen túl is teljesített. Elsősorban az edzői stábot kellene kiemelni, a szakmai munkát, mert nem csak komoly upgrade-n esett át ez a keret az elmúlt 2-3 évben, de ezt idén most úgy néz ki maxra is van járatva vagy még csak nagyon kishitűek vagyunk…

Szóval kik azok, akiket mindenképpen meg kellene említeni szerintem:

Ramsdaleről elég annyit mondani, hogy most elfogadhatóan teljesít, hoz egy korrekt szintet, nála az lesz a kérdés az egész éves mintán ez mit mutat majd.

A védelem viszont teljesen elképesztő. Sokat vártam tőlük, de az a fajta mélység, hogy Tomiyasu tud LB-ként is játszani, ráadásul kulcs szerepe van a liga egyik legjobb jobbszélsőjének féken tartásához, az olyan dolog, amit nagyon nem láttam jönni. Salibaról még mindig csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, főleg ha figyelembe vesszük mennyire fiatal. Gabrielt sokan ekézik, mert néha benne van a brainfart a játékában, ami való igaz, de messze nem Mustafi szinten jelentkezik nála, sőt többször előfordult, hogy ő hozza le a stabilabb védőteljesítményt. Abszolút kell a csapatba és szerintem a kezdőbe is mert Salibaval együtt olyan egységet tudnak alkotni, ahol megjelenik az erő és a finesz is. Erősítik és egyszerre kiegészítik egymást. De elsősorban Benny Blancoról lenne érdemes megemlékezni, mert a közbeszéd indokolatlanul mélyen kussol róla.  White szinte kifogástalan teljesítményeket hoz le meccsről meccsre. Benne Gabriel és Saliba ötvözetét látom. Meg van benne a technikai képesség, hogy felpasszokkal, összjátékban szerves része legyen a támadásépítésnek vagy a végjátéknak szélső védőként, de ugyan úgy jelen van az a dörzsöltség, szarháziság, itthon rendszerint csibészségként hivatkoznak rá, ami elengedhetetlen egy top csapatban, viszont pont olyan szinten, amivel még pont nem lépi át a Sergio Ramos-i alattomos utolsó paraszt határát.

Teljesítménye nem esik le a képernyőről, mert szerepe a támadásban nem olyan hangsúlyos, mint pl Alexander Arnoldnak volt jó pár évig a Liverpoolban vagy más szélső védőnek, akik nagyobb arányban vállalnak be pl kulcspasszokat. White egyszerűen egy komplett csomag, sem elől, sem hátul nem lehet zavarba hozni. Az ő stabil játéka kell, ahhoz hogy át tudjuk vészelni például azt, hogy sem Tierneyre sem Tomiyasura sem Zinchenkora nem tudott Arteta huzamosabb ideig számítani. A védelemben van három bástya a negyedik pozícióban meg játszik aki egészséges. Még mindig azt mondom, hatalmas kincs ez a fajta mélység és minőség.

Xhakaról már volt szó és nem lehet elégszer kiemelni mennyire hasznosan, eredményesen, éretten(!?) játszik most, hogy sokkal többet van bevonva a támadásba és főleg a 16-oson belüli érkezéseivel, passzaival. Másik fontos dolog vele kapcsolatban, hogy a pályán most már tényleg látható a vokális vezér szerepe. Nem mellesleg hihetőbb ez a karaktere úgy, hogy nem állíttatja ki magát totálisan feleslegesen a meccs első 30 percében és igazából egész ősszel nem volt ilyesfajta brainfartja. Számomra nagyon jó látni, ahogy Jesusszal együtt egy-egy megszerzett gól után összekapják a társaságot. Lehet ez már a belemagyarázás vagy wishful thinking, de úgy érzem ebben a keretben megvan a kellő elegy idősebb, rutinos játékosok és a fiatal, már rég nem csak tehetségek között.

