Megjött?!?!?!?

Lezártuk végre az elmúlt másfél év gyötrelmeit és csak reménykedni tudunk, hogy most már olyan edző kezébe került a kormány, aki az eredményessége okán sokáig fogja irányítani a klubot.

Az Emery éra tele volt csalódással és súlyos kudarcokkal, szinte alig van olyan dolog, amire szívesen emlékszünk vissza abból az időszakból. Mégis kiemelnék két pozitívumot, amiből komolyan profitálhat a csapat akár már a közeljövőben is:

• Bernd Leno: A német kapus előtt a Emery képtelen volt megszervezni a védekezést, így mostanra a védelmünk, olyan mélységekbe süllyed, hogy kapusunknak kellett a legtöbb védés bemutatnia az idei Premier League szezonban. A rossz körülményeknek köszönhetően Leno megmérettetett és bizony kiállta a próbát. Bebizonyította, hogy igenis helye van egy európai top klub kapujában, kiegyensúlyozott jó teljesítményekre képes és olykor földöntúli bravúrokat is képes bemutatni.

Kijelenthetjük, hogy NINCS kapuskérdés. Ez a poszt egy ideig biztosítva van a csapatnál és csak az a kérdés, fel tudunk-e mögötte építeni egy fiatal tehetséget, aki képes megszorítani illetve idővel átvenni a helyét. Leno nem világklasszis kapus, lehet soha nem is lesz a világ legszűkebb elitjében, de közel van hozzá, egy igen jó kapus és jelenleg többet nem is kívánhatnánk. Ahhoz képest, hogy pár éve Ospina-val és öregecske Cech-vel a keretben teljesen kilátástalan volt ennek a posztnak is a jövője, most elmondhatjuk, ezzel a poszttal remélhetőleg jó pár évig nem kell foglalkoznia a vezetőségnek.

• Matteo Guendouzi: A francia tehetség még mindig „csak” tehetség kategóriában van. Nem lett belőle húzóember másfél év alatt, de ezt reálisan nem is várhattuk és sajnos Emery sem hozta azt a rendszert, ami elősegítette volna a fejlődését. Mégis Matteo sokat játszott, rengeteg rookie mistake-et elkövetett, de mutatott olyan tulajdonságokat, amik egy támadó szellemű edző hasznosítani tud. Arteta kapott egy kicsit megcsiszolt gyémántot, akit kis túlzással a saját képére formálhat. Én még mindig nagyon sokat látok a srácban, ami egy normális rendszerben szerintem hatványozottan érzékelhető lesz a pályán.

Szóval Emerynek a magam részéről nem sokat köszönök, max annyit, hogy volt töke egy a francia másodosztályból kukázott 19 éves gyereket folyamatosan, már az első percektől kezdve játszatni. Ezzel szemben a mérleg másik serpenyőjében viszont ott van, hogy súlyos károkat okozott és egy kvázi „win now”(=pályafutása csúcsán járó) keretnek elvesztegetett minimum 1,5 évet az életgörbéjéből. De amíg a károkat helyreállítják, lehet ebből lesz plusz fél, másfél év is. Jelenleg egy hitehagyott, önmagát és a játékrendszerét kereső csapatot vesz át Arteta, ami nem éppen egyszerű feladat egy eddig még nullkilóméteres edző számára.

De ne szaladjunk ennyire előre, mert volt itt egy átmeneti időszak Ljungberggel, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül, mert nagyon rosszul nézett ki. Leginkább azért mert az égegyadta világon semmi sem változott. Ilyen messziről nehéz eldönteni, hogy ez a korábbi utánpótlásedző tapasztalatlansága, eszköztelensége miatt alakult így vagy egyszerűen a mostani játékosok, annyira szarnak az egészbe/akkora károkat okozott bennük Emery, hogy képtelenek voltak megszabadulni a minimalista futball láncaitól. Ha az előbbi azt Arteta tudja orvosolni, ha az utóbbi abba akár bele is bukhat a fiatal baszk edző.

Egyszerűen borzasztó volt nézni, hogy semmi megkönnyebbülés, felszabadulás érzését nem lehetett látni a pályán futballozókon. Folytattuk azt a nihilt, a céltalan passzolgatásokkal, amit Emery alatt „játszottunk”. Ljungbergtől nem is lehetett pár hét alatt csodát várni, de azért minimális változást legalább hozzáállásban kellett volna mutatnia a játékosoknak, de semmi. Freddie számlájára azért írjuk, hogy próbálkozott ő sok különböző kezdővel, de valahogy egyikben sem történt meg az áttörés. Illetve ki kell emelni, mennyire tökösen reagálta le Özil lecserélési hisztijét. Ilyen erős üzeneteket szeretnék látni egy Arsenal edzőtől.

Nyilván a vezetőség alkalmatlansága/balfaszsága ebben az átmeneti helyzetben is megmutatkozott, ami szintén megnehezítette az amúgy sem rózsás körülményeket Ljungberg számára. Az a tény, hogy a bemelegítést az orvosi csapat egyik tagjának kell levezényelnie vagy, hogy a megbízott edző nyíltan sajtótájékoztatón kénytelen üzenni a vezetőségnek, hogy „most már ideje lenne eldönteni mit akarnak valójában, mert a jelenlegi helyzet tarthatatlan”, jól mutatja itt Arteta beválása még nem elegendő garancia a hosszú távú sikerességre. Ljungberget nem tudom teljes mértékben elmarasztalni, mert tapasztalatlansága mellett egy kvázi összekukázott innen-onnan idehurcolt stábbal kellett hétről hétre felkészítenie a csapatot. Az számomra viszont komoly kérdés a játékosok, hogyan fognak viszonyulni egy fiatal edző intelmeire.

