Blogunk második szülinapján sajnos az elmúlt évek egyik leglesújtóbb hírével kell, hogy foglalkozzunk.

4 nap. Ennyi időt kaptam, hogy a rettenetesen hosszú, kínkeserves, szürreális szezon végén önfeledten örülhessek az FA kupa győzelemnek, az EL kvalifikációnak, a várható nagyobb igazolási büdzsének és egy szebb szezon reményének. Szerda délután egy közlemény az Arsenal honlapján szétzúzott bennem minden kedvet.

A közlemény, melyet Raul Sanllehi (Head of Football) és Vinai Venkatesham (Managing Director) jegyez, kissé terjengősen ír a klub helyzetéről a COVID-19 okozta válság kapcsán, van szó benne történelmi léptékben embert próbáló időkről, Kroenke gáláns segítségéről a stadion hitel átstrukturálásában és még az invesztálás szó is négyszer felbukkan, de a lényeg a következő bekezdés, ami egy hazugságba csomagolt tényközlés:

Our aim has been to protect the jobs and base salaries of our people for as long as we possibly can. Unfortunately, we have now come to the point where we are proposing 55 redundancies.

Tehát a klub 55 dolgozója létszám fölöttivé, redundánssá vált, munkája megszűnik az Arsenal Football Clubnál. Hidegzuhany. Miután harmadszorra is elolvastam a szöveget, és kezdtem felfogni, hogy ez tényleg azt jeleneti, ami feketén-fehéren oda van írva, a hányinger kerülgetett, és azt éreztem, hogy a szombati diadalt szívesen elcseréltem volna egy David Luiz piros lapos, Giroud duplás összeomlásra, csak, hogy ez a förtelem ne történjen meg (demagóg és hangulatkeltő felvetés, tudom).

De mielőtt jobban belelovalnám magam a témába, szeretnék leszögezni és tisztázni pár dolgot. Először is, egyáltalán nem tartom magamat megveszekedett idealistának vagy szélsőbaloldali mozgalmárnak. Tisztában vagyok vele, hogy a modern futball egy profitorientált kapitalista biznisz, annak mindenféle igazságtalanságával. A női focisták fizetése elenyésző, miközben a “mácsó sovinizmust megtestesítő profi labdarúgásban” (TGM) csillagászati összeget keresnek a top férfi focisták. A nagy csapatok egyre nagyobbak lesznek, a centrumország akadémiái és bajnokságai elszívják a periféria tehetségeit, a profit végül felülír minden szempontot. És így tovább, és így tovább. Mindazonáltal azt gondolom, hogy ettől még igenis lehet a helye a méltányosságnak és a humánus viselkedésnek a tulajdonos és a topvezetők részéről.. Azt is gondolom, hogy a szurkolók hülyének nézése, és többszörös hazugságokkal való átverése is számonkérhető. És azt is fontos megállapítani, hogy hasonló lépésre a PL-ben vagy más topcsapatok között nem került sor ezidáig, sőt, a KSE holding érdekeltségébe tartozó más kluboknál sem. De nézzük is meg közelebbről az első hazugságot: 

... we must reduce our costs further to ensure we are operating in a sustainable and responsible way, and to enable us to continue to invest in the team.

Oké, ezzel sok rajongót meg lehet győzni, azért spórolunk, mert fenntartható, felelősségteljes üzleti modellt követünk, és a cél, hogy a csapat fejlődjünk. És akkor nézzünk rá néhány számra:

A dolgozók bérköltségét az Arseblog becslését átvéve évi 50 ezer fontnak számoltam, Ornstein szerint Soares zéró meccses féléve alle zusammen 5 M-ba fájt, a játékos fizetéseket a 2018/19-es 232 M/y 7,5%-a (az EL kvalifikáció miatt mérséklődött a kezdeti 12,5%), Özil ugye az ominózus 350k/w, míg az EL-ben a korábbi évek adatai alapján adtam egy óvatos becslést.

És akartam beszúrni még egy tételt, Stan Kroenke becsült összvagyonát, de az a maga 8 miliárd dollárjával úgy a kétszázszorosára növelte volna az oszlopdiagram hosszát, és nem akartam, hogy ínhüvelygyulladást kapjatok, amíg végiggörgettek rajta. Szóval úgy 2,75 millió fontot spórolunk évente a kirúgott alkalmazottakon. Persze ha a tulajdonosunk egy milliárdos, gondolhatunk arra, hogy akár emberséget is mutathatna (aligha fájna neki), de a kiadás nagyságrendjét és egyéb nagyvonalú költéseink figyelembe véve az egész nevetséges és hiteltelen. Vagy gondoljuk azt, hogy tényleg ennyire nincs pénz, és hogy ha nem vívjuk ki az EL indulási jogot, akkor mostanra nem 55, hanem mind az 595 dolgozó lapátra került volna? Ennyire hülyének vagyunk nézve?