White mellett a másik fontos láncszem az őszi szezonban, akit mindenképp ki kell emelni, az Martinelli. Egy tehetséges fiatal gyerekből idén egyértelműen húzónév lett, akitől már kvázi elvárjuk, hogy a pluszt jelentse egy adott meccsen. Sakanál azt látom, mintha tudatosan húzná magára a duplázást vagy túlságosan sok ideig tartja magánál a labdát, de az egyértelmű, hogy rá nagyon tudatosan figyelnek a csapatok. Martinelli ezzel ellentétben ezt a fajta plusz figyelmet még nem kapja meg és ezt ő szerencsére rendszeresen ki is használja. Felvállalja az egy az egy elleni párharcokat és elég sokszor meg is tudja oldani, ezzel bontva a védelmet bal oldalról. Nem csak csapat szinten, hanem liga szinten is látszódik a kiváló őszi időszaka:

Every time there’s a stat chart showing ball progression or attacking output, there are two arsenal players that always stand among the greats this season: Odegaard and Martinelli.

On odegaard, no wonder this team feels different,attacking wise,without him. pic.twitter.com/n1VkoTZdo2

— ArsyaGooner89 (@arsyagooner89) November 16, 2022

Mindenki számára hatalmas kérdőjel, hogyan fognak a játékosok és így a klub csapatok is visszatérni a VB után. Nálunk egyértelműen várható egy minimális visszaesés, de fontos mérkőzések majd az EL-ben fognak ránk várni. Bajnokságban egyértelműen tartani kell a távolságot az 5. helyezettől, jelenleg még mindig ezt a célt tűzném ki, főleg amíg nincs 3-4 meccses mintánk a VB utáni formánkról. Őszintén kicsit bánom, hogy a Manchester City elleni meccset nem tudtuk ősszel lejátszani, mert az egy valódi fokmérője lett volna a csapatnak. Ettől függetlenül az őszből kihoztuk a maximumot, talán többet is, bajnokságban domináns játékkal vezetjük a tabellát 5 ponttal, EL-ben komoly erőfeszítés nélkül jutottunk be a legjobb 16 közé.

VB utáni egy hónapban jön majd egy West Ham, Brighton, Newcastle, Sp*rs, Manchester United ötös a bajnokságban, szóval elég hamar meg fogjuk kapni a választ sikerült-e átmenteni az őszi formát vagy sem.

saliba motm? very top good sensation� pic.twitter.com/OV8y9PyZov

— aasif (@aasiff01) August 5, 2022

Térjünk is rá a VB-re.

VB felvezető gyanánt nézzük meg játékosaink milyen szerepben, milyen esélyekkel indulnak az év legfontosabb sorozatában.

Világversenyeknél én az a fajta scumbag vagyok, aki inkább azért szurkol, hogy az arsenalos válogatott futballisták minél kevesebbet játszanak és minél hamarabb kiessenek az adott tornáról. Természetesen, ha már eljutnak a torna egy bizonyos szakaszáig (legjobb 8/4), akkor már azért tudok szurkolni nekik, de az ideális az lenne, ha többségük a csoportkör után szépen visszatérne a klubhoz. A mostani VB-re ez hatványozottan igaz, ez a szezon közbeni extra terhelés nagyon nem jön jól a klubcsapatoknak és csak reménykedhetünk senki sem szed össze komolyabb sérülést Katarban.

Én tulajdonképpen két futballcsapatnak tudok csak igazán szurkolni. Klubszinten az Arsenal, válogatottaknál meg csak a brazil válogatott jöhet szóba. Előbbit nem hiszem, hogy ecsetelni kéne, az utóbbit meg elég lesz egy képpel illusztrálni. Azt hiszem a hozzám hasonló 30+os futballdrukkerek egy elismerő biccentéssel fogják konstatálni az érvemet.

