Egy darab idegenben rúgott gól. Ennyit sikerült kihozni a katasztrofális és majdnem végzetes odavágóból, de szerencsére a Tanár úr közbenjárásának is köszönhetően hazai pályán bőven kiharcolható a gdanski finálé.

Good ebening! Jöjjön a párharc, amit szerencsére nem sikerült megúsznia a baszk Batmannek.

Tükörsima hazai vereség a Liverpool ellen, elbalfaszkodott odavágó a Slavia ellen. Ha ki akarjuk tolni a szezon érdemi részének határidejét, akkor bizony most már nyomiskodás helyett  tényleg nyerni kell.

Bár a bajnokságban a matematikai esélybe még mindkét csapat kapaszkodhat, az európai kupaporond hátralevő 5-5 meccsének abszolválásával lényegesen egyszerűbb a BL-be jutás.

Ritka az olyan átigazolási időszak, amelyet a kritikusok pozitívnak ítélnek meg, miközben sokkal inkább volt a hangsúly a távozókon, mintsem az érkezőkön. Azonban ha megnézzük hány olyan játékosunk is van, akik szépen lassan feláldozhatóvá váltak az aktuális manager szemében és az utóbbi időben közűlük sokan már csak a fizetésüket vették fel, érthető miért is volt akkora "siker" ez a január. A tovább mögött kicsit megkésve megnézzük kik is ők, hogyan lettek mellőzöttek és hányan maradtak még itt a klubnál.

Először a Burnley, utána pedig az Olympiakosz Pireusz vendégeként.

Ez most nem Arsenalos téma lesz, de mivel a korábbi írásaimból is láthattátok, hogy a labdarúgásban jelen lévő társadalmi felelősség kérdése foglalkoztat, így talán nem meglepő, hogy Gulácsi Péter szivárványcsaládok mellett kiálló Facebook posztjának közéleti visszhangja mellett sem tudok szó nélkül elmenni, főleg mivel számomra kimondottan visszatetszést keltő a közéleti reakciók többsége. Véleményposzt.