A hírek szerint a kirúgott alkalmazottak többsége adminisztrációs és kommunikációs területen dolgozott nem kulcspozíciókban (nem mindenki, de a játékosmegfigyelőkről később). Én is éveken keresztül dolgoztam egy (hazai viszonylatban) nagy sportklubnál, és láttam, hogy a klub különböző, nem sportszakmai területen dolgozó munkavállalói közül milyen sokan vannak azok, akik a klub régi szurkoló is, és hogy nagyon is fontos nekik, hogy munkájukkal szeretett klubjuk sikereihez hozzá tudnak járulni, legyenek pénzügyesek, médiamunkások, vagy épp HR-esek. Nem gondolom, hogy az Arsenalban más lenne a helyzet. Tehát olyan dolgozók lettek elküldve, akik zöme alighanem az FA kupa sikernek ugyanúgy örültek mint mi, és akik nem azok voltak, akik amúgy is dobbantanának bármikor egy másik multihoz, ahogy betalálja LinkedInen egy fejvadász egy 10%-al magasabb fizuval kecsegtető állásajánlattal.

Az meg már tényleg mindennek az alja, hogy a hírek szerint a dolgozók többsége előbb értesült a létszámleépítés nyilvános híréről, mint hogy közölték volna velük a felettesek, hogy az ő osztályuk, ill. konkrétan ők maguk érintettek-e. Borzalom. Abba is bizarr belegondolni, hogy a klubvezetés helyesnek érezte az időzítést, és nem érezte a felelősségét, hogy mennyi rajongó örömét keseríti meg ezzel. Persze nem mintha lenne jó időpont, és talán úgy voltak vele, hogy a kupagyőzelem öröme mellett talán kedvezőbb a fogadtatás, aztán meg majd jöhet Aubameyang és Willian szerződéseinek bejelentése, amitől aztán meg tényleg elfejtjük az egészet. Hát, fenéket.

Nem újdonság a számomra, hogy a hatalmasok hazug és aljas módon viselkednek , és még csak nem is kell Londonig menni érte. Mikor azt olvasom, hogy Magyarország egyik leggazdagabb emberének kezében lévő szállodalánc a turizmus bezuhanása miatt kirúg 800 munkavállalót, miközben szintén a koronavírus miatt megemelt pályázati forrásból kap 17,7 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást, akkor azt gondolom, hogy a hazánkban 2010 után hatalomra került kormányzat szociálpolitikája is hazug ideológiára épül. A kiváltságos csoportok és érdekkörök helyzetbe hozása által felülről kreált nemzeti nagytőke képes lehet arra, hogy megvédje a nemzetközi tőke szenvtelen és gyarmatosító természetétől a magyar munkavállalókat? Elképzelhető, de ilyen híreket olvasva egész pontosan tudhatjuk, hogy nem erről van szó. A kommunikált ideológia és a rendszer valós arca közötti szakadék ordító.

Megjegyzés: tudom, hogy a blogunkhoz szokatlan és a poszt témájához igencsak lazán kapcsolódó módon hoztam be hirtelen a belpolt, de azt gondolom, ha már a legutóbbi FA kupa beharangozó posztunk eljutott az index2/blog.hu címlapjáig, akkor hátha ez is el fog, és így némi hatalomkritika beszivároghat az Indamedia felségterületére. Ha már a jövőben úgysem várható sok ilyen hang ezeken a felületeken.

Ahogy a politikai pártok, úgy tulajdonképpen a futballklubok is a siker ígérete és a csoporthoz tartozás érzése mellett valamifajta ideológiát, értékeket próbálnak nekünk eladni. Dolgozók cinikus elküldése mindig szomorú, de egy olyan szervezetnél, aminek a kommunikált értékeiben ennyire hangsúlyos helyen van az emberi oldal, ez a lépés különösen botrányos.  A szolidáris légkör sokunk számára jelent, jelentett erős kötődési pontot az Arsenalhoz. A közleményt olvasva viszont elárulva és átverve érzem magamat.

