Na, mindannyiunk legnagyobb örömére ma megint játszunk. De miért is örvendhetünk?

Roy Keane és Patrick Vieira. Martin Keown és Ruud van Nistelrooy. Sir Alex és a pizza. Wiltord bajnoki címet érő gólja az Old Traffordon. Mily daliás idők voltak azok... na, akkor ha jót akarunk magunknak, akkor a kiválóság és dicsőség emlékképeit minél gyorsabban töröljük ki tudatunkból, mert ma este nem csúcsrangadó lesz az Álmok Színházában. Üdv mindenkinek az El Sackicon! 

Nincs megállás, ma este egy Liga kupa meccs vár Emery fiaira, méghozzá a Nottingham Forrest ellen az Emiratesben. A "tovább"-ra kattintva egy rövid beharangot olvashattok benne néhány gondolat a Liga kupáról, a mai ellenfélről és a várható csapatról.

Megkezdjük zsinórban harmadik szezonunkat is az Európa Ligában.

Mindegyik riválisunk nyert, pofára esésnek helye nincs...

Na majd most!!!!

Megvallom nektek, a június elsejei eső a Treffort kertben kimosott belőlem szinte minden lelkesedést az Arsenal Football Clubbal kapcsolatban. A nyár első két hónapjában eltűnt a reggeli rutinomból a csapattal kapcsolatos megszokott oladalaim átfutása, nem faltam két pofára az átigazolási kacsákat, de még felkészülési mérkőzésből is hármat ha láttam. Olykor méla unottsággal pötyögtem egy poszton: Az identitás nélküli csapat a munkacíme, mert sótlanabb nem jutott eszembe. Talán egyszer be is fejezem. De az a rock’n’roll, amit az utolsó hetekben levágott itt nekünk Sanllehi a kollégáival, az végül csak felrázott a nyári álmomból. Hogy tetszik-e az ízlésemnek? Egyáltalán nem vagyok meggyőződve róla. Hogy eredményes volt-e? Nem tudom. Hogy izgalmas? Mi az, hogy!

A szezon, mikor nem lehet igazán önfeledten örülni?!