Tükörsima hazai vereség a Liverpool ellen, elbalfaszkodott odavágó a Slavia ellen. Ha ki akarjuk tolni a szezon érdemi részének határidejét, akkor bizony most már nyomiskodás helyett  tényleg nyerni kell.

Bár a bajnokságban a matematikai esélybe még mindkét csapat kapaszkodhat, az európai kupaporond hátralevő 5-5 meccsének abszolválásával lényegesen egyszerűbb a BL-be jutás.

Ritka az olyan átigazolási időszak, amelyet a kritikusok pozitívnak ítélnek meg, miközben sokkal inkább volt a hangsúly a távozókon, mintsem az érkezőkön. Azonban ha megnézzük hány olyan játékosunk is van, akik szépen lassan feláldozhatóvá váltak az aktuális manager szemében és az utóbbi időben közűlük sokan már csak a fizetésüket vették fel, érthető miért is volt akkora "siker" ez a január. A tovább mögött kicsit megkésve megnézzük kik is ők, hogyan lettek mellőzöttek és hányan maradtak még itt a klubnál.

Először a Burnley, utána pedig az Olympiakosz Pireusz vendégeként.

Ez most nem Arsenalos téma lesz, de mivel a korábbi írásaimból is láthattátok, hogy a labdarúgásban jelen lévő társadalmi felelősség kérdése foglalkoztat, így talán nem meglepő, hogy Gulácsi Péter szivárványcsaládok mellett kiálló Facebook posztjának közéleti visszhangja mellett sem tudok szó nélkül elmenni, főleg mivel számomra kimondottan visszatetszést keltő a közéleti reakciók többsége. Véleményposzt.

Brought to you by koronavírus.

Először a bajnokesélyes (nem röhög) Kókli gang, majd a mindig rágós falatnak bizonyuló portugálok. Ødegaard akár már a mai napon debütálhat, de valószínűbb a keddi bemutatkozás, aminek reméljük nem egy ESR sérülés lesz az apropója, mert kicsi parára ad okot hogy a kiült FA Kupa meccs ellenére sem tudta végignyomni a keddi Szentek elleni bajnokit. Tierney és Partey egészségéért szintén mormoljon el mindenki néhány imát.