Nem beszéltem még a másik hazugságról. Hogy itt pusztán a fenntarthatóság jegyében tett racionalizálás, a zártkapus meccsek világában fölöslegessé vált állások fájó felszámolása zajlik, miközben a valóságban maffiafilmbe illő hirtelen kegyetlenséggel kivégezték a játékosmegfigyelői rendszerünket. A hírek szerint ki lett rúgva Francis Cagigao, aki a Head of International Scouting volt, de Mislintat másfél évvel ezelőtti távozása óta de facto Head of Recruitment, több mint húsz éve a klub kötelékében dolgozott, sőt, még focistaként is az Arsenalban nevelkedett, hozzá köthető Fabregas, Cazorla, Bellerin, vagy épp legutóbb Martinelli felfedezése is. Akit mélyebben érdekel a munkássága, az Athleticen még pár napig ingyen olvashat róla mély anyagot, de azt hiszem az alábbi poszt alapján is el lehet hinni, hogy egy értékes dolgozót veszítettünk el.

De itt korántsem ért véget a tisztogatás, állítólag felmondtak egy másik vezető játékosmegfigyelőnek, Pete Clarknak (Head of UK Scouting), továbbá az Arseblog értesülései szerint még vagy 5-6 szakembernek, akik (legalább részben) talán nem is az 55 részeként, hanem azon felül lettek eltávolítva. Nehéz mit mondani erre. Eszembe jut, amikor a Gazidis távozása után keletkezett hatalmi vákuumban a Sanllehi vs. Mislintat küzdelem előbbi győzelmével és utóbbi távozásával véget ért, és elkezdtek jönni a hírek arról, hogy a jövőben az igazolási politikánkat sokkal inkább a csúcsügynökökkel való kapcsolataink, mint az adatgyűjtésen és elemzésen alapuló scoutolás fogja meghatározni. Ekkoriban voltak komoly aggályaim a jövőre nézve, de épp Cagigao és (az egyébként Mislintat szerint is túl nagy létszámú) játékosmegfigyelői osztályunk egyben maradása jelentett garanciát arra, hogy a jövőben is fogunk tudni minőségi tehetségeket felfedezni. A mostani tisztogatás után ezt egyre nehezebb hinni, főképp, hogy a StatDNA-t vezető Jaeson Rosenfeld és mások már korábban távoztak tőlünk. A scouting department leépítése egy olyan lépésnek tűnik a számomra, amit Sanllehiék meghúztak volna a koronavírus válság nélkül is, ami most csak kapóra jött nekik. 

Peet már korábban a KNOWS-on írt arról, hogy mi várható az ügynökök által irányított játékospiacunkon. Szerda után ezek a hatások még kevesebb kontroll nélkül fognak érvényesülni. Mind szakmailag, mind morálisan borzalmas.

I will spend £300m if I find the player, if I have £300m. We are a club who have 600 employees, who need to have a responsible attitude as well.

Arséne Wengert négy éve vérmérséklettől függően vagy kinevettük, vagy dühödten átkoztuk, amiért ilyen abszurd demagógiákra vetemedik, hogy azt sugalmazza, azért nem igazolunk ész nélkül csilliárdokért, mert nem akarjuk, hogy aztán emiatt ne tudjuk kifizetni a 600 alkalmazottat. Most meg könnyes nosztalgiával vágyódom, hogy kiálljon valaki a kamerák elé, és megismételje ugyanezt. És persze, ahogy fentebb írtam, most sem arról van szó, hogy valójában a kirúgottak fizetése fogja majd a különbséget jelenteni az átigazolási piacon, de abban egészen biztos vagyok, hogy ez egy olyan dolog, ami Arséne Wenger Arsenaljában nem történhetett meg. Egy olyan valami, amit a menedzserünk tényleg a szívén viselt.

Arteta spoke, approximately, on 12 different occasions but the message was the same - you might not be players but if you can make a difference in the club, it makes a difference to the team.

Egyébként örömre és bizakodásra ad okot, hogy úgy tűnik, jelenleg egy hasonló elveket képviselő ember ül a kispadunkon, de sajnos aligha van olyan súlya, mint elődjének volt. A szerdai közlemény Mikel Arteta számára is lesújtó, kompromittáló és a hitelét csorbító. Biztos vagyok benne, hogy Arteta feje fölött történtek a dolgok, és hogy amikor ő segített meggyőzni a játékosakat, hogy a PL-ben egyedüliként vállaljanak fizetéscsökkentést, akkor komolyan gondolta, hogy ezzel segíteni tudnak abban, hogy a klub munkavállalók elbocsátása nélkül át tudja vészelni a válság időszakát. Hiába üdítő látni, hogy a fiatal spanyol olyan karizmatikus vezetőnek tűnik, hogy azt érezhetjük újra nem vezető edzőnk, hanem menedzserünk van, a vezetőség ilyen árulásai ezt lerombolják.