Szóval, a VB-re való hangolódásként arra gondoltam vegyük át, játékosaink milyen esélyekkel indulnak Katarban, mennyi időt tölthetnek a pályákon és körülbelül mikor számíthatunk a visszatérésükre.

Mivel ez egy minden szempontból nagyon unortodox VB lesz, így mondanom se kell mennyi értelme van találgatásokba, kimenetelekbe belemenni, de hát valamivel ki kell tölteni a műsoridőt.

Anglia (Ramsdale, White, Saka)

Kezdjük azzal a válogatottal, ahol a legtöbb ágyús szerepel. A három játékosunk közül meglehet egyik sem lesz fixkezdő. Egy ideális világban, egy ideális edzővel a padon talán nem homerség kijelenteni, hogy mindhárom játékosnak kezdeni kéne. Southgateről viszont idővel csak kiderült, hogy válogatott szinten is limitált és a cél futballja már nem igazán hatásos. Személyes véleményem, hogy konkrét bűn, egy ennyire tehetséges maggal ennyire nézhetetlen szart lepakolni a futballpályára. Legutóbbi két világversenyen még meg lehetett magyarázni az eredményekkel ezt a célfutballt, majdnem össze is jött nekik egy „hazai rendezésű” EB arany, de ezen a VB-n Southgate konkrétan az állásáért száll versenybe, vagy lehet ez már neki egy ajándék túra az EB ezüstért. Nekem személy szerint mindig is ez volt a bajom az angol válogatottal, mindig tele vannak tehetségekkel, de egyszerűen nincs meg az a rendszer köréjük alkotva, ami kihozná belőlük a maximumot. Jó pár erős keretet vonultattak fel világversenyeken, de mindig alul múlták az elvárásokat és bár rendszeresen szerepelnek Arsenal játékosok a csapatban, sosem tudtam igazán szorítani értük.

De vissza a VB-re. Ramsdale nem fog kezdeni, hisz ahhoz a játékhoz, amit Southgate megálmodott Pickfordnak beton biztos kezdő hely dukál. White-nál szintén kérdés beteszik-e kezdőben, attól függően őt most CB-ként vagy RB-ként viszik ki, vagy egyszerű jolly jokernek a padra, ha bárhol sérülés lenne be tudjon ugrani (én személy szerint erre számítok). Természetesen egy értelmes edzőnél nem lenne kérdés, hogy akár CB-ként, akár RB-ként fix kezdőnek kell lennie, mert jobb bármelyik behívott válogatott riválisánál, de ügye egy kókler ül a padon. Saka szerepe szintén zenész, bár itt érdemes megjegyezni, hogy tehetség szinten iszonyatosan orrnehéz ez az angol keret és lehet érvelni, akár Sterling, akár Foden, akár Grealish játszatása mellett is. Ehhez hozzájön, hogy túl sok támadó játékost nem igen szeret Southgate felpakolni a pályára, szóval elég limitáltak a helyek.

Nehéz jósolni mire lehetnek képesek az angolok, mert korábbi világversenyekhez képest most tényleg hatalmas nihil van körülöttük, a csúfos (bár komolyan vehetetlen) Nemzetek Ligája kiesésnek is köszönhetően lejtmenetben vannak, egy olyan edzővel a padon, akit már csak az utolsó szalmaszálba kapaszkodik.

Ebből a B csoportból az irtózatos talent különbségből adódóan még a célfutballukkal sem tudom hogyan tudnának kiesni. Wales, Irán és USA válogatottja ellen pont elég egy jó meccs, ahol szegény szurkolóik megint elhiszik, aztán jön a csúfos, kijózanító pofon a legjobb 16 vagy 8 között. Az A csoporttal sorsolták össze őket (csoport első a csoport másodikkal játszik), így a vélhetően tovább csalt Katarral majd játszhatnak egy papíron könnyebb meccset a nyolcaddöntőben, de azt már nem látom, hogy a negyeddöntőn olyan csapat jöjjön velük szembe, akit le tudnának győzni. Ehhez az kéne, hogy Southgate ne a korábban mutatott fingreszeléssel küldje fel fiait a gyepre.

