Normális ember nem nosztalgiázik a tavalyi szezonon, a bakui megsemmisülésen meg aztán pláne, de ha már kényszerszünet van, mégiscsak tegyünk egy időutazást, hogyan is sikerült 13 év után újból európai kupadöntőt játszanunk.

Ismét eljött a szezon ezen szakasza…

Az Arsenal FC az Olympiakos ellen hosszabbítást követően, fordulatos, drámai meccsen elszenvedett vereséggel kiesett az Európa Ligából a legjobb 32 csapat között. A vereség súlyos és megrázó, következményei messzire hatnak, továbbá egy kijózanító pofon erejével döbbentenek rá minket arra, hogy valójában hol is tartunk. A lefújást követően tragikus hősként az Emirates gyepén elterülő Pierre-Emerick Aubameyang fájó jelképe az Arsenal jelenlegi korszakának. Mindenféle megalapozatlan optimizmus, könnyelmű bagatellizálás és hamis relativizálás ellenére teljesen jogosan váltott ki a szurkolók között lincshangulatot vagy mély kétségbeesést. Alább ki is fejtem, hogy miért gondolom így.

Igaz volt már rá precedens, hogy az Olympiakosz anno annak idején még a csodálatos Marco Silva vezetésével és David Ospina hathatós közbenjárásával nyerni tudott az Emiratesben, de az első meccsen látottak alapján azért vaskos meglepetés lenne, ha a mai este folyamán kicsekkolnák a sorozatból.

Használt a szünet?!.

Ma este megkezdődik az Európa Liga "komolyan vehető" szakasza. Az első ellenfél, akit le kell győznünk a gdański döntőig vezető úton a görög Olympiakosz csapata. A tovább mögött egy kis esélylatolgatást olvashattok.

Kedves szurkolótársak, kezdjük rögtön is a rossz hírrel. A Liverpool tegnapi győzelmével biztossá vált az, amit páran már azért sejtettünk egy ideje: zsinórban tizenhatodik alkalommal sem az Arsenal Football Club nyeri meg a Premier League-et.