Lassan már a Buci Maci magazin is leírta a véleményét Artetaról, szóval sok újdonságot pro és kontra én sem tudok hozzátenni. Aki nem olvasta volna Peet és Chris véleményét, akkor az pótolja be mihamarabb. Szinte minden benne van és bár hozzám képest pozitívabban állnak Arteta kinevezéséhez nem nagyon lehet belekötni az érvekbe. Én még mindig azon a véleményen vagyok, hogy 2018 nyarán túlkorai lett volna Mikelt leültetni egy BL-re pozíciónált csapat élére, emlékezzünk vissza ő akkor még csak nem is volt első számú segítője Guardiolanak. Nem mondom, hogy ez a 1,5 év amit már mint első számú segítő pluszban eltöltött a Man City padján olyan hatalmasan sokat adott volna hozzá edzői kvalitásaihoz, de azért mégis sokkal nagyobb ráhatása volt a csapat eredményeire. Tevékeny részese volt egy a végletekig kiélezett bajnoki versenyfutásnak a világ két legjobb futballcsapata között, illetve idén a (belső védő) sérülésektől sújtott adhoc megoldásokban is kivette a részét.

Én személy szerint most magabiztosabban ki tudok állni emellett a döntés mellett, mint másfél éve. Elsősorban azért mert megváltoztak a körülmények. Jól látszik, hogy minőségi edzőkből iszonyatosan kevés van a piacon és ha néha napján ki is kerül egy, nem mi leszünk az első számú célállomás. 1,5 éve talán lehetett hinni abban, hogy esetleg van rá kicsike esély, de a jelenlegi helyzetünkben kizárt. Szóval ha megnézzük milyen nevek keringtek a sajtóban: Pochettino (nyilván nem fog ide jönni, de ha mégis akkor sem azonnal), Vieira (nagyon messze van még a komolyan vehető edzőtől), Martinez (válogatott szinten a helye), Ancelotti (rég eljárt felette az idő, idejét múlt elképzeléseivel, sorra rúgták ki mert képtelen volt megváltozni). Akkor látjuk, hogy ezek közül Arteta számít messzemenőkig a lehető legjobb opciónak.

Wenger távozása után az volt kimondva-kimondatlanul a cél, hogy már első évben vissza kell jutni a Bajnokok Ligájában, ezért véleményem szerint nem fért volna bele, hogy olyan edzőt hozzunk, akinek élesben kell megtapasztalnia a meccselés viszontagságait. Most sajnos annyira mélyen vagyunk, hogy van fél év szabad keze Artetanak, megismerni a keretben lévő egyéniségeket és kicsit belerázódni az edzősködésbe, bármiféle nyomás nélkül.

Az első sajtótájékoztatója is iszonyatosan meggyőző volt, persze kommunikációban nem fair Emeryvel összehasonlítani, de csak papíron leírva is megvett volna kilóra a mondandója. Minden benne volt, amit hallani szeretne egy jelenlegi Arsenal szurkoló és végre visszatért az az izgatottság, aminek köszönhetően alig várjuk a következő meccs kezdő sípszavát.

Egyébként, ahogy időnként a játékosoknál használjuk a „we dont buy superstars, we make them” szlogent, úgy edzők terén is tudok azonosulni ezzel. Artetaról pedig az egyik legjobban (széles körben is) felszopott edzőtehetségként beszéltek már jó ideje.

És mi az elvárás az új edzőnk felé? Az égvilágon semmi. Már ami az eredményeket illeti. Jelenleg az a legfontosabb, hogy tegyen rendet a játékosok fejében, szervezettséget, egy rendszert próbáljon felépíteni, amit elődei képtelenek voltak. Ehhez idő kell, mert az elején arra a kérdésre is választ kell találnia kik azok, akik képesek az ő filozófiája szerint futballozni és kik azok, akiktől az összeférhetetlenség miatt meg kell válnunk. Jelenleg nincs más lehetősége a klubnak, mint egy emberként beállni Mikel Arteta mögé és ha kell az ő képére alakítani a keretet.

Ami viszont elvárás az én szememben, hogy látszódjon a változás. Lássuk a törekvést egy támadóbb futball alapjainak létrehozására, lássuk a leoktatott labdakihozatalokat, kombinációkat, letámadásokat. Nyilván mindenki tudja, hogy az elején ez nem lesz zökkenőmentes és a sorsolás sem kedvez, lesz pár rangadó az ünnepek alatt, de most az eredmény másodlagos. A védelem sajnos olyan amilyen, ott egyáltalán nem lehet semmi jóra számítani, ezt maximum jelenleg csak Simeone tudná helyretenni, de lehet ő is azzal kezdené, hogy kibasszná a Luiz-Sokratis-Mustafi hármast… Ezzel szemben támadásban, ahol bőven rendelkezésre áll Artetanak a minőség ott látszódnia kell a változásnak. Rengeteget dicsérték a játékos fejlesztési képességeit a Citynél, szóval idővel (1 év után) arra is lehet számítani, hogy játékosaink egyénileg is fejlődni tudnak.

De ez már nagyon a jövő zenéje, most még csak az út elején tartunk és nincs más dolgunk mint kiélvezni a változás friss szellőjét, amire olyan régen várunk.