Amerikai Egyesül Államok (Turner)

Ha már B csoport, akkor maradjunk is itt. Turner vélhetően kezdő lesz az egész VB alatt, de túl nagy menetelést nem kell tőlük várni. Selejtező csoportjukban majdnem negyedikek lettek, ezért majdnem pótselejtezni kellett a részvételért, de egyébként sincsenek kirobbanó formában és tehetségük sem kiemelkedő. Elég megnézni, hogy a legnagyobb sztárjuk a soccer Lebron James-e, Pulisic totálisan formán kívül játszik a Chelseaben már hosszú idő óta. Rajta kívül Weah meg Reyna nevét lehetne megemlíteni, de tőlük se rezzen össze az ember. Én abszolút látom, hogy például a walesi csapat a fizikális stílusával helyre teszi az amerikaiakat az egymás elleni meccsükön és az európai csapat jut tovább. Egyébként mindegy mert a vélhetően A csoportot megnyerő hollandok ellen egyik csapatnak sem lesz sok esélye a legjobb 16 között.

Franciaország (Saliba)

Saliba jó játéka természetesen mindenkinél leesik a képernyőről, így nem is lehetett kérdés, hogy ott lesz a francia keretben. Vele kapcsolatban lehet már tényleg túlzott homerség bekiabálni a kezdőbe, mégis csak 21 éves játékosról beszélünk, de úgy érzem, hogy jelenlegi forma alapján abszolút szóba jöhet a kezdőt illetően. Deschamps-t sokkal kockázatkerülőbb edzőnek ismertem meg, így szerintem nem fogja kockáztatni Saliba kezdését és inkább Varane mellett inkább Kimpembe vagy Upamecano fog kezdeni. Korábban volt rá példa, hogy a franciák kísérleteztek három belső védővel, ami Salibanak nagyon nem állt jól, viszont Deschamps azt nyilatkozta, elsősorban 4 védővel fognak felállni.

Franciák címvédőként egyik nagy esélyesként indulnak és tehetség szinten sincsenek nagyon lemaradva, így abszolút hosszú menetelést lehet várni tőlük. Deschamps Southgatehez hasonlóan játékban szerintem sokkal kevesebbet hoz ki a keretből (bár nem annyira durván, mint angol kollégája), így azért érzek egy rendszerből fakadó bizonyos plafont a címvédőnél. Kanté és Pogba extrakalsszis teljesítménye, azért kieséses szakaszban, nagyon-nagyon fog hiányozni. Bármennyire is brutálisan erős a támadó sor, a középpályán én érzek komoly kérdőjeleket, főleg ha Rabiot meg Guendouzi komoly perceket fognak kapni.

Elég egyszerű csoportba kerültek és persze még milliószor el fog hangzani, hogy az utóbbi 3 VB címvédője sosem tudott kijutni a csoportból, de még ha lassan is kezdenek a franciák, akkor sem látom magam előtt, hogy az Ausztrália, Tunézia, Dánia közül ne tudnának megelőzni kettőt. Továbbjutás esetén a C csoporttal vannak összesorsolva, így ha másodikként mennek tovább akkor vélhetően egy Messi vezette Argentína fog szembe jönni, akik egyfajta Last Dance misszióra készülnek Katarban a kecskéért. Kemény dió lenne, de nem megoldhatatlan. Legjobb négy között meg „csak” egy Hollandia-Anglia győztese jönne szembe, ami azért megint nem olyan nehéz. Látva a sorsolást és a kereteket ennek a csapatnak illene 4-be jutnia.

Japán (Tomiyasu)

Tomiyasu egyértelműen kezdő lesz a japánoknál. Leginkább a posztja lehet majd csak meglepetés sokaknak, mert a válogatottban rendszeresen a védelem középén játszik.

