…az utolsó szalmaszálba
Hétvégi látogatásunk a regnáló bajnoknál pont úgy sült el, ahogy azt várni lehetett. Egy percig nem lehetett látni a csapaton, hogy bármi esélyünk van a pontszerzésre. Már az első percben összeestünk. Lehet fikázni Mustafit, én biztos nem fogom megvédeni, de Iwobit is illene elővenni, mennyire amatőr hibát vétet mikor a saját tizenhatosa előtt elkezdett összevissza cselezgetni. Anno ezekért hibákért állandóan elővették Wengert (jogosan), most gondoljunk vissza az eddig lejátszott négy idegenbeli meccsünkre a top6 ellen. Same old story, semmi nem változott, ugyan azokat a gyermeteg hibákat követjük, amivel esélyt sem teremtünk magunknak egy esetleges bravúr véghezvitelére. Az eredmény előre borítékolható volt, megpróbáltunk valamit, de látszott, hogy semmi esélyünk nem lesz pontot, pontokat szerezni vele. Ezt akár el is lehetne fogadni, hisz van ilyen, jobb csapat, jobb edzővel, idegenben, nagyon ritkán fog ez a csapat egymás után kétszer gyengén játszani.
Ami viszont baromira elszomorító, hogy mikor bekaptuk a harmadik gólt, ezzel kvázi eldöntve a meccs sorsát és volt hátra 30 perc, akkor legalább büszkeségből nem váltottunk a felfogásunkon, hanem konkrétan behoztuk az addig összesen két, három edzésen szereplő, egész szezonban meccsek közelébe nem engedett Surarezt. Ezzel Emery konkrétan kitűzte a fehér zászlót erre a meccsre. Az meg már tényleg a dolog méltatlan része, hogy előbb hozza be ezt a spanyol gyereket mint Özilt. Csak tudnám, akkor egyáltalán minek ül a padon a német, ha már ennyire szarba se veszi az edzője. Természetesen Suraez pont azt hozta, amire számítani lehetett ilyen háttérrel. Fingja nem volt milyen rendezvényen van, az angol futballközeget első kézből tapasztalhatta meg, mert úgy nyomták el mint a csikket. Persze hülyeség lenne a játékost ezért elővenni, hisz az az idióta aki mást várt. Ez volt a nulladik napi teljesítménye, ehhez kell majd viszonyítani másfél illetve három hónap múlva, mekkora mértékű lesz a fejlődése. A második félidőben még lövési kísérletünk sem volt, erre nem lehet mást mondani mint szégyen és gyalázat.
Vereségnek köszönhetően illetve annak, hogy a többi csapat nyerni tudott, hatodik helyen tanyázunk 3 pontra lemaradva a negyedik helytől. Most következő három fordulóban könnyebb ellenfelek ellen nézünk farkasszemet, míg eközben rendeznek egy Chelsea-Man City, egy Manchester United-Liverpool és egy Chelsea-Tottenham rangadót is. A szezon ezen szakaszán már nagyon nem férnek bele a kötelező pontok el kótyavetyélése. A következő három bajnokin kötelező a 9 pont begyűjtése és a mai ellenfelünk erre ideális alanynak tűnik.
Huddersfield have failed to score in their last eight hours and 57 minutes of football in all competitions https://t.co/hAieFg3Cno
— Orbinho (@Orbinho) February 8, 2019
A Huddersfield csapatát 11 ponttal liga utolsóként már el lehet könyvelni, mint biztos kiesőnek. Mikor legutoljára találkoztunk velük az Emiratesben két meccses vereség sorozatban voltak, azóta két hónap alatt EGY árva pontot tudtak szerezni a bajnokságban. Támadójátékuk messze a legrosszabb a ligában, alig alakítanak ki helyzetet (meccsenkénti 0,68as xG önmagáért beszél), a tizenhárom rúgott gól csak eggyel jobb, mint az eddigi legrosszabb mutató, amit egy csapat elért huszonöt bajnoki forduló után. Természetesen az eddig önmagából bohócot csináló védelmünk majd megtalálja a módját, hogy a hazai játékosokat is klasszis színvonalra emelje, főleg ha ismét kezdeni fog a Mustafi-Lichtsteiner kettős. Bármennyire is rosszul néz ki ellenfelünk két hónapos totális lejtmenete, hazai környezetben össze tudják kapni magukat és legalább szoros meccseket tudnak kierőszakolni. A Huddersfieldnél sokkal jobb kerettel rendelkező csapatokkal pariban tudtak lenni, megszenvedett itt nemrég az Everton vagy a Burnley, de például xG mutatóban Kloppék fölé is tudtak emelkedni, igaz ez még októberben volt, azóta talán már a maradék önbizalma is elillant a játékosoknak. Novemberi meccsünkből kiindulva ma sem számíthatunk egy könnyed mérkőzésre, de jelenlegi formában ellenfelünk egy Championship középcsapatának teljesítményét hozza, így hatalmas csalódás lenne ha nem hoznánk el a három pontot.
Nevezhetnénk ezt egy trap game-nek, hisz egyszer valamikor ki fognak jönni ebből a hatalmas gödörből a terrierek, de ha jelenlegi helyzetünkben nem vesszük komolyan ezt a meccset és belelépünk újra és újra ugyan abba a pocsolyába, akkor az egész csapat, edzőstül, játékostul nem ér lószart sem.