I told you, I told you. Believe in me, my friend. Believe in me.

Higgy bennem, ismételte Arteta Gary O’Driscoll csapatorvosnak a kupadöntő lefújását követően. A márciusban már fél lábbal Liverpoolban lévő O’Driscoll doktor pedig hitt is benne, mikor Arteta maradásra tudta bírni. Azt gondolom, hogy a klub összes dolgozója is hitt Artetaban, akiket a kinevezése után egyesével meglátogatott, és arról beszélt nekik, hogy ha ők nem is játszanak a pályán, a munkájuk mégis hatással van az ott történtekre. Hittek abban, hogy az Arsenal család fontos tagjai ők is. És ezen emberek közül sokan a napokban elvesztették az állásukat.

Bár azt jó volt olvasni, hogy a játékosok közül többen ellenérzésüket fejezték ki, nem gondolom, hogy túlságosan sok reményünk kéne, hogy legyen abban, hogy Aubameyangék fel fognak majd lázadni, sem azt, hogy elvárható lenne tőlük. A profi labdarúgók közül sokan lehetnek jó emberek, de a pályán kívül nem szuperhősök. Egy ilyen, a klubodat közvetlenül érintő ügyben egységesen kiállni és szolidaritást mutatni azonban jóval többet követel mint milliókat jótékonykodni vagy egy Black Lives Matter posztot kitenni. Persze ha egy teljes keretnyi focista együtt azt mondaná, hogy “állj, ezt nem”, akkor annak lenne súlya, de én nem látom, hogy lenne hagyománya, követhető mintái annak, hogy a klubokban a munkavállalói érdekvédelem élharcosai legyenek az élsportolóik.

A játékosaink helyébe se lennék.

Külön tragikomikus mellékzöngéje az egésznek, amikor azt látom különféle fórumokon, hogy szurkolótársak a játékosok, különösen gyakran a rekordgázsi mellett napernyőző Mesut Özilt támadják, a fizetésén rugóznak. Egyesek azt is felhozzák, hogy ő volt az, aki nemcsak a csapatért nem tett semmit hónapok óta, hanem vonakodott belemenni az áprilisi fizetéscsökkentésbe. De azt nem feltétlen teszik hozzá, hogy Özil épp azért volt szkeptikus, mert biztosítékokat várt a klubtól, hogy a rajtuk megspórolt pénz valóban a szükséges célokra lesz fordítva. Abba pedig ne is menjünk bele, hogy miért kellett, hogy ez a sztori kiszivárogjon a sajtóba, se abba hogy míg a lockdown előtt Arteta mindegyik PL meccsén kezdő volt a német, azóta a kilenc fős padra sem fér fel,, abba pedig végkép nem, hogy a milliárdos által birtokolt klubnak mennyire kényelmes, ha a pária Özilen és az ő csillagászati fizetésén dühöngenek a szurkolók.

Végezetül úgy érzem, beszélnünk kell arról is, hogy a klub döntése minket, szurkolókat is kompromittál. Sanllehiék nem is csináltak titkot belőle, hogy az 55 dolgozó szégyenteljes elbocsátásának mi is a résztvevői vagyunk. A közlemény címe nem véletlen nem az volt, hogy Statement from the directors, hanem An update from your club. Egy frissítés a klubotoktól. A mi klubunktól. 

Persze nyilván alig akad köztünk olyan, aki egyetértene a döntéssel, és senki se lesz, aki azt meséli majd, hogy ő azért Arsenal szurkoló mert a Don Raul milyen tökösen kivágta egy válság idején azt a sok félnótásan játékosmegfigyelőt. De lehetséges szívből szurkolnunk annak az Arsenalnak, ahol a vezető edző szolidáris és közvetlen légkört teremt a csapaton belül, és kifejezi minden dolgozó számára, hogy mennyire fontosnak érzi a munkájukat? Érezhetünk büszkeséget amikor Bellerin felhívja a figyelmet a klímaválságra, amikor Lacazette átadja a büntetőt Aubameyangnak, amikor Arteta támogatásával sikerült rehabilitálni Xhakat?  És közben a tulajdonos és a vezetőség igazságtalan, méltánytalan cselekedetei és hazug kommunikációja fölött szemet hunyhatunk? Külön lehet választani Arteta Arsenalját, ami az Emirates kezdőkörétől a kispadig tart, és Kroenke és Sanllehi Arsenalját, ami fölötte tornyosul a Director's Boxban? Az előbbinek szívből szurkolni, az utóbbit zsigerileg utálni? Határozott véleményem, hogy nem.

Ha mi nem lennénk, akkor a KSE számára az Arsenal aligha érne többet, mint néhány ingatlan Londonban, az Emirates gyepén pedig jövedelmezőbb lenne birkákat legeltetni, mint a labdát kergetni. Az Arsenal pénzügyi értékét mi adjuk, az Arsenal azért tud embereket foglalkoztatni és kirúgni, mert mi megfizetjük. Azzal, hogy megvesszük a jegyet az Emiratesbe, hogy megrendeljük az új mezt, de közvetve azzal is, hogy előfizetünk a PL-t sugárzó sportcsatornára vagy meglátogatjuk Ruandát. A klub döntéseit mi legitimáljuk azzal, hogy továbbra is a szurkolói maradunk. A mi klubunk szégyene a mi szégyenünk is. Mindenki szem a láncban.

De teljesen jogosnak tartom azt a felvetést, hogy mégis az egyszeri szurkoló mit tehet? Nyilvánvaló, hogy egyedül egyikünknek sincsen nagy mozgástere. Én, aki Kelet-Európában a használtpiacon veszem a régi mezeket, a Redditen vadászom a streameket, és egyszer voltam kinn meccsen, végképp nem bírok sok erővel, de lényegesen többel még azok az angol törzsszurkolók sem, akiknek jelképes részesedését tavaly kötelezte eladásra könyörtelenül a KSE.

Mit tehetnék mégis? Ha én bojkottálom az Arsenalnak szurkolást, de minimum megfogadnám, hogy nem költök egy fontot sem rájuk, az a lelkemnek talán jót tesz, de következménye aligha van. Ha meg tudnám győzni az Outelágazás minden íróját és olvasóját, hogy hagyjuk az Arsenalt és innentől főzőblogként folytassuk, annak se sokkal több. Ha a magyar szurkolók számára a hazai meccseinkre a jegyeket kizárólagosan értékesítő ASZK jelentené be, hogy bojkottálni fogják a jegyeladásokat a magyar ágyúsoknak… hát, nem nézném meg, mit kapnának érte, és persze változást nyilván ők sem érnek el.

Tavaly nyáron az első számú szurkoló klubnak tekinthető Arsenal Supporters' Trusttól kezdve a legjobb ágyús blognak és hírportálnak tekinthető  Arseblogig 16 nagy szurkolói csoport tett közzé egy petíciót a #WeCareDoYou hesteggel, amihez majd kétszázezren csatlakoztunk aláírásunkkal. Azt gondolom, helyesen hívták fel a figyelmet, hogy a klub által kommunikáltak a PL és BL győzelemről nincsenek összhangban a látott erőfeszítésekkel. Nem tudom, hogy mekkora szerepe volt abban, hogy végül rendesen belenyúlt a klub a pénztárcájába, ha tippelnem kéne, a rajongóktól nagyjából függetlenül. Azt se tudom, hogy milyen hatást érne el az, ha hasonló kiállást mutatnánk az 55 elbocsátott dolgozóval szolidaritást vállalva (egyelőre ennek nincs semmi nyoma, bár mindenhol meg lett írva, hogy botrány, ami történt).

Forradalmi hevületemet kicsit lejjebb tekerve persze nem gondolom, hogy a világszerte milliós, rettenetesen heterogén szurkolói közösségekben akár a szolidaritás kultúrája, akár a szervezeti háttér azon a szinten állna, hogy bármi realitása legyen annak, hogy szurkolók ki tudjanak állni, és érdemi hatást tudjanak gyakorolni ilyen ügyeken. De tényleg utópia lenne arról álmodoznom, hogy a profi labdarúgásban lehetséges, hogy szurkolóként ne csak fogyasztói maradjunk, hanem cselekvő résztvevőivé váljunk a klubunknak? Mik azok a lépések, amivel egy egyszerű szurkoló is hozzájárulhat ahhoz, hogy a hangunkat meghallják?

Kérdések, amikre nincsenek válaszaim. Jelenleg dühöt, szégyent és tehetetlenséget érzek. Ti hogy vagytok? Szerintetek mit kéne tennünk?