Németek, spanyolok és costa ricaiak mellett nem sok esélyük van a továbbjutásra, leginkább a tisztes helytállásban lehet bízni. Se a németeknek se a spanyoloknak nincs olyan brutális keretük, mint pl a franciáknak vagy a braziloknak, de náluk van a válogatott futball két legjobb edzője, így komoly meglepetés lenne számomra, ha valamelyik európai csapat ne jutna tovább az E csoportból.

Svájc (Xhaka)

Xhaka mint csapatkapitány megy ki a VB-re, így ha nem is tolt volna brutál őszt, akkor is beton biztos kezdő lenne a válogatottban.

G csoporttal kapcsolatban sokaknak dejavu érzésük lehet, mert 4 éve ugyan ezeket a csapatokat sorsolták össze csak most Costa Rica helyett Kamerun kapott helyett. Egyértelmű, hogy a brazilok kiemelkednek a négyesből, a második helyért lesz majd a komoly csata. Xhakáék ismét legyőzhetik Szerbiát és repkedhetnek megint az albán sasok, de Kamerunt se írnám le teljesen. A délszláv mentalitás miatt a szerbek iszonyat kiszámíthatatlanok, brazilokkal kezdenek, ott lehet azonnal el fog menni a kedvük mindentől. Látatlanban azt mondanám papíron a svájciaknak kéne megint tovább menniük, de simán benne van, hogy most ez nem fog összejönni. 4 éve sokat hozott a konyhájukra a 9x. perces győztes gól a szerbek ellen. Most kezdésnek Kamerunnal játszanak, ha azt behúzzák akkor szerintem megvan a továbbjutás vagy egy ki-ki meccs zárásként a szerbek ellen, az kb a kihagyhatatlan meccs kategóriája lenne.

Ha tovább is mennének Xhakaék, legjobb 16 között vélhetően Portugáliával játszanak, akik már keményebb falat lesz, nem is hiszem hogy továbbjutnának.

Brazília (Jesus, Martinelli)

Braziloknál talán arra lehet számítani, hogy Jesus kezdeni fog csatárposzton, ha már Firminot nem vitték ki a VB-re. Bár előfordulhat, hogy Neymar lesz a „hamis 9”-es, azért hogy minél több klasszis fent legyen a pályán, így Jesusnak maradna csak a pad. Martinellinek viszont nagyon nehéz lesz játékperceket kapnia. Megérdemelné ez nem is kérdéses, de a kezdőben a bal szélen Neymarral és Vinicius Juniorral kell felvenni a versenyt, akikkel még sajnos nem lehet egy lapon említeni.

A kérdés, hogy egyáltalán jutni fog-e neki pár perc ezen a VB-n, mert ez a brazil keret valami iszonyat brutális. Védelmet leszámítva olyan játékosok ülnek majd a padon, akik 1-2 válogatottat leszámítva mindenhol kezdők lennének. Neymarnak csak a posztja kérdéses, ő világklasszis, eljátszik bárhol a támadó harmadban. Bal szélre egyértelműen Vinicius Jr.-ral számolnék, így Neymar vagy kvázi tízesben vagy hamis 9-esként játszana, jobb oldalon meg a Raphina, Rodrygo, Antony hármasból az aktuális legjobb kezdhet. Nyilván szélsőként nem megoldhatatlan az oldal váltás ezt látjuk mi is az Arsenal meccseken, viszont ha ilyen felhozatalod van, akkor nem fogod pl Martinellit kitenni jobbra, ahol el tud játszani, de nem az az igazi helye. A mi kis Gabinkat én Vinicius cseréjeként látom, tudva azt, hogy a VB-n is lesz 5 cserelehetősége az edzőknek talán jut majd pár perc a mi fiúnknak is, de ahogy korábban említettem kb 8 ember várja, hogy pályára lépjen ebből 3-4 kezdő tuti lesz, a cserék meg vélhetően nem csak a támadósorban fognak megtörténni, szóval olyan 5-6 támadó fog szóhoz jutni meccsenként. Ha simán hoznák a brazilok az első két meccset akkor az utolsó Kamerun ellenin akár már a B csapat is kezdhetne, ahol Martinellinek már tuti szerepet kellene kapnia. Talán nem elfogultság azt mondani, hogy balszélső poszton én csak Neymart és Viniciust látom Gabi előtt.

