Egy darab idegenben rúgott gól. Ennyit sikerült kihozni a katasztrofális és majdnem végzetes odavágóból, de szerencsére a Tanár úr közbenjárásának is köszönhetően hazai pályán bőven kiharcolható a gdanski finálé.

Nagy várakozással ültünk le a múlt csütörtöki meccs elé, amit mi sem bizonyít jobban, hogy rég nem látott módon sikerült felpörgetni a nihil mocsarában dagonyázó blogos kommentmezőt. Majd megláttuk a kezdőcsapatot.

Filozofi time

ESR hamis 9-esben, szezon meccse és Xhakát nem toljuk vissza a kp-ra, Ceballos is pont ma fejlődhet tovább ebben az alkimista, hibrid, vonal mellé kilépkedő LM/CM szerepkörben? Az izgatott várakozást felváltotta a szkeptikus tűnődés, hogy Arteta vagy egy hatalmas zseni és a Tanár úr köpni-nyelni nem tud majd ettől a felállástól, vagy egy oltári kókler, hogy a szezon legfontosabb párharcának odavágóján kezd el valami újjal variálni.

Sajnos az utóbbi lett, twitteren egészen odáig mentek az Ágyús megmondókapitányok, hogy ez Mikel Arteta 1,5 éves regnálásának legszarabb félideje volt. Úgy égtünk 2-0-ra, hogy jóformán próbára sem tudtuk tenni ezt a hikomatnak tűnő Villarreal védelmet, illetve halvány lila fingunk nem volt, hogy a lefújást követően mégis hogyan lesz ebből legalább egy még nem teljesen lefutott párharc.

Here comes the Kaméleon

Emery a félidőben jött, látott és az egyik támadója helyett behozott egy védekező középpályást, hogy meg véletlenül se próbálja meg lezárni az első meccsen a párharcot, hanem inkább védje a semmitől a továbbjutás szempontjából még mindig maximálisan jó 2-0-t.

Mentségére szóljon, hogy rajta kívül kb. mindenki azt hitte, hogy Mikel Arteta olyan jó baszk alkimistásan, a félidőben legalább két helyen megváltoztatja majd a befuccsolt kezdőt, ehhez képest nem történt változás, a második félidőre is ugyanaz a 11 futott ki, köztük az időzített bombaként ketyegő, besárgult Dani Ceballos-szal.

Hmm, ki hitte volna?

Ceballos.....

VS Benfica:
•Gives away free-kick - Leads to goal
•Misjudges bounce of ball - Leads to goal

VS Olympiakos:
•Loses ball outside box - Leads to goal

VS Villareal:
•Doesn't close down - Leads to goal
•Bad giveaway results in a corner - Leads to goal
•Red Card

— LTArsenal™ (@ltarsenal) April 29, 2021

Dani újabb szabotőr mutatványa után szertefoszlani látszott minden remény, de hála az égnek a Tanár úr félidei Paco - Coquelin cseréjével már bőven biztosítva volt, hogy még 10 emberrel a sorainkban sem fog teljesen ránk borulni a pálya. Hányszor, de hányszor végig kellett néznünk az észak-londoni regnálása alatt, amikor egál létszámnál, akár szaros egygólos vezetéseknél is visszaálltunk a legfogyatékosabbnak tűnő csapatok ellen is, hogy a mérkőzés végére aztán vagy csak oltári mákkal sikerüljön nyerni, ránk nézve legyen hízelgő a döntetlen, vagy egyenesen le is adjuk az előnyt és végül kikapjunk.

A Villarreal esetében ezúttal részben az első valósult meg. Lenonak még 2-0-nál volt egy nagy védése, utána azonban jött a papírforma és a passzív fos Kaméleon felállás ellen 10 emberrel is sikerült magunkhoz ragadni az irányítást. A befújt tizenegyesen ment az eltartott kisujjas fintorgás, hogy jajj hát kamu volt, de a kétes szituációs bajnoki vesszőfutásaink és a beszari módon beseggelő Emery után ennyi faszmák talán valahol törvényszerű volt. Capoue piros lapja pedig a cseresznye a faszmáktorta tetején, ami után 10 a 10 ellen már pláne nyeregben érezhettük magunkat.

A meccs legvégén Aubameyang a szűk 10 perces, maláriából alig felépült cameojával majdnem a döntetlent is kifacsarta a meccsből, de Rulli védésének hála a Tanár úr végül megúszta az oltári blamát. Összességében mi lehettünk elégedettek a végeredménnyel, a legpontosabb megfogalmazás már a meccs után megszületett a szerkesztői csoportban és itt a kommentmezőben: szurkolóként fordított esetben, Emeryvel a kispadunkon, egy első félidőben megnyertnek hitt párharc ilyen szintű elszúrása, a nihil és a frusztráció mellett csak a szinte 100%-osra vett visszavágós kiesés gondolatát borítékolta volna.

Persze ott az érme másik oldala is, hisz semmi nem garantálja, hogy a visszavágó ugyanúgy alakul majd, mint az előző körben a csehek elleni villámgyorsan összegrundolt gála. Simán meglehet, hogy Mikel Arteta újfent filozófusnak képzeli majd magát, mert Tierney játéka és a kp összeállítása egyelőre teljes homály.

Ha ebben a szezonban végül a totális bukásra leszünk kárhoztatva (nincs jövőre európai kupaindulás), akkor sem kéne a küszöbben hasra esni, legalább vívjuk ki azt a kurva döntőt és kerüljük el azt a szégyent, hogy végül ez a kiebrudalt, körberöhögött, beszari Vámpír nyomja oda a pontot az idei vergődésünk végére.

Hétvégén lesz a WBA ellen egy bajnoki is, akiket ha megverünk, akkor a Newcastle és a Burnley eredményeitől függetlenül azonnal a Championshipbe küldünk. Sokáig fogtam a kezét, de a képen látható, a kölcsönszerződése miatt ellenünk pályára nem lépő AMN sajnos kurvára nem lesz a jövő meghatározó középső középpályásainak egyike, pláne nem egy olyan csapatban, aki az élmezőnybe predesztinálná magát. Ettől függetlenül Willockhoz hasonlóan ő is előkelő helyet foglal el a nyáron eladósorban levő, értelmezhető összeggé tehető játékosaink listáján és kétségünk ne legyen, hogy a tavalyi bepalizása után idén nyáron az első komolyabb ajánlatra rábólint majd és dobbant az Arsenaltól.