Nem csak a szimpátia miatt, de ha valaki ránéz az utazó keretekre láthatja, hogy a brazilok az egyik legnagyobb hanem a legnagyobb esélyesei a VB-nek. Hatalmas kudarc lenne, ha nem jutnának el a legjobb négyig. A csoportot hozniuk kell magabiztosan (4 éve azért ez nem volt olyan sétagalopp), nyolcaddöntőben egy Ghána/Uruguay jöhet szembe (de ha Portugálok jönnek azért azt is illene hozni, főleg CR túlsúllyal megbolondítva, ami szerintem válogatott szinten is teher lesz). Legjobb 8 között jöhet egy spanyol/német ellenfél, akik keretben nem vehetik fel a versenyt a brazilokkal, de az edzői szinten hozott plusz előnyt akár realizálhatják is. Legjobb 4 között papíron a franciákkal kellene megmérkőzni a döntőbe jutásért, akik támadók minőségében közelíthetik a brazilokat viszont a keret többi részében már nagyon nem.

Nagyon úgy néz ki, hogy sokáig fognak menetelni a brazilok. A mi részünkről talán annyi könnyebbség lesz, hogy vélhetően azért csapágyasra nem fogják játszatni a játékosainkat.

Ghána (Partey)

Partey Xhakahoz hasonlóan kirobbanhatatlan a válogatottból, fix kezdő lesz Katarban.

Csoportjukban Portugáliát és Uruguayt is előrébb tenném. A portugáloknál számomra kérdés, hogyan oldják meg a MU-nál tapasztalható CR problémát, talán nem lesz akkora teher, ami kiütközne a csoportmeccseken, komoly ellenfelek ellen viszont már sok lehet. Az uruguayi csapatban meg azért csak van egy Darwin Nunez, Valverde kettős még ha a Suarez-Cavani páros már rendesen túl is van a zenitjükön. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy tisztában vagyok a ghánai válogatott játékosokkal, de így ránézve a keretre sem tudom eldönteni ki fog itt olyan extrát nyújtani, ami egy továbbjutást érne.

Persze, most már rendszeresen előkerül a VB-k előtt, hogy talán majd ez lesz az a világesemény, ahol sokáig jut egy afrikai csapat, de egyszerűen nem látom mitől valósulna ez meg pont most. Ghánaiakban sem látok egy csoport második helyezetnél többet, ha esetleg az egyik előrébb rangsorolt válogatott csúnyán lebőgne. Utána a brazilok ellen tuti kiesés jönne. Esetleg egy kisebb csodával felérő csoport elsőséggel majd, Svájc/Szerbia/Kamerun(???) ellen esetleg legjobb 8-ba tudnak jutni, de ennél tovább tényleg nagyon nehéz látni őket.

A mi szempontunkból ez jó, mert ha egy játékost kiválaszthatnék ki jöjjön haza a leghamarabb az tuti Partey lenne.

Ezzel vége is a vb-ra való hangolódásnak, kommentben jöhetnek ki kinek fog szurkolni és miért…

Szeretett klubcsapatunkat meg majd December 26.-án láthatjuk újra a West Ham elleni bajnokin, addig nyomtassátok ki a tabellát és gyönyörködjetek benne.

Arsenal fans for the next six weeks �

Norfff london forevaaaa pic.twitter.com/PkfRhdAZew

— Doc (@karthikadhaigal) November